Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-15 / 38. szám
I II ■ K% r r r p*rft* 193 5 február 15. EGhiHAZ ES S Pénteken kezdődnek a tanári véglegesítő vizsgák jelentkezőnek ugyanis a főtantárgy mellett egy mellé ktáryyból is kell vizsgáznia, melyet a bizottság önkényesen állapi tolt meg, figyelembe nem véve azt, hogy a szakvizsga alkalmával mi volt a jelentkező melléktárgya. A tanárok hosszas utánjárására sikerűt! ugyan keresztülvinni, hogy a jelentke zök inellékszakukut kél tárgy közül vá- j luszthassák meg, azonban ez a csoportosítás igy is csuk igen kevésnek kedvez. Az idei vizsgál megkönnyítették azzal, hogy a capacitate ,,versenyvizsga“ jellegét eltörölték. Eddig ugyanis a vizsgán csak annyi jelentkezőt engedtek át, ahány üres lan szék voll az állami iskolákban. Az idei véglegesítő vizsgán, a katedrák szárnál figyelembe nem véve, átengedik azokat a jelentkezőket, akik a. főtárgyból 7.50-es, a mellék tárgyhói 7-es általános osztályzatot érnek el. Mind gyengébb eredményeket mutat fel a 7 osztályos középiskola Popescu-Voit esti egye emi f^nir előadása a mai középiskolai támlás csődjéről (Az Ellenzék tudósítójától.) Popescu Voitesű egyetemi tanár a lu-lyi egyetemen a napokban elő - adást tartott ,,Hogyan kellene megszervezni a középiskolai oktatást“ címen. Az előadó kifejtet, te, hogy az ifjúság szellemi kifejlődésében három tényezőnek kell működnie: a családnak, az iskolának és .1 társadalomnak. A családi nevelésnek kellene megadnia a gyermek szellemi fejlődésének az alapját. Az iskola munkája különösen a szellemi értékek kifejlesztésére irányul, végül a társadalom adja meg az ifjak nevelésében az utolsó simításokat. A három tényező elemzése után rácért a középiskolai oktatás történetére. Leszögezi, hogy' a mostani egységes hét osztályos rendszer mind gyengébb eredményeket mutat fel, a régi nyolc osztályos rendszerrel szemben. A nyolc osztályos középiskolai oktatás három tagozatra oszlott: reálra, klasszikusra és modernre ÁLLAMI ELEMI ISKOLAI ÁTHELYEZÉSEK. A Monitorul Oficial 193 február 9-i 34. száma közli azoknak az elemi iskolai tanszékeknek a névsorát, amelyek 1935 január i-ig üresedtek meg és még ma sincsenek betöltve. Azok a tanítók, akik át akarják helyeztetni magukat •a megüresedett tanszékekbe, kérésüket adják be a tankerületi főigazgatósághoz. Abban az esetben, hogy ha valaki más kerületben megüresedett állásra pályázik, kérését ahoz a tankerületi fő. igazgatósághoz adja be, ahova jelenleg tartozik- kérését, véleményezés után, innen hivatalból fogják áttenni, ahoz a kerületi főigazgatósághoz, amelynek körzetébe át akarja helyeztetni magát. Az áthelyezések az 1934 julius 5-i elemi népoktatási törvény 124 és 125 cikkében előirt feltételek. és intézkedések alapján fognak megtörténni. és igen alkalmas volt arra, hogy az ifjúságot abban az irányban lehessen nevelni, amely légin, kább megfelelt az egyesek egyéni képességeinek. A mai középiskolai oktatás hivatása lenne, hogy az ifjúság szellemi képességeit, az egyesek szellemi értékeinek és sajátosságainak megfelelően fejlessze ki. Ezt a célt legjobban el lehetne érre a középiskolai oktatásnak szellemi és gyakorlati csoportra tagolása által, mely igen alkalmas volna arra, hogy ne legyenek pályatévesztett emberek. Igen fontos volna az is, hogy a középiskolai oktatás al- és főgimnáziumokban történjék, mert ezáltal lehetne legjobban biztosítani a kiválóbb ifjak oktatásának eredményességét. Popescu.Voitesti a mostani középiskolái oktatási rendszer hátrányaival szemben az 6 elgondolása alapján megszervezendő uj rendszer előnyeire mutatott rá. 1 A: Ellenzék tudósítójától.) Az múlom átvétele óta az erdélyi magyar felekezeti iskolai tanárok legnagyobb kérdése a ,,capacitate“, véglegesítő vizsga, tűnnek a vizsgának a sikeres letételétől függ, hogy a fiatal, szakvizsgát tett tanárok rendes tanárként működhessenek. Ettől a vizsgától függ iskoláinknak u léte is, mert a törvény előírja, hogy egy párhuzamos osztályok nélkül működő iskolának legalább 0 rendes tanárra van szüksége, márpedig az erdélyi felekezeti iskolai rendes tanárok nagy száma ma •jf)—ÜU éves, akiknek működését a nyelvvizsgák és a nyugdíjaztatások veszélyeztetik. A véglegesítő vizsgák ezideig igen szomorú eredménnyel végződlek. A magyar jelentkezők 99 százaléka a tusiban tartott vizsgákon elbukott, inig a Bucii - restiben tartott vizsgákon senkinek sem sikerült a véglegesítő bizonyítványt megszereznie. A „capacitate“ vizsga ilyen előzményekkel az idén február ló-én kezdődik és előreláthatólag május 15-ig fog eltartani. A vizsga helye Bucureşti lesz. Az erdélyi magyar felekezeti iskolai tanárok közül harmincon jelentkeztek vizsgára. \ reformáus főgimnáziumok szakvizsgát tett tanárai közül 18-an (a helybeli kollégium főgimnáziumának 2. a leány - főgimnázium 2. a székely főváros kollégiumának 3, a Bethlen-kollegium 5, a Mikó-kollegium 3. a Wesselényi kulié gium 1 és az odorheii lanitóriőképzö 2 tanára) a római katholikusok közül lü-en. az unitáriusok közül pedig 2-en jeleni- keztek. A vizsgát megelőzően minden tanárnak hivatalos orvosi vizsgálatnak kell akivel nie magát. annak megállapítására, hogy a jelentke ző fizikailag alkalmas-e a tanári pályára. Az idei véglegesítő vizsgát megnehezítette a tárgyak csoportosítása. Minden KÉPVISELŐTANÁCSI ÜLÉS AZ UNITÁRIUS EGYHÁZBAN. Az unitárius egyház kép- v sclőtanácsa, dr. Boros György püspök elnöklete alatt, városunkban ma ülést tart. Az ülésen a folyó iskolai ügyeket tárgyalják meg. Jókai Mór: áRANYEMBER 86 tejes propaganda kiadásban az Eh lenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Most rendeljen, mert csak néhány példány kapható már ebből az olcsó kiadásból. II r ii lemmmus lshf lti sí Unl ipcí> a Hin li|l IlltlHHI c ÖUHii/hf.: Qlet íerliie t ? (Az. Ellenzék tudósilójától.) Az elmúl'. n,a fél évtized alatt a királyhágó-mclléki református egyházkerület elemi iskolái közül megszűntek sz aradrnegyei seb.si, a satumare-megyei dubai, pc tani, Livada Noua, a bihormegyei j>osai reformá- lus elemi iskolák. Es pedig a pauui 1928 bau, a dohai 1926-ban, m-vei a növendékeket eltiltották az iskolák látogatásától. A többi reform! tus kisebbségi elemi isko’ák 1925, a magánvkta. tási törvény életbeléptetése előtt szűntek meg. Scbiscn például azért, mert az iskolát ide glcrve- sen átvették állami iskola céljaira s amikor a helyiséget visszakapták, az újból való megnyitást már nem engedélyezték. Második tan tói állásokat meg kellett szüntetni a bihormegyei Biharban, Sácuenibcn, Orson és Miscán. Ennek oka az vo't, hogy az iskola fenntartására szolgáló földeket kisajátították s részben a növendékek száma is lényegesen megcsappant. Ezeket az állásokat a magánoktatási törvény hatályban léte alatt már visszaüli tani nem lehetett. A református középiskolák közül 12 év vei ezelőtt megszűnt a sigheti líceum. Az intézetet egyes tanárok ellen emelt államellene; vádak miatt zárták be s bár a vádak alaptalanoknak bizonyultak a birói eljárás során, az iskola ujra- megnyitását többé már nem engedélyezték. Az impérium kezdetén megszűnt a tanitás a sigheti jogakadémián its, amelynek szintén református felekezeti jellege volt. SZOMSZÉDSÁGI ALAPON SZERVEZIK MEG A MEDIAS1 REFORMÁTUSOKAT. A media?; református egyházközség vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését. A közgyűlés első pontja a lelkészi jelentés felolvasása volt. A jelentés beszámolt az elmúlt év nagy eseményeiről: az iskola építéséről, a papilak javításáról, az uj harang beszerzéséről, továbbá a nőszövetség és az Ifjúsági egyesületek áldásos munkájáról. A közgyűlés tárgysorozatába felvett templomtorony megjavítását a hívek nemcsak, egyhangúlag megszavazták, hanem a lelkes hangulatban már a közgyűlésen megszavaztak 15 ezer lejt. A közgyűlés elhatározta z városban lakó reformátusok közösségének szomszédsági alapon való megszervezését és a temetkezési segélyegylet megalakitá- sát A két intézmény elnökének Köiönte Tibor lelkészt választották meg. BÖLÖNI GYÖRGY: AZ IGAZI ADY. Hatalmas irodalmi siker kiséri Bölöni uj kötetét, mely teljesen ismeretlen részleteket tár fel az olvasó előtt, Ady életéből. Rengeteg kitűnő fényképmelléklettel 240 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Kolozsvár—Főtér. Vidékre azonnal szállítjuk. GYULAI PÁL 81 'ÍUhlÉNETI REGÉNY ÍRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSiGMOND 70-IK KÖZLEMÉNY Mondják, hogy midőn az ember véletlenül megborzad, ez azért történik, mert oly helyen lépett át. hol valaki meghalt és nincs fejköve vagy keresztje: hányszor kelle nekem borzadni annyi eszme nélküli sírja fölött járván! Miért nem emeltem a keblemben küzdő s elhaló őrzéseknek, benyomásoknak és szenvedélyeknek emléket ? Miért nem irtani bár egy dalt! . .. A könyveknek is meg van sorsa. Én most nem vágynám Janus Pannonius babérjaira. Úgy rémlik előttem, hogy az emberi nem uj tavaszhoz közelget. A spanyol hajók egy uj világot fedeztek föl a másik földgömbön. Ha nem csalódom, e szerencsés hajókhoz hason titanak Bocaccio és Petrarca müvei; mert áltatok szintén mostanig ismeretlen continens partjai foglaltatták el a szellemélet tengerén. Ök kitűzték hóditó zászlójokat és Európa már kezdi sejditeni, hogy ott oly kincsaknák rejlenek, melyeknek tiszta és kifogyhatlan érczszalagjaihoz mérve szegény az ó világ megzsugorgatott pénztára. Ah! e partok mily zöldek, még névnélküli növényzeteikkel, mily regényesek őserdőik óriás szírijeik, és tengerszéles folyamaik tájképeivel! Minden ágon szivárványtarka madarak hintáznak és a kék eget hajnalszin flamingók szárnya hasítja. Tüdtak-e ezekről Plinius emberei valamit! látta-e őket Herodot, ki annyi csodáról irt. Petrarca és Bocaccio, ti a görög és latin nyelv- jármát vonó szolga népnek, ti a múzsák szajkóinak, kiknek minden érdemök ügyes kölcsönzés volt, megmutattátok az új világot, a nemzeti irodalmat, hói szűz természet van, szabadság és eredetiség. S csak az. olasz tudná-e barbar nyelvét széppé tenni? S mi magyarok, ha hivatást éreznénk kehiünkben, idegen oltároknak áldozunk, mint Janus Pannonius és csak a Tinódiak énekeljenek e népnek? írtam-e én egy sort hazám édes hangján! Meg kellett volna kísérteni erőmet, s ha az akadályok közt, ha a járatlan utón, a nehéz pályán csak némi sikerrel is fáradtam vala, nem lenge s léha hír, hanem valódi érdem koszoruzná a merész kezdeményezőt. Igaz. mostani miveltségünk csekélylene ily müvet, és tudósaink köztársasága figyelemre alig méltatná. Azonban nem érdem-e néha bizonyos éveken át feledve lenni, elaludni a telet, s mint a barázdába takart mag, kicsirázni tavasszal, hogy rajtunk himezze első reményzöldjét a fölmelegülő természet. Melyik kút dicsőbb, az-e, melyből, mivel átszelem áll, a szolgák mindennap néhány korsóval merítenek; vagy pedig az, mehr sivár homok pusztákon, a közlekedések járatlan terén, egy kőbolt alá rejti gyöngycseppeit; de hosszas évek folytán a fáradt keresztes vitézeknek, kik szentföldre vándorolnak, legalább egyszer enyhülést nyújthat? S nem köszönhetni-e tán épen ennek, hogy a szabadító sereg megér kezhetett Jerusalembe, a nagyszerű vállalat czéljához? Miért nem Írtam én a ..döntő mogerek“ nyelvéD tieden hazám! . .. —“ — „S mit tevék legszebb éveimben? Mint egy méla dal, eszembe jut a mult idő. s hangjai átszűrödnek kedélyemen! Ah az élet minden képek közt legkevésbé ahhoz hasonlít, milyené vágyaink festik! Hallottátok-e hirét azon őrült művésznek, ki mindig a tengeren utazott? Kivált ősszel, mikor a szélvész süvöltött, tánczoltak a hullámok, s megszakadtak a felhők, nem lehete őt az árboczkosárról leűzni. Vihar tépte a vitorlákat, a kormányrúd letört, a kisodrott evezők örvény közé tűntek, a hajó sértett gerinczein hab ár omlott be, a szivattyúk sikertelen fáradtak, a nép felbőszült, imádkozott, átkozódott: de a művész tompán nézett oly vidékekre, melyeket halandó szem többé nem láthatott, s melyeknek fekvését ő a delejtünél jobban ismerte. A matrózokat ily gúnyos közöny gyakran ördögökké tévé. A szakadozó köteleken művészünkig másztak, megragadták őt és a tengerbe vetették. De tudott úszni, mint egy tryton. Néhány perez múlva megint a hajón volt ázott ruhával, csepegő fürtökkel, hidegtől reszketeg kézzel, s ha már az árboczkosarat is leverte az orkán, abba a szögletbe vonult, hol félholt emberek hevertek. A villámtól meggyujtott deszkák üszkein melengeté testét. s midőn idegei visszanyerték erélvöket, festékkagylókat vett elő és rajzolt egy mosolygó völgyet verőfényes tetőkkel, virágdus szőnyeggel. A völgy hát színén mezei lak állott, fölfolyókkal, futóborostván- nal és szőlőgerezdekkel pártázott ablaksorral. A házereszen galambok búgtak. Lágy szellők és hattyú szárnyak ingatták a zöld udvar közepén ezüst fátyol ként csillámló tó tükrét, melyből kis vizszalagok ser kedtek s terjedőnek szét parti lilomok, hosszú füszá lak, és egy gazdag növényzet gyökereit táplálva. A majorságok fürdő, repkedő, s a verőfényes helyeken tollaikat száritó köztársasága a legveszélyesebb cso- portozatot alkotá. Széles levelii fák árnyában gyep vánkoson többnyire valamelyik ült a hajó matrózai közöl, sikerült, bámulásig bű arczvonalakkal, kezében vadászkürt, enyelgeni a hegyek visszhangjaival és nyaka körül egy kedves, édes nő hó-karjai. Az ablakokból kis gyermekek angyalarezai néztek ki, és a ház homlokára föl volt irva czimje: csendélet. Miután az örült művész nevét, — mint szokás — a vászonszögletre jegyezte, zajongva futkároz a hajón, mely már szirtokra jutott és el akar merülni. A nép átkozódik; mert a kába festő rajzát mindig a vonaglóknak, mindig a kétségbeesőknek mutogatja, hogy a csendéletnek viharközt alkotott másolatja a megtört szemek előtt lebegjen. El-e még e művész, s hol üldözi a hánykodó hajó matrózait? Ti tudjátok ezt! Ő az emberkebelben van s neve: vágy. Mennyire különböznek rajzai az élettől! , , — „Még is valahára könnyet huliaték! Oh! sebek balzsama! (Folytatjuk.)
