Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-19 / 41. szám
19JTS ittifvir 19 T.lTWZUK mmm Az Universul meg is vádolja a nyelvvizsgák miaM elbocsátod li$zlvisei©!keá nást, jogokat és előmenetelt élvezhetünk a postánál. Akkor az államnak szüksége volt a magyar postásokra és ígéretekkel tartotta őket itt. És a magyar postások itt maradtak, hogy hűségesen folytassák a munkájukat. De mi lett volna, ha akkor, amikor még Magyar- országra lehetett volna repatriálni, valamennyi tisztviselő elhagyja az állását és posta, vasút, közigazgatás egyszerre szakliNaWznak a pcsiások a hazaflatflanság vá*0ji<a ellesi. — „A waagya«' tisztviselők megmutatták, hogy számol vetettek a tényleges hely“ zettel és nem csekély szolgálatot tettek a román állammá * képzett emberek nélkül marad? A magyar tisztviselők akkor megmutatták, hogy számot vetettek a tényleges és jogi helyzettel, ahhoz alkalmazkodtak és igy nem csekély szolgálatot tettek a román államnak. .MŰT). (Az (Ellenzék tudósitójától.) Hetek óta tart a nyugtalanság az aiudi postatisztviselők és városi tisztviselők között, hogy mi lesz a sorsuk jövő évben. A mult évben letett nyelvvizsgák eredményét kínos várakozás után végre közölték velük és azok éppen olyan katasztrófának Aiudon, mint a többi erdélyi városok kisebbségi tisztviselői között. Az aiudi postánál tíz magyar tisztviselő közül ötnek sikerült a vizsgája, ötnek nem, nyolc magyar városi tisztviselő közül csak kettőnek sikerült a vizsgája, a kulturmér- aökség magyar tisztviselőit pedig mind megbuktatták u vizsgán. •Mi lesz ennek a következménye? A megbukott tisztviselőket fegyelmi bizottság elé utalják, amely esetleg nyugdíj nélkül, azonnal kiteheti őket Legalább ugv látszik, ezt követeli a soviniszta román sajtó és ettől a veszedelemtől félnek a megbukott tisztviselők is, akik közül ezért többen már most kérik a nyugdíjaztatásukat, hogy megelőzzék a fenyegető kenyértelenséget. Az állásoknak igy kikény szeri tett megüresedése azután természetesen legkényelmesebb térfoglalást hoz magával mások számára. Kever az Universul Érdemes azzal foglalkozni, hogy hogyan állítja be a kisebbségi köztisztviselők vizsgáztatását az Universul, mely az egész román közvéleményben olyan hangulatot igyekszik teremteni, amellyel szemben a magyarságnak mindig kötelessége marad szem- beszállani. Nem olcsó, érzelmi kérdésről van itten szó, mint ahogyan az Universul állítja, hanem egy olyan téves és igazságtalan Ítéletről, amely az itt élő népek békességének és továbbfejlődésének csakis árthat és amit éppen ezért szükséges eloszlatni, Az Universul egyik utolsó számában ezt irja:. ~ Az állam hivatalos nyelve a román. Minden köztisztviselőnek tudnia kell ezt a nyelvet, éppen szolgálatának érdekében, amit betölt. — A legfőbb semmitőszék is legutóbb oda nyilatkozott, hogy az állam hivatalos nyelvének nem ismerése törvényes ok arra, hogy a tisztviselők a szolgálatból s a közintézményekből elbocsáthatók legyenek. Törvényes eszköz van tehát, amit a közszolgálat rendes menetének érdekében hoztak. — Az a tény, hogy a békeszerződés kötése és a trianoni szerződés alkalmazásba vételétől számított 16 év után sem ismeri a román nyelvet a kisebbségi tisztviselők nagyrésze, jóllehet 1934-ig ismételt vizsgák után is visz- szatartották őket a közszolgálatban, mutatja tiirelmességünk és gavallérságunk túlhajtá- sát, sőt államvezetőink egyenes gyöngeségét, akik tűrték ezt az abnormális helyzetet — A legutóbbi cluji vizsgák, amelyeken SO erdélyi magyar kisebbségi postatisztviselő vett részt, siralmasak voltak. A nyolcvanból csak ötnek sikerült a vizsga. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a magyar tisztviselők nagyrésze a román állam és néppel szemben ellenséges érzületet és eszméket vall, mert 16 esztendő alatt saját érdekükben nem akarták megtanulni az állam hivatalos nyelvét. — A törvényes útra és a rend felé kell lépnünk — folytatja tovább az Universul. — Nem tudunk tovább egyetlen tisztviselőt sem a szolgálatban megtartani, aki az állam hivatalos nyelvét nem birja, tekintet nélkül az illető népi származására, kisebbségi voltára és az általános és nemzeti érdekekkel ellentétben álló meggondolásokra. Ilyen uszító hangon, a tényeket elferdítve akarja az Universul egyenesen hazafias nemzeti kötelességnek feltüntetni a kisebbségi tisztviselők elbocsátását és azoknak állam- ellenes magatartására hivatkozva akarja mielőbbi kidobatásukat elérni. ‘Ezeket olvasva, a tájékozatlan olvasó tényleg hajlandó elhinni, hogy a román állam a kisebbségi tisztviselőknél tényleg rossz- indulattal áll szembe és ezért azok rneg is érdemlik sorsukat. Mi a valóság? Az Ellenzék munkatársa éppen ezért beszélgetéseket folytatott kisebbségi postatiszt- viselőkkel, hogy megismerje a vizsgák körüli valódi tényállást. — Egyenesen felháborító az _a meggyarfu- sitás — mondotta mindegyik magyar tisztviselő —, hogy nem akartunk volna megtanulni románul, a Gyárfás Elemér által csak nemrég is kifejezett nyilatkozattal ezt minden kisebbségi tisztviselő egyenesen kikéri magának. /Nem igaz az, hogy a kisebbségi tisztviselők nem tudnak románul és ezért hivatali szolgálatukat nem tudják pontosan elvégezni. Mert hogy lehet az, hogy tizenhat éven keresztül ezek a tisztviselők hivatali kötelességüknek pontosan eleget tudtak tenni és feletteseik nem kifogásolták nyelvtudásuk hiányosságát? A román postának a magyar tisztviselők mindig lelkiismeretes, kellő szaktudású munkásai voltak, akiknek a munkája miatt soha semmi fennakadás sem történt. És hogy lehet az, hogy van olyan postatisztviselő, aki Bueuresti- ben román hivatali vizsgáját 6.50-es eredménnyel tette le és most 4.5fl-nel megbuktattak? Csakis úgy lehet, hogy ez a vizsga a tisztviselőknek nem tényleges, a hivatalban használt nyelvtudását kérte számon, hanem tudományos képzettséget kivánt tőlük. Ezen a vizsgán nehéz történelmi kérdéseket tettek feí, egyformán a takarítónőnek és a tisztviselőnek, olyan tudást követeltek, amilyennel csak egy román szaktanár rendelkezhetik. Ez az oka kérem, hogy olyan sokan elbuktak. Rosszhiszemű vád — Ami pedig a hazafiatlanság vádját illeti, az teljes rosszhiszeműségen alapszik. Ezelőtt 16 évvel minket azzal marasztot- tak itt, hogy mindig teljesen egyenlő elbáEzt azonban elfelejtették velük szemben. így beszél a maga igazáról a magyar tisztviselő, ezért utasítja vissza önérzettel a különböző vádaskodásokat és ezért tartja igazságtalannak magára nézve a vizsgaeredményeket. Méltányosságot Természetes dolog, hogy a román állam megköveteli, hogy minden tisztviselője tudja az állam nyelvét. Hogyha pedig tényleg megállapítják felettes hatóságaik, hogy nem tudnak megfelelően, akkor tessék elbocsátani őket De nem úgy, ahogy azt jelenleg tenni szándékoznak.. Vannak szerzett jogok, amit jogérzéssel nem lehet felrúgni. Tíz évnél kevesebb szolgálati időnél kapjanak egy évi fizetést, mint végkielégítést. Tiz évnél hosszabb szolgálati idővel birók pedig helyeztessenek nyugdijba. De nem ő7 éves korukban, hanem az elbocsátás napjával és kapják meg azonnal a nyugdijukat szolgálati idejük szerint •Nemcsak a méltányosság és a jogszokás, hanem magának az államnak érdeke kívánja meg, hogy ne tegye kenyértelenül ki az utcára a tisztviselők tömegeit, igy növelvén a nyugtalan elemet az országban. De magának a román közönségnek kell meglátnia, hogy a magyar tisztviselő a román államnak mindig legkötelességtudóbb alkalmazottai közé tartozott és magát az államot gyengíti az, aki alacsony rágalmazásokkal ellene tör. Két ember szörnyethalt a félbeszakított Râmnicul valceal bobversenyen RAIMÍNTCUL-VAÍLGEA .(Az Ellenzék táv- j tett, a hibás vezetés következtében a teoló- irata.) Tegnap a város ifjúsága bobversenyt ] giai szeminárium előtt nekiment egy utszéli rendezett. Az időközben fellépő olvadás kő- j fának és pozdorjává zúzódott. A szánkón ülő vetkeztében azonban a versenyt félbeszaki- | Dumitru Linca és Victor Barba olyan sütötték. Azok azonban, akik a versenyen nem I lyos sérüléseket szenvedtek az összeütközés vehettek részt, versenyen kivül vitézkedtek, i következtében, hogy mindketten a helyszi- Egy szánkó, amelyet Dumitru Linca veze- nen szörnyethaltak. »MngytifsáőíínÍiN neun kJ $ éves !E ir in! »1 is Metzeum Egyesület oly an 'nehézségekkel küzd, ísíIbiI alapításának idejűén (Az Ellenzék tudósitójától.) .Az Erdélyi íMuzeum Egyesület tegnap tartotta meg 75-ik évi közgyűlését báró Jósika János elnöklete j alatt az unitárius kollégium dísztermében, J ezt megelőzőleg pedig az egyesület elnöksége hálás megemlékezése jeléül koszorút, | helyezett el nagy alapítójának, gróf Mikó Imrének a házsongárdi temetőben lévő sírjára. A közgyűlésen az egyesület tagjai közül igen sokan voltak jelen. Jósika alelnök emelkedett hangú beszédében vázolta az egyesület működésének nehézségeit. Olyan a helyzet, most — mondotta —, mint a megalakulás előtt volt. Viszonyunk az állammal még mindig nincs rendezve, pedig országunk vezetőinek meg kell érteniük, hogy magyarságunktól nem tágítunk, de azért részesei és művelői vagyunk a nemzeti kultúrának. Beszámolt beszéde végén a nagysikerű brasovi vándorgyűlésről s köszönetét mondott mindazoknak, akik. ennek sikerét előmozditották. Kántor Lajos dr. főtitkár ismertette ezután az egyesület mult évi működését. Kiemelte, hogy az E. M. E. 75 évvel ezelőtt, 1859-beu alakult meg. A mult évben 48 népszerű és 39 szakelőadást tartottak. Tizen- | nyolc népszerű és hat szakelőadást nem lehetett megtartani a cenzura és az ostromállapot miatt. A két. héttel előadás előtt beadott bejelentések ellenére az engedélyek késtek s volt eset arra, hogy az előadások megtartására egybesereglett közönséggel a helyszínén kellett tudatni, hogy az előadás engedély hiányában elmarad. Ilyen körülmények között érthető, hogy az előadásoktól a legkitartóbb hallgatóság is elszokott. Az engedélyek megadásának késlekedése miatt az E. M. E. panaszt emelt a kormánynál. 'Dr. Dunca Eugen prefektus közbenjárására a mult év karácsonya előtt az engedélyek kellő időben megérkeztek, azóta csak állandó késedelemmel s ezért a kitűzött előadások jórésze elmaradt. Egyhangú helyesléssel vette tudomásul a közgyűlés a főtitkár beszámolóját, nagy figyelemmel hallgatta dr. György Lajosnak az egyesület folyóiratáról szóló jelentését, dr. Koleszár Lászlónak, az orvostudományi szakosztály ügybuzgó titkárának a brasovi orvoskongresszusról szóló jelentését. Majd a tárak és gyűjtemények felülvizsgálására kiküldött bizottságok tettek jelentést. Ezek szerint az érem és régiségtárban, a növénytárban és az állattárban nagy udvariassággal fogadták az egyesület kiküldötteit és mindenütt rendet és gondosságot állapítottak meg. Csupán az egyetem épületében lévő ásványtárba nem engedték be a kiküldötteket. A jelentéseket a közgyűlés köszönettel vette tudomásul s alelnök indítványára kimondotta, hogy az ásványtárban tapasztalt visszautasításért a kormánynál emel panaszt. Letárgyalta ezután a közgyűlés a zárszámadást, költségvetést, nagy vonalakban megvitatta a folyó évi munkatervet, újból és egyhangúlag megválasztotta a régi tisztikart és választmányt s a gyűlés végén nagy figyelemmel hallgatta meg Tavaszy Sándor teológiai tanárnak értékes előadását, mely az egyesület tudományos feladatait ismertette a 75 éves múlttal kapcsolatban. ptCL S%cHj<űc Takarításkor mindig huzat van és aki a huzatnak kiteszi magát, fejfájást kap. A jó háziasszonynak tudnia kell, hogy hogyan szabadulhat meg fejfájásától és milyen szert kell ellene használnia. Van egy ilyen biztos szer és ez az reiaüea gyógyiíwfr&rbaa •(drogariába<v üiMn elmeit... BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Expressz utrakészen pöfékel az állomáson. Néhány perc van csupán. Roger Auboin, a Banca Naţionala volt pénzügyi szakértője kedélyesen beszélget a tiszteletére megjelent személyekkel, akik között feltűnik Popovici Mihai volt nemz éti-parasztpárti pénzügyminiszter. — Mi a véleménye?... — kérdik még egyszer, utoljára az ujságirók a búcsú pillanatában. — Mi a véleménye?... — Azt hiszik, hogy van valami jelentősége ma már az én véleményemnek? — válaszol nevetve. — Mindig irányadó részünkre! — Amit tudtam, megírtam jelentésemben! — Nem maradt ki semmi belőle? — Nem! — felel határozottan. — Auboin ur annak idején a stabilizációt hozta és most, hogy megy... — Ez olyan kérdés, amelyet sohasem volna szabad feltenni... Kézfogások következnek. — Sajnálom, hogy el kell hagynom Önöket! — mondja bucsuzkodás közben. — Majd visszatér még hozzánk! — Lehet... Itt fogom tölteni a szün- í időmet... j A vonat elindul. — Adió! Auboin nincs többé!... (x) Tilea lendsiif nffânak cella 'BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A (Prezentul cimü lap úgy tudja, hogy Tilea az erdélyi fürészvállalatok megbízásából ment Londonba, hogy ott a fürészárukivitelt az angol követelések kifizetésébe kapcsolja. A lap értesülése szerint Tilea a földművelésügyi minisztériumtól meghatalmazást kapott ezekre a tárgyalásokra. Marcid lamb Dz$i$vgf% kiián, a világ császára A világtörténelem legnagyobb hóditó* jának páratlanul érdekes életregénye. A magyarországi tatárjárás történetével kiegészítve. Az angol történetírók Dzsingisz khán nagyságát Shakespeare géniuszához hasonlítják. Hófehér papíron egész vászonkötésben 178 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvszenzációk jegyzékét.
