Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-20 / 42. szám

A 1 L l. I IS Z l; K l U J 6 i L b t u u r J (J. Hcgfteidteif a kOilstgvetes scszâillfâsât oi €gQ€$ minisziCriomokban Híresnek lenni Amerikai színházi újság körkérdés! intézel! világhírű, film. színházi és irodalmi nagysá­gokhoz: melyik volt életüknek az a mozzana­ta, amely legelőször és legmaradandóbban véste tudatukba azt a tényt, hogy ok hires emberek. A kérdésre minden nagyság vála­szolt: Marlene Dietrich, Greta Garbo, l'un- ney, Lindbergh és Theodor Dreiser. A film- nagyságok akkor vették észre, hogy híresek, amikor az utcán a suszterinasok szemükbe mondták nevüket, a színésznők, amikor va­laki az első ibolyacsokrot hajította autójuk­ba, az irók. amikor első könyvük fogyott el ötvenezres példányszámban. A körkérdésben szereplő világnagyságok listáját kiegészítem még egy névvel — a ma­gaméval. Pusztán csak azért, mert mig ők pillanatfelvételben adták a választ, én mesz- szexnenő konzekvenciákat vontam le abból a mozzanatból, amely először adta tudtomra világosan és érthetően, hogy tarthatok vala­mit a nevemre. Tizennégy esztendős koromig Budapesten jártam iskolába. Akkor a negyedik felsőbb­lányiskola elvégzése után Révy főigazgató ur azt tanácsolta az édesanyámnak, hogy ne csak az iskolából vegyen ki, de miután Pest is csak falu és az iskolák egymással kapcso­latot tartanak fenn, a városból is vigyenek el. így kerültem Debrecenbe, a felsőkereske­delmi iskola leányinternátusába. Első este a tanulószoba kályhájához ültem, akkoriban még egészen szokatlanul ható rövid hajam meglehetősen ziláltan az arcomba lógott; mintegy 20 lány állt körülöttem, akiknek ar­ról meséltem, hogy én milyen rossz vagyok. Hogy Pestről is azérl kellett elmennem, mert rendkívül rossz lány vagyok. A húsz lány kissé hitetlenkedve hallgatott: mi lehet az a sok rossz, amiért egy 14 esztendős lánynak várost kell cserélni? Mit követhet el egy le­ány olyan rettenetes dolgokat? Fiúnál már hallottak ilyesmiről, de lánynál még soha. Azután megtudták. Első napon, amikor az osztályfőnököm kiszólitott a katedra elé, a nevem felolvasásakor sehol sem látott, an­nak ellenére, hogy néhány pillanattal azelőtt még helyemen ültem, a nyolcadik sorban. Egyszerre ott álltam előtte, mintha a földből nőttem volna ki. A padok alatt vonultam ki a katedráig. Második napon az első sorban ültem külön asztalnál. A harmadik napon kiküldött a francia tanár az óráról, amelyet közbeszólásaimmal zavartam és a második héten tudtomra adta ugyanaz a fi-ancia ta­nár. hogy a kereskedelmi iskola három esz­tendeje alatt tartózkodjam francia órákon a folyosón és csak akkor jöjjek be, ha felelésre szólít, vagy dolgozatot Írunk. Negyedik bé­len levél ment Budapestre az édesanyámhoz, amelyben pontokba foglalták össze viselt dolgaimat és ötödik héten igazgatói megro­vást kaptam, amit nemcsak a leányiskola, de a fiukereskedelmi összes osztályában is felol­vastak. Hatodik héten történt, hogy Héger Flóris igazgató ur bejött egy délután az in­ternátusba Flóris nevű öt esztendős kis­fiával. A gyermekkel hamarosan összebarátkoz­tunk. Miközben a tanulóban a lányok szor­galmukat fitogtatva hajoltak a könyv fölé, mi Flóriskával játszottunk. Színpadot ácsol­tunk székekből, a szekrényeket összetoltuk kulisszáknak és én egész nagyvárosi művelt­ségemet felszínre hozva, előadtam a Nebánts- virág teljes három felvonását. Az asztalok alatt helytelenkedtünk, amig egy Elvira nevű leány hisztérikus rohamot nem kapott, az­után több órai munka után, kimerültén is­merkedni kezdtünk egymással. Hogy hívnak? — kérdeztem. Héger Flóriska. Hát téged? fhury Zsuzsa — mondtam, semmi kü­lönös jelentőséget nem tulajdonítva nevem­nek. A kisfiú rám nézett, óriásira tágultak a szemei és ezer redőbe vonta homlokát. — Ah úgy! — mondta ámultán és tiszte­lettel. — Hallottam már a nyavalykás hí­redet! . . . Az örömnek, büszkeségnek, mámornak ret­tentő forró hulláma öntött el, amely éreztem, vérpirosra színezi az arcom. Debreceni tar­tózkodásom hatodik hetében az öt esztendős Héger Flóriska ismeri a nevemet! Tehát va­gyok valaki. Hires ember vagyok! Még a gyermekek is tudnak rólam . . . Azóta sok év telt el, időközben többizben hallottam említeni a nevemet. Azután foko­zatosan javulni kezdtem és ezzel egyenes uránjában szűntem meg hires lenni és egyre többet veszítettem a népszerűségemből. Az én képzeletemben ez a két dolog azóta îs szoros összefüggésben áll: a rosszaság és a híresség — a komiszság és a népszerűség. Th. Zs. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előhareosa. LcépHéselí a pénzüqyi kirafaloLtiian és a IfözleLedésiigyi minisztériumban BUF.UiRE.yrj. (Az Ellenzék tudósitójától.) | Az egyes minisztériumokban bizottságok ala- | kultak oly célból, hogy a költségvetési téte­leket tiz százalékkal csökkentsék és keresz­tülvigyék az ezzel kapcsolatos leépítéseket. A pénzügyminisztériumban nagy gondot okoz a létszám apasztása, miután az adó- szedés megszigorítása és élénkítése újabb tisztviselőket vesz igénybe. Úgy határoztak tehát, hogy a pénzügyigazgatóságok papír­munkáját csökkentik s a nyilvántartási könyvekből csupán annyit tartanak meg a jövőben, amennyire feltétlenül szükség van. Az igy felszabaduló tisztviselőket fogják az­tán igénybe venni behajtási célra. A közlekedésügyi minisztériumban is fon­tos változások lesznek. A szolgálat egyszerű­sítésének tanulmányozására kiküldött bizott­ság elhatározta, hogy megszünteti a városi, építészeti és a magánvasutak igazgatóságát s felhívja az igazgatókat, hogy közöljék azok számát és rangját, akik feltétlenül szüksége­sek a szolgálat ellátására. A közlekedésügy­nél '•supán egy műszaki tanács lesz a jövő­ben.------------------­-- —attawn Hal hónapra ntltth a Miien píaizkeztiéssdiádolí kapitányt Gtieorgíüi! Constantin («cnűdrKapitámi ismeri a tttr- vénsí. — Vád alá heliiezf£K a blnper Koronatanúját is (Az Ellenzék tudósítójától.) Beszámoltunk az Ellenzék olvasóinak arról a bünperről, amelynek tárgyalását mult hét csütörtökén kezdte meg a VI. hadtest hadbirósága. A rendkívül bonyolult bünper vádioltja Gheor­ghiu Constantin, a cernăuţi csendőrparancs­nokság kapitánya volt, akit hűtlen pénzkeze­léssel vádolt a hadbíró-ügyész. Négy napon át folyt a per, amelyben végül is tegnap ítéletet hoztak. A Gheorghiu kapitány ellen emelt vádak két csoportra oszlanak. Még 1930 augusztu­sában történt, hogy Baltiban, mint az ottani csendőrparancsnokság vezetője, a Cultul Eroilor társaság által kibocsátott jelvények eladásából befolyt összegeket a vádirat sze­rint Minea őrmestertől, aki addig a szóban- forgó alapot a csendőrparancsnokság pénz­tárától függetlenül kezelte, Gheorghiu kapi­tány átvette és nem számolt el vele. Innen szolgálati érdekből Nasaudrn helyezték. Na- saudon aztán a személyzet kifizetésére szolgáló összeg­ből Gheorghiu mintegy tízezer lejt elvett, kölcsönként. A hiányok felfedezése után a kapitány meg­térítette az összegeket. Utóbb mégis fegyelmi eljárást indítottak ellene, melynek eredmé­nyeként tizenhárom napi elzárást kapott és elhe­lyezték Cernautiba. Vád alá helyezik az egyik tanút A tanúkihallgatások során a vádirat vád­pontjai általában beigazolást nyertek, kide­rült azonban, hogy nem csupán a vádlott kö­vetett el szabálytalanságokat. Nevezetesen a tanúként kihallgatott Minea őrmester a Cultul Eroilor társaság jelvényeinek el­adásából befolyt összegek átadását nem tudta igazolni. Tanukra hivatkozott, akik látták, hogy ő tizenötezer lejt átadott Gheorghiu kapitány­nak, a tanuk azonban nem látták, hogy az át­adott pénzösszeg mekkora volt. Éppen azért a hadbíróság úgy találta, hogy Minea őrmes­ter is ludas lehet a jelvények árával űzött üzérkedésben s utasította Negulescu ügyészt, hogy a katonai ügyészség indítson eljárást az Érfékes mozduîut A nyár folyamán az I. K. E. „szórvány- konferenciátiC tartott Aiudon. Itt határozták el Földes Károly mezőségi lévita lelkész „Szórványmisszió“ cimü füzetének kiadását, mely a nagy nyilvánosság számái'a a szór­ványokon pusztuló magyar élet első jajkiál­tása volt. 'Ezt a füzetet, hogy tartalma men­tői szélesebb körök figyelmét magára vonja, nyomban ismertette a nyár derekán az Ellenzékben Juhász István. Az ébredező köztudatnak újabb lökést Nyirő Józsefnek egy karácsonyi írása adott, aki novellafor­mában dolgozta fel Földes füzetének ada­tait. Aztán itt is, ott is felbukkant a szórvá­nyok megmentésének mind követelőbb, mind sürgetőbb kérdése. Az Ellenzék „Te- temrehivás“ cimen nyilt megbeszélésre szó­lította fel az érdeklődőket és érdekelteket, hogy mondjanak véleményt a szórványügy­ben követendő tennivalókról. Az Országos Magyar Pártban felismerték most a kérdés elodázhatatlan fontosságát Vasárnap a párt félhivatalosa gyüjtőmozgal- mat kezdett a szórványmagyarság segítése, támogatása, mentése érdekében. Értékes mozdulat ez, melynek, szivhől kívánunk íel­ebben a bünperben még csal; tanúként sze­replő őrmester ellen. Megírtuk azt is, hogy a vádlott ügyvéd nél­kül jelent meg a tárgyaláson. A védelmet a hivatalból kirendelt védő, Emil P. Garneata kapitány látta el. Igyekezett a védő kimutat­ni azt, hogy csak olyan szabálytalanságok esete forog fenn. amelyeket fegyelmi utón kell kivizsgálni, (ami már meg is történt). — Hányán követnek el nagyobb szabályta­lanságokat, mint Gheorgiu kapitány, aki vég­re is csak egy kapitány — büntetlenülI — mondta a védő. — Kérem — szólt közbe az elnök — most hagyjuk a mások bűneit. — Nekem semmi hasznom nincs ebből az ügyből, teljesen elfogulatlanul beszélhetek —- hangoztatta E. P. Garneata. — A vádlott ka­tonatiszt létére gavallérosan élt. adósságai ke­letkeztek, most is vannak: megszorult hely­zetében előleget vett fel. Mindössze az a bű­ne, hogy túlköltekezett, mei*t nem számított a tiszti fizetések később bekövetkezett nagy­arányú leszállítására. ítéljék meg ügyét em­berségesen. A királyi ügyész nem helyesen tünteti fel a dolgot, amikor azt a tulszigoru látszatot igyekszik kelteni, hogy a katonai igazságszolgáltatás kíméletlen; csak az ügyé­szek kíméletlenek. A védő és az ügyész vitája után a vádlott beszél még az utolsó szó jogán. Az ügyész — mondja — őt romlott embernek állítja be. Ez nem áll. mert a vádiratban felsorolt esetek óta két éve kifogástalanul teljesít szolgálatot a cernăuţii csendőrparancsnokságnál. Ezt on­nan érkezett levéllel akarja bizonyítani, amit felolvas. Szavait ezzel végzi: — Nem vagyok bűnös, áttanulmányoztam a törvényeket, hiszen és is tudok olvasni és láttam, hogy csak fegyelmi vétségeket követ­tem el. Kérem, mentsenek fel, még pedig egy­hangúan, mert igy követeli a becsületem. — Micsoda orcátlanság! — töri meg egy hang a hirtelen beállott csendet. A bíróság tagjai ezután Ítélethozatalra vo­nulnak vissza. A főleg katonatisztekből ösz- szetevődött nagyszámú hallgatóság izgatottan találgatja az eredményt. Nem telik bele egy félóra és megtudjuk. Duiculescu ezredes nagy figyelem közepette kihirdeti az Ítéletet: Gheorghiu Constantin kapitányt 6 hónapi fogságra ítélték és rangja elvesztésére. —— i jes sikert. Kétszer ad, aki gyorsan ad és aki habozás nélkül odaáll az élre, mikor sürgős cselekvésre van szükség, kétszeres elismerést érdemel. A mi sorainkban olyan ritka a gyors cselekvés, hogy minden komoly lépést már a kezdet kezdetén örömmel üdvözölni és támogatni kötelességünk. ILLIK TUDNI Modern magyar kislexikon Ebben a kötetben minden benne van, ami a nagy lexikonokban még nincsen benne, vagy az iskolakönyvekből kima- radt. Minden létező lexikon Ideális ki» egészítő kötete9 mert több ezer modern fogalmat tartalmaz 32 oldalra terjedő képmeíléklettel. Kitünően Összeállított sport-lexikon melléklet külön értéke a kötetnek. Egészvászonkötésben, hóte« hér papíron 211 lej az Ellenzék könyv* osztályban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérjen ingyenes könyvjegyzéket. Irány az anyahönyvvezeiö ! Romantikus leány­rablás bűnügyi bonyodalmakkal Az őszi nagyvásárkor történt. Aiudon. Az utcákon parasztlegények sétálgattak szivük választottjának társaságában, a mézeskalá- csos és pogácsaárusok sátrai előtt. Az egyik pár. Bucur Aron rădestii legény és Popa Me- lintie komoly beszélgetésbe merültek el. A Fiatalok szerették egymást, de a lány szülei hallani sem akartak a szegény legényről. A legény kérlelni kezdte a leányt: — Ne törődj a szüléiddel. A pap mái úgyis kihirdetett. A leány szabadkozott: Nem tehetem, inkább várjunk még. Ma jd csak beleegyeznek . .. Ez reggel volt. A beszélgetés lilán a fiata­lok elváltak s ki-ki ment a maga dolga után. A legény azonban nem tudott beletörődni a leány válaszába s elhatározta, hogy radikáli­san oldja meg a házassága dolgát. Felkereste nagybátyját, Bucur Dumitrut, akivel meg­beszélték a dolgot, A tervbe beavatták özv. Bucur Aurelné nevezetű rokonukat is, aki­nek szintén kiosztották szerepét. Délután özv. Bucur Aurelné elment és taxit rendelt a rídestii útra. Aztán felkereste a menyasszony jelöltet, aki barátnőjével sé­tált. Ügyes fomLydattal eltávolította a barát­nőt s a leánnyal Elsétált a rădestii felé veze­tő útra. A szerelmes legény és nagybátyja a taxi mellett várták őket. A mit sem sejtő leány még mindig nem vett észre semmit. Ekkor előlépett a legény. Megint kérte a leányt, hogy a megrendelt taxin menjenek el a paphoz. A leány szabadkozott. Ekkor a két férfi megragadta a tiltakozó leányt, a taxinak jelt adtak: útirány az anya- könyvvezető! A taxi csak nehezen szaladhatott a vásáros tömeg miatt, azonkívül az utón manőverező katonaság is volt. A vásáros tömeg, látva a leányrablást, kiáltozni kezdett, a katonák feltartóztatták az autót és a leányrablókat átadták a esendőrségnek. A szerelmes legényt és bűntársait letartóz­tatták és az albai törvényszék elé kerültek, mely Bucur Aront és Bucur Dumitrut egv-egy évi elzárásra és öt-öt évi jogvesztésre ítél­te, özv. Bueur Aurelnét pedig 4 havi elzá­rásra és 3 évi jogvesztésre ítélték. Az üggyel ma foglalkozott másodfokon a he­lyi tábla, amely a bizonyítékok kiegészitését rendelte el. Akiiéi Papuc fiereao!drarf- hantfcfóáson íáereszátfl egy erdőpásztori állásért Ha hevés az iskolád, íoldd meg még hárommal (Az Ellenzék tudósítójától.) A városi ta­nács a műit évben pályázatot hirdetett erdő- pásztori állásra a papestii határban. A pá­lyázattal egvidőben azt is közölték, hogy akinek nagyobb iskolai végzettsége van, az állás elnyerésénél előnyben részesül. A pá­lyázók között voltak Papuc loan (Vironi) és iPapuc loan. Mindketten papestii lakosok és unokatestvérek. Egyikük, akinek egyszerűen Papuc loan a neve. három elemi iskolát vég­zett, mig unokafivérének, Papuc loan Viro- ninak csak egy elemi osztálya volt és mégis ö kapta meg az állást, amely havonta 1200 lejt és természetbeni lakást jelentett számá­ra. A három osztályt végzett Papuc loan ért­hető elkeseredéssel vette tudomásul a dön­tést, annál is inkább, mivel tudta, hogy „sze­rencsés“ unokafivérének csak egy elemi osz­tálya van. Elhatározta, hogy egy kicsit ala­posan utánanéz a dolognak. Olyan alaposan utána nézett, hogy csakhamar rájött a ku­lisszatitokra. Kiderítette, hogy Papuc loan Vironi öt osztályról szóló iskolai bizonyít­vány alapján jutott hozzá ahhoz az állás­hoz, amelyből ő kicseppent. Az unokafivér ezt úgy csinálta, hogy a bizonyítványon lévő I-es számot V-re javította ki. Papuc loan! ez a leleplezés úgy felháborí­totta, hogy — rokonság ide, rokonság oda -— feljelentést tett unokafivére ellen okirat- hamisitás címén. Az ügyet tegnap tárgyalta a törvényszék. Dr. Farkas Imre ügyvéd a feljelentő Papuc loan nevében húszezer lejes kártérítés meg­térítését kérte a bíróságtól azzal az indoko­lással, hogy ügyfele a vádlott által elköve­tett okirathamisitás miatt esett el az állástól, ami által súlyos kárt szenvedett. Mircea Gheorghescu, a vádlott Papuc loan Vironi védője azzal az indokolással, hogy védencét, aki beismerő vallomást tett, súlyos anyagi helyzete kényszerítette rá a hamisításra, fel­mentést kért. A bíróság rövid tanácskozás után az okirathamisitó unokafivért lő napi elzárásra Ítélte, mig a Papuc loan húszezer lejes kártérítési keresetét polgári per útjára terelte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents