Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-16 / 39. szám
V r; ♦ TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. I4t»6l/J9i* Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. LVI. ÉVFOLYAM, 3 9. SZÁM. MAGVAR POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, íelevre 420, eveata 840 lej. — Magyarországra: negyedévre xo, félévre 20, évente 4a ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel többi waammmmemaamms^ SZOMBAT 1935 FEBRUÁR 16. A János-kereszlényik hatalmas országa, Etiópia, vagy Abesz- színia kezdi a világ mostani rendjót veszélybe dönteni. A hatalmas sziklaország, amelynek lábánál a forró-öv növényvilága díszük, hogy fokozatosan mérsékelt öv képévé „hidegüljön“ oly magasságokban, ahol nálunk már csak szikla és örök hó van, állandó gondot és vágyat éltett szomszédaiban, akik a Vörös-tenger felől környékezik öt gyarmataikkal: Eritreával az olaszok, a kis Perina sziget, valamint Dzsiimti felől a franciák és a Szomáli félsziget irányából az angolok és megint az olaszok. A tőbbezer méter magasságban hullámzó nagy Tana-tóból folyik alá a Kék-Nilus és ennek vize a szudáni angol gyapotültetvények föltétele. Olaszország nem felejtette el a szörnyű áduai csapást, amelyet még IMenelik, a leghiresebb nyegus mért reá császári kezével és akkor az egész világot elképesztette; egyébként a gyarmati vetélkedésben nyugatról, északkeletről és délkeletről egyaránt csak Abesszinia vesztére elégítheti ki terüle ti vágyakozását. Franciaország, mint az egyetlen vasút birtokosa, szeretné az egész külforgalmat átvenni. Mind a három nagyhatalom együttesen is ideges, amióta —- mint a világháború előtt az oroszok próbálták, most az japánok bocsátották ki gazdasági csápjukat a nemes anskarik gazdasági életére. Persze a rossz hangulat nem kerüli el az abessziniai világot se, bár kopt-kereszténységük némileg kezdetleges és a ras-nemesség által gyakorolt jobbágyságból és félhivatalos jel iegü rabszolgaságból se menekedtek •egészen. Aztán meg nem is éppen gyáva, nem is éppen tanulatlan, függetlenségére ugyancsak büszke ez a nép. A guineai-öbölben fekvő kis néger Libé ria köztársaságtól eltekintve, már csak Abesszinia független ország Afrikában, ezért a gyarmati kizsákmányolás, az európai kitelepülés folytonosságának egyetlen és állandó tagadója. A Nép- szövetségnek tagja ugyan, de mindez nem ok, hogy a három szomszédos -nagyhatalom ne fenekedjék a létére, függetlenségére, főleg mérhetetlenül gazdag ásványi meg egyéb kincseire. Most legutóbb a francia—olasz egyezmény is részben mintha az ő bőrükre pályá zott volna. Csoda-e, ha ezek a mezítlábas hámiták, akik Salamon királytól és Sába királynőtől származtatják magukat, s azt hiszik, hogy az aranyban, drágakőben, elefántcsontban mesés gazdaságú biblikus Oflr az ő országuk volt, mind dühösebbek lettek az utolsó 15 év alatt készült nagyhatalmi egyezmények miatt és most hol olasz, hol francia, hol angol különítményeket fojtanak egy kicsit vérbe. A megalázó elégtételtől húzódnak, ha nem a Népszövetség követeli rajtuk. Állítólag Olaszország már* mozgósít, állítólag a Népszövetség már nagyon ideges, állítólag megint súroljuk könyökünkkel a világháborút. Persze szörnyű volna, ha most a Népszövetség megnagyobbodott tekintélye, a magyar —jugoszláv viszály és a Saar-kérdés elintézése után képtelen volna elhajtani a háború fellegeit Északkelet-Afrikról. Szörnyű, hiszen a háború az egyik világrészből könnyen átcsúszik a másikra, se tenger, se levegő nem vet gátat neki, mint a ragálynak és felhőzetnek se. Aztán állandó háborús féle íijeli minisztertanács az Összes tárcák költségvetésének tíz százalékos csökkenteset határozta el A hadiígymínhzier is beleegyezett a csökkentésbe. — A távollevő Ántonescu pénzügyminiszterrel Tatarescu miniszter elnök tudatta a határozatot Nem csökkentik a aranyfedezetét BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A kormány tagjai fontos minisztertanácsra ültek össze Tatarescu miniszterelnök elnöklete alatt, melyen a költségvetés leszállításával foglalkoztak. Antonescu pénzügyminiszter nem vett részt a tanácskozásokban, mert nem akarta minisztertársait befolyásolni jelenlétével. Előbb azonban kijelentette, hogy feltétlenül ragaszkodik a költségvetés leszállításához és a kétmilliárdos kiadási csökkentést ^abszolút“ szükségesnek tart|s. Kérte tehát, hogy minden tárcánál tiz százalékkal szállítsák le a költségeket. Antonescu sikere Antonescu távozása után legelőbb Paul Angelescu hadügyminiszter emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy a pénzügyminiszter parancsoló szükség alapjára helyezkedett és hajlandó kérelmét a maga részéről is teljesíteni, annak dacára, hogy most legnagyobb súlyt kell helyezni a hadfelszerelésre . Bejelentette, hogy megvizsgálta a hadügyi tárca költségvetését és a kért leszállításokat keresztülvitte. A többi miniszterek aztán szintén bejelentették, hogy a tiz százalékos leszállításnak eleget tettek s igy tel jes az egyetértés a kormány tagjai között. A minisztertanács úgy határozott, hogy az egyes tárcák számvevőségei pontos költségvetéseket fognak készíteni a pénzügyminiszter részére. A Dimineaţa jelentése szerint a kormány nagy nehézséget küzdött le ezzel. A jövő évi költségvetés mégis elkészül úgy, amint ezt Antonescu pénzügyminiszter tervezte. Biztosítva lesz az uj költségvetés egyensúlya. A minisztertanács után Tatarescu miniszterelnök személyesen ment e! a pénzügyminisztériumba, hol az eredményt Antones- cuval közölte. Nem csökkentik, a lej aranyfedezetét Antonescu pénzügyminiszter hosszas tanácskozást folytatott tegnap Dumitrescu bankkormányzóval s a megbeszélés után a sajtó részére a következő nyilatkozatot tette: — A Banca Naţionala alapszaliályainak megváltoztatására vonatkozóan beadott Indítványok közt nem szerepel olyan javaslat, moly a lej aranyfedezetének csökkentésére vonatkozna, vagy az állami bank kötelezettségeit érintenék. Külön üléseztek a kormánypárt erdélyi képviselői tartottak Lapedatu elnökletével tegnap este. Az ülésen Dinu Bratianu pártelnök is 'észtvett. A képviselők Erdély felsegitését telték szóvá a belső kölcsönnel kapcsolatban s rámutattak az erdélyi mezőgazdaság felsegité- sének szükségességére. Kérték továbbá, hogy a közigazgatási szolgálatban előnyben részesítsék az erdélyieket, kik jobban ismerik az itteni helyzetet. Véleményük szerint ezt a körülményt a többi közhivatalokhoz történő kinevezéseknél is tekintetbe kell venni. Rámutattak arra, hogy szükség van a Banca Naţionala segítségére az iparban és kereskedelemben, „mely sokkal nehezebb helyzetben van, mint a kisebbségiek ipara és kereskedelme“. Bejelentették, hogy az agrárreform során hozott határozatok ma sincsenek végrehajtva és igy megsürgették ezt. Rámutattak továbbá iskolai, egyházi és egyéb „Tárgyaim kel, meri a Az európai diplomáciának régóta várt eseménye a tegnap délutáni órákban bekövetkezett. Anglia és Franciaország londoni tárgyalásainak február 3-án közzétett anyagára Németország végre átadta válaszjegyzékét és igy közölte álláspontját a légügyi egyezmény, a dunai és a keleti paktum ügyében. Neurath báró német birodalmi külügyminiszter tegnap fogadta Sir Eric Phipps angol, majd Francois-Poncet francia nagy- j követet s előbb rövid szóbeli közleményben fejtette ki a német kormány álláspontját, majd átadóit egy erről szóló két gépirt oldalú válaszjegyzéket. Kiszivárgó hirek csak megközelítő képet adnak a jegyzék tartalmáról. London és Páris nem közli addig, amig a német birodalmi kormány nyilvánosságra nem hozza a jegyzéket, ami vagy péntek este, vagy szombat reggel következik be. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A Havas- ügynökség jelentése szerint a német válaszjegyzék nagyon rövid. Rendkívül udvarias, nagy általánosságban mozog s nyilvánvalóan további és hosszú tárgyalások számára nyitva akarja tartani az utat. A későbbi párisi jelentések megállapítják, hogy speciális sérelmeikre. A kormány nevében Lapedatu válaszolt a felszólalásokra és a sérelmek orvoslását megígérte. Dinu Bratianu szintén megígért mindent Erdély felsegi- tésére. A kormány külkereskedelmi politikája BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósi tójától.) Leon iparügyi államtitkár a parlamentben elhangzott interpellációkra kijelentette, hogy a kormány a kiviteli-jutalom alapján megszervezendő külkereskedelem hive. Még nem határoztak abban a kérdésben, hogy ezt a jutalmat behozatali engedélyekben vagy más alakban fogják nyújtani a kivitellel foglalkozó kereskedelemnek. Jövö hét keddjén már itthon lesz Manolescu-Strunga miniszter s akkor fog a kormány végleges álláspontot elfoglalni az ügyben. hcd.zenei lehetetlen** a német válasz százszázalékig csatlakozik a légi egyezmény elvéhez s némi fenntartással (az osztrák kérdésben) elfogadja a dunai paktumot is. Ellenben a keleti paktum ügyében mindössze 5 százalékos engedményt tesz» Az általános francia vélemény szerint a helyzet továbbra is tisztázatlan marad. Londonban talán még nagyobb kedvetlenséggel fogadták a válasz jegyzéket. Későbbi hirek azonban arról számolnak be, hogy a hangulat derűsebben nézi az ügyeket. Laval állítólag kijelentette, hogy a német fegyverkezésre csak kétféle választ lehet adni: vagy hadüzenetet, vagy tárgyalási készséget. Minthogy hadüzenettel nem lehet felelni, tehát tárgyalni kell tovább Németországgal. Közép-Európa egyensúlyát létre kell hozni és itt rendkívül fontos Anglia segítsége. A Havas-ügynökség legutolsó jelentése szerint a német válaszjegyzék megelégedését fejezi ki, hogy a londoni tárgyalás alapján újabb tárgyalások lehetősége forog fenn. Ezeket a tárgyalásokat azonban Németország nem tudja másképen elképzelni, mint rendes diplomáciai jegyzék váltása kapcsán, mert a külön tárgyalások és n szervezett konferenciák eddig nem sok eredményt hoztak. (Folytatása a 10. oldalon.) Németország száz százalékig csatlakozik a légi egyezményhez ésadunai paktumhoz, de teljesen visszautasítja a keleti paktumot lemben éldegélünk. Ha Olaszország fényes győzelmet aratna ott, akár nehézségekre bukkanna, nyugtalanságot fog előidézni a soha ki nem hülő Balkánon; Jugoszlávia úgy érezheti hogy az eddigi egyensúly megváltozása kárára, vagy javára lehet. Aztán az ördög nemcsak egy negyedórácskát szokott aludni veszélyes időkben. Az embernek önkén telenül eszébe jut egy történelmi sorozat; az áduai csapás, aztán, mint éppen most, a készülődő japán—orosz háború idején, melyet némi kínai szorongatta- tás előz meg, 1904. és 1905. körüli véres harc Mukdenig, majd az olasz—török háború, Libyában és Dodekancsor ban, aztán a Balkán-háború, aztán a montenegrói feszültség, aztán világháború... Az Istenért, csak nem kezdi megismételni önmagát a történelem?
