Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-17 / 40. szám
1935 február 17. ELLENZÉK VASÁRNAPI GONDOLATOK Sablon helyett i'csillag 1. Meg kell állatiunk pillanatra, mert határkőhöz rrk'ztiink. Tize hat éve múlt es ik karácsonykor, hogy Érd lyben a maga 1 búira próbált felemel <edni gyönge térdeiről a magyar irodalom. Sokminden történt e tizenhit év alatt, sokat bo orkáf, e etlett-botlott a gyermek, mig el ő cipőit einyütte, azután is sok és sokféle gyermekbetegségen kellett átv'szrin e. Ma már bizonyos ággal meg lehet állapi! ani nemcsak azt, hogy járni ud, de azt is, hogy a történelmi vihar és az erdélyi föld nászából csodagyerm k született, mely tizenhat éves korában olyan művészi teljesítményekkel lepi meg szüleit és mestereit, aminők felnőtt, pa inás irodalmaknak is becsületére válnának. Kétségtelen, hogy a gyermek már eddig is számos jelét adta nagyrah'vato tságán ik. De az elfogulatlan szemlélő^ azért még nem alkothatott egészen tárgyilagos képet róla. Sikerei már voltak jócskán, de ezekkel kapcso atban a körülményeknek is sokmindent lehetett javára írni. És különben is: a s kér nem fokmérő ott, ahol valamely mü észi alkotásuak értékálló voltát kell megállapítani. Ilyen szempontból talán egyedül a Kuncz Aladár Fekete kolostora jöhetett számításba, melv minden mondatából csakúgy leheld az időtlen müvek illa'át. Csakhogy a Fekete ko’.os or abban az értelem en nem erdélyi regény, .hogy magán viselné az itteni élet és az itteni < ondolkodás kétcégbe vonhatatlan jegyeit Európai könyv, a legjobb értelemben, ami éppen eb get mond, de valami mást, mint amit az erdélyi magyar irodalom fejlőd si vonalából természetesen kinőni képzelünk. Kunez Aladár már magával hozott közénk olyan csiszolt, annyi a érett művészi kifejezőkész-éget és embe - látást, h gy ezen már lényegesen nem változtathatott és nem is változtatott az a véletlen, hogy közben szülőföldje fölött a pol t kai h talom gazdát cserélt. Tamási Áron a szemünk láttára bomlott ki a mi sorsközösségünkből. Csírázása, szárba szökkené e, virágba borulása mindenkit izgatott és érdekelt Vackor lesz-e belőle vagy nemes, zamatos fűszeres izü császárkörte? Furcsa zegzugvona- * at mutat a fejlőd se. Szárnyal, esapong, „meg-megszőki magát“, mint jóvérű fiatal c-ikó, nyugtalan, mint maga leírta hősei, nvug’alan, mint a falu és a nép, melynek szülötte. Érzi és érezteti az erejét. Az íven jelenséget a sima középszer és a boldog rothadás hivei eleve ana émával szokták sújtani. Szerencsére van olyan tehetséges, hogy még a jóakarói sem tudják megszelídíteni. A maga törvényei után igazodik, de nemegy ízben bizonyságott tett ■ mellett, hogy meg van hozzá a törvényhozó hatalma, mriy parancsoló erővel j kényszeríti meghódolásra eUenséges tartományok népeit is. Nem lehet kitérni az i azsá a elől akkor sem, ha minden por- cikád ellenkezik s lázadozva kész tagadni, hogy csakugyan ez volna az igazság. Mert a következő mondat megveszteget. Olyan iró áll eléd Tamási müveiben, a it nem igazolni vagy tagadni, akit szeretni kell. Mert nagyon emberi, mert nagyon esendő 8 mert hullásában is boszorkányosán kedves vagy meginditóan szép. S ha nekivág a magasabb levegőrétegeknek és szárnyaira kap: őrön és gyönyörűség onnan a magasból kísérni merész röptét és alá.e- kiteni e föli hal ndó férgeire az ő sasszemével. Játszik. Önmagával, hőseivel, olvasóival, bírálóival, Művész. Még akkor is ha elrontja a já ekot és m gkeseriti vele a maga és a mások örömét. De mikor eltalálja a hangot, nincs az a biztos kézzé: elröpitett nyílvessző, mely olyan pontosan eélbatalálna, mint az ö játékos tolla 2. Ábel kalandjainak hármaskönyve mindenesetre telitalálat. Nem hiszem, hogy tévedne kortárs-megitélésem, de ennek a bolondos <~dbénak olt látom a helyét Don Kihó’e, Gulliver és a Reineck' Fuchs társaságában. Történése benne játsz k a mai időkken s mégis minden időkre érvényes mindaz, ahogyan a székely jellem és vér- rrér éklet az őt há ára kapó sorsváltozásokkal szemben megnyilatkozik. A rnan- chai lovag, ideálok félszsg hőse, mennyre emberi és mennyire spanyol. Mennyire mai és mennyire a miga korának kifejezője mégis. Hát Ábellel sincs másképen. Elsí könyvében gyermec, mint minden gyermek, azo ban meg van benne a székely gyermek sok-sok külön jellemvonása is. Aztán kamasz lesz. Csúnya kamasz, nem is mindig rokonszenves. Néha erői- tete t helyzetkomikumok hőse. De ha utá- nagondoliink, mindaz, amin keresztülmegy s amin keresztülh jszolja magát, csak kamaszkorában esketik meg az emberrel. Székely emberrel — pláne. Most megjelent barma lik könyve már a kialakult fiatalember gondolkozásmódját vetíti elénk, de S7é;ely ez is egyúttal, az isten akár- hová tegye. Sohase fog benőni a fejelá- gya, még negyvenéves korában se, mint a svábnak, d- mindé; h lyén lesz az esze s a szive. Ha itt-ott el taiálna lágyulni, eí- gányke-eket vet a következő pillanatban, mert az olyan kiéri nemzet számára, mint az övé, kész veszedelem az ellágyuLás. É 'érnék kell maradnia, ha élni akar, márpedig élni akar, mert az élet szerelmének erős nagy tüzei lobognak henne. Egyedül ven az egész világon s úgy kell vinnie a dolgait, hogy egészen élőiről, csak saját erejéből alapozhatja meg a maga szeren•iGjét. M*rt ahol nem ismerik, ett ninea semm támasztéka vele szemlén a meg- Ítélésnek, ahol pedig ismerik, ott Den gyakran félreismerték a múltban. Priusza van, amelyet egész emberségének latba- vetéaével kell és lehet csak kiegyenlítenie. De ha alaposabban megforgatjuk a dolgot, minden ember helyzete ilyen a világban, csak a szerencséje több vagy kevesebb aszerint, hogy milyen körülmények közé sodródik. Ábel nem akar sodródni. Ő sodorni akar egymaga, egé'z Amerikát, ha tehetné. Heteken keresztül kénytelen kilincsformákat mintázni a rézöntőben, mint a többi sablonmu lkára fogott mai rabszo’ga, de benne a nemesebb részt nem elégíti ki ez az egvhangu foglalkozás. Ő mindenképpen próbára akarja tenni az erejét és képességeit, hogy ország-világ lássa, kicsi ember létére milyen nagy tettekre képes ő. A fiatalság pezderkedése ez, d^ a székely fiatalságé éppenséggel. Előbb a bi- valyerejü trópusi óriások állati munkáját akarja elvá lalni az olvasztókemencék mellett, a filippiiiekét, (akiket a benne elevenen élő vallásos nevelés a filiszteu- sokról állandóan filipp usoknak neveztet), de ebbe majdnem beíepusz’ul. Akkor észszel akar kitűnni és kilincsformák helyett csillaqokat kezd gyártani a saját fejétől. Persze kidugják az üzemből. Ezt a k esi részletet el kelleri mondani jellemzésképpen. De azt is el lehetne, hogy akármdyen kicsi is a székely nemzet s aká mennyire is egyedül van a nagyvilágon, valami különös csodaképpen mindenüvé jut belőle, h gy a székely Ábelek szive a sok viszontagság közepette meg tudjon meleTedni o’ykor egy-egy családi tűzhelynél. És végül örök éle re szóló ta- nulsá ot szűr le magának: az ember célja az o thon. A székely nép különös kalandozás! vágyának kielégülése után az örök hazav^gya -ozás: ez a másik, finom vonalakkal kimetsze't je lemvonás lép ki a harmadik Ábel-könyvből, mely méltó betetőzése, koronája az egész műnek. És együtt az egész: határkő. Valamikor az irodalomtörténet Ábelen inneni és Ábelen tuli szakaszokra fogja beosztani az erdélyi irodalom fejlődésinek útleírását. És nemcsak a mü tartalmi értékei miatt, de valami máséi't is. 3. Ez a más pedig az erdélyi irásmüvészet k fejező formáinak kiteljesedése ebben a műben. Ábel harmadik könyve egyesi i magában azokat a stiláris jó ulajdonságo- kat, melyeket különváló jelentkezésükben hcl erdélyi, hol magyar, hol európai jelzővel szoktuk megkülönböztetni. 0 van ez a nyelv, melyhez Tamási a fejlődés rendjén eljutott, miuth i századokon át csiszolódott volna iiyen engedelmes eszközévé Írójának'. Mintha nagy elődök formálták volna ki. Mintha olyan stilushagyomá- nyokra tudna támaszkodni, aminőkkei csak nagy nyugati litteraturák művelői dicsek d etnek, akik e hagyományok birtok ban a később kifejlődött középdunai és közelkeleti prózával szemben születésüknél fo;va hatalmas térelő ínyei rendelkeznek. Mintha — mint ezt az arisztok- ra ákról szokták mondani — elsőosztályu szab id eggyel születtek volna bele a társadalomba. Tarnásinac ehhez tizennégy esztendő kemény munkájára volt szüksége. Egymaga feszült neki, mint Ábel, mikor a „fikppeusok“ munkáját vállalta, de végül is sikerült. A székely népi nyelvből, a katolicizmus nyelvi hagyományaiból és a mai magyar irodalmi nyelvből font színes, hajlékony ostor ez a nyelv. Minden alkotóeleméből éppen csak annyi van benne, amennyire a pillanatszülte mondanivalónak okvetlenül szüksége van. Tájnyelvi kifejezései ebben a: ötvözetben már úgy hatnak, mintha márArany János vagy Ambrus Zoltán is igy használta volna őket. Telitik az irodalmi magyart, koncentráltabbá teszik s itt-ott olyan gyöngéd kifejezőké- pességüvé, aminő gyöngédséggel csak a népi költészet tud egy-egy szerencsés fordulatában megszólalni. Ez a nyelv külön diadal és eredmény azáltal is, amit kifejez, de azzal is, amit elhallgat. Tamási művészetének egyik legmagasabbrendü erénye, hogy csaknem minden szavát tova- I zengeti az olv^ sóban s hogy az olvasónak Párbeszéd a természettel Irta: Bözödi György Ő'szel, amikor a halál bódulatában megbomlott az egész természe és egybefolyt az élet az elmúlással, soha nem tapaszt lt nyugta’anság fogta el a Józ ef szivét. Az a nyugtalanság, amit csak a fiatal érezhet, imig u^y á.l előt'e az élet és sz egész világ, mint egy színjáték, amelynek kezdetét és végét nem ismeri. Meg megma- gyarázha atlanul és ös zefü jgéstelenül tűnte k eléje a dolgok, az élet, a halál, a tavasz és esz, a napsugár, ami az öregek- né már mind magától érthető, egyszerű és kétségbeejtően világos. Az őszi napsü- iésb'n, amikor szárnyra keinek a madarak és szárnvra kelnek a fák 'evelei, anr- lyeknek pedig haláluk a re ülés, József is nekivágott a hegyeknek, mintha szárúvá nőtt volna. Faggatta a földet, a természetet, hogy árulják el az élet titkát. Magányos nagy nyárfa állott a hegyoldalban egy vizmosta szakadék szélén, cse- 'ppdezett fehér héjját bontogatták a szelek. — Hova lett a sok leve1 ed, nyárfa! — nézett fel a tetejébe, ahol a vékony piros ágak egy áshoz verődve muzs káltak szomorú nótát. — Siratod-e őke , va~y jólesik az egyedü hagyottság ? Elrepültek mind rólad, látod e, mihelyt az ősz szele m gesopta ezüstös lapjukat s a hóhármat megcsípte piros száruk tövét. Szárnyuk ,cet s te itt maradtál árván, megkopaszodva. Hova lettek, mutasd meg őket, mert nem haltak meg, tudom én jól. Egy sincs alattad, elrepültek szabadon, szét a begyeu, mind. Az árok melyére is csak az hulU, ami eltévesztette irányát. — De repülök én is szabadon, mert szárnyas lelkem van s úgy vág vele ászéi, min' az aranyos levelű ágak közé. Körül ekint a puszta mezőn s kacagó csőd lkozással kérdi. — Hova tett körülötted minden, amit a nvár nevelt föl? Hova lett a vetés, hal- iám kacasi vissza az én kacagó arcomba, öreg fa ! Kacagj vissza, te nyugodalmasan lefeküvő szántóföld... Hova lett a sokezer délceg szál gyermeked, hova lett a buza, amit esztendőn keresztül felneveltél... Ha felnőtt a fiú, bizony hogy útra kelt innen, csak a gyökere maradt it neked, amit megfogtál és görcsösen szorítottál magadhoz, mint szülőanya a messze útra kalandozó gyermeke kezét... —- Elszabadul a földtől a termés, ha közeledik az ősz. A faluba vándoroltak ők, a fiaid, oda vitték termésük izét. Csak a föld, csak a fa marad egybelyt, mint az édesanya. — Kacagjatok velem, mert vig most minden fialok. Buzaszemből kenyér sül pirosra a kemenceben, a polyva p dig — a könnyű polyva — táncol a széllel a csűrös kert közepén. Kacagjatok velem, hDz márt növeltetek fiókát, ha nem azért, hogy szárnyra eresszétek, ha eljön az ideje. A szántóföld és a nyárfa megszólalt panaszos hangon s egyforma volt a szava. — Megtudsz-e vigasztalni te szárnyra kelő fiú minket ? B zony nem !... Könnyű a ma árnak sorsa, mert vele repül a fiával. Gyermek út a maga gyönyörűségére neveli fel, olyanok lesznek azok is, mint ő. De a mi $ ye mekeink mások, mint mi vagyunk és másoknak szereznek gyönyörűsége csupán. Nekünk a bú marad meg utánuk... Szebbé, drágábbá neveljük gyermekeinket, mint mi vagyunk, életünket bennük halmozzuk fel, ez a mi gyönyörűségünk... S nem tudjuk, mi lesz belőlük, nem tudjuk kié lesznek, mint ahogy az anya sem tudja, mivé válik a fia, ha szerető szivével felneveli. Mi itt maradunk kopaszon a tálbe, uj szántásra várunk megint s gyermekeinkről nem tudunk többet semmit soha... Menj, kérdezd meg édesa yád ól, igy van-e. Tudja jól ő is. — Az öregasszony mind bánatos, de a fiatalságé a kacagó kedv, — Te csak a repülő fecskét nézed most még... A föld bánata csak akkor kapja majd meg a szived, ha neked is gyermeked lesz és felneveled. — A fecske s a daru útját kisérem, mert úgy szállnak, ahogy az én szivem szeret repülni. S látjátok-e, igazam van !... Minden felszabadul a világon ősszel. Nézzétek meg az erdőt, hogy otthagyták madarai, akik énekeltek benne, amig szép volt!... Hogy ott hagyták egyszerre a levelei is, ahogy fiatalsága igéje lejárt és elrepültek egyenként, mint a madár. Az énekesek helye csak ott van, ahol a fiatalság élete nyilado rik. Hogy dalo hatnának olyan vigan, ha a ti sorsotok bánatát megéreznek egyszer ?... — Lássátok, ők szárnyrakelt fiatalok örökké, még ha anyák is, ti pedig az élet szülőivé maradtok, bánatosan. — Ti vagytok a fö d, ők a madarak s én az ember, aki a földön járnak. De az énekesek közé repül fel a szivem s torkomnak hagja van, mint a pacsirtának. Az ember nem fiatal ö ökké, sem nem öreg, mint a inadár vagy a fold. Mind a két őből része van s annyit vehet egyik, bői is, másikból is, amennyit a szive elbir. — Fiatal vagyok ón! és minden olyan a határon, mint a szivein Î Láttátok-e, hogy a tövises ördögszekér megindul ősszel a kopasz hegy tetejéről s zörög lef lé. Az sem repül e yébkor, csak most. Nézzetek szét a falu irányába, mivel van kidiszitve a völgy? Arany szálak indultak el felette, mintha nyugtalan szivü lány játszadozna veiük. Lá jálok-e, száriyra kelt az ökörnyál, egyik pópijemfa kopasz hegyétől a másik g aránvas hálóban hintáziK a bogárka. — Éneke van a mezőnek s énekem van nekem D, hallotátok-e a hangom ? Kacag és szé'fut szeme a határon. Széí- fut a lelke is és ő nem udja, merre legyen el, hova iramodjék ham mabb Énekel, mintha ezzel akarna egyhelyr • terelni mindent, hogy fiatal karjaival átölelhesse. ímtM líiráhpté Szálló Bisdap?sf, IV., E wetam-ule3 5. — 100 modern kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterem éi kávéháziban minden este szalonzene, — Menü: Peng®. — As Erzséh 38-pincéban egy pincér rendszer t
