Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-02 / 27. szám
»M Mtmtt». ŢZT-ŢrrtzeK I iii— in mii I ii im ni ini Mi(tr*MiMlMMHM*rin>Tir[»iHMwriinw'-r ...m....i -nrTTTr*i11MTnrrT‘~ NIVEA érdes bőr ellen ; Ez az időjárás megköveteli a bőrének különös megóvásai. Ezérí véde- 1 kezzék! Minden esíe — de nappal is, mielőtt a szabadba klmenne — arcát és kezeit Nivea-ereme-ve! dörzsölje be. így az ön bőre sima és bársonyos marad, es azt a gyöngéd és finom kinézééi kapja, amit a fiatalságnál úgy megcsodálunk. Nivea-Creme nappali és éjjeli krém egyaránt. N 1VEA-CREME: Dobozosán: Lói 16.oo—72 oo / Tubusokban: Lói 30.oo, 45.oo BEIERSDORF t Co., S. A. R.. BRAŞOV UJ hideghullám közeledik Rászakadt a megyeháza mennyezete Konstancában a gäßitókisasszonyokr Wshmokt méteres hó a tengerparton. — Egész Emóoában fokozódik üstéi a hideg KON STANCA. (Az Ellenzék távirata.) Egész napos szélvihar után tegnap délben óriási havazás vette kezdetét, amely megbénította nemcsak a kikötőnek, hanem az egész városnak közlekedését. A hó elborította a vasútvonalakat s igy a vonatok csak nagy nehézségekkel közlekedhetnek. A Harsova—Kon- stanca közötti országúton farkascsordák jelentek meg, de a közeli erdőkben élsz éled lek. A hóesés és a vihar az egész hajózást veszélyezteti. Braita környékén tegnap szintén óriási havazás volt. A hóréteg magassága némely helyt az egy métert is meghaladta. Az autóbuszok és a városi kisvasút közlekedése megállott. A nagy hóesés több ház fedelét Toppantotta össze. A vármegyeházán rá- \ szakadt a menyezet a gépirókisasszonyokra, akik közül többen megsebesültek. A központ és a megye közegei között a telefonösszeköttetés megszűnt. A Duna befagyott, úgy, hogy a hajózás megszűnt. A hideg Európában Thomas Mann-fói Huszonkét esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg vele. Akkor pont huszonkét esztendővel fiatalabb volt ő is, e sorók írója is. A régi Váci-utcán sétálgattunk s a régi, békebeli verő féng csillogott ú járdán. Wedeklndről beszélgettünk. „Lángeszű marba“ — mondotta. De eszébe jutott, hogy estére előad s podgyá- szában nem hozott magával lakkéi pót. Bementünk egy boltba, lakkcipőt vásárolni. Hosszan, elmerülő figyelemmel válogatott a dús anyagban. A segéd nyitotta a papirdo- bozokat s ö a selyempapirt félrehajtva szem- ügyre vette a cipőipar remekeit, elismerő fő- bolintássál. Fölpróbált egyet, járkált az eléje teregetett gyökérszöngegen, le-lesanditott a vadonatúj cipőre, nézegette magát a tükörben is valami alig észrevehető, öngunyoló mosollyal. Nem volt gyermekes. Egyáltalán nem hasonlított azokhoz az émelyítő költőkhöz, akik öntetszelegve hangsúlyozzák a bennük lakozó kisdedi ösztönöket. Ilyesmitől megóvta őt éles értelme, éles humorérzéke. Választott egy cipőt „Azt hiszem ez jó“ — mondotta. Aztán tovább bandukoltunk az utcákon. Munkarendjéről, műhelytitkairól vallott. Egyszerre meghallotta uj cipője nyikorgását, letekintett rá, néhányat még lépett, büszkén, önérzetesen, majd megállt, rámpillantott s nevetve ezt mondotta: „Azt hiszem, ez kitűnő, ez pompás*. * Ha egyszer jellemeznem kellene, megemlíteném ezt a kis jelenetet is. A tökéletes közvetlenség ö. Mindig élvezi azt a helyzetet, melyet az élet véletlenül megteremt s mindig azt mondja, amit abban a pillanatban gondol. Most annyi idő múltán ellátogatott hozzánk. Sok minden történt azóta, világháború, forradalom, közben a Nobel-dii koszorúját is megkapta, diadallal járta be Francia- országot, Spanyolországot, Amerikát s müncheni palotájában, az Isar partján, ahol néhány évvel ezelőtt egy délutánt töltöttem, most a rendőrség lakik. Mégis változatlan. Egy téli pályaudvar homályában száll le vonatiáról. Fényképészek ostromolják sötét gépükkel és lobbanó kénporukkal, mint a merénylők s tudósítók vallatgatják jobbről-bal- ról: „Mester, a regény hanyatlásáról..: Mester, valamit az emberiség jövőjéről is... Ö pedig felel mindenkinek komolyan, fölényesen és leereszkedés nélkül, amit ilyen körülmények közt felelni lehet, őszintén, de mégis megtartva a szükséges távolságot, kötelessége és felelőssége tudatában, ahogy a hozzá intézett levelekre is hosszan, egész odaadással válaszol, tisztelve az emberben az embert. De az apró-cseprő tárgyakat is tiszteli. Tiszteli az életet, az érzéki valóságot. Vacsora után, amikor a fehér asztaltól a könyvtárszobába vonulunk, magával viszi borospohnrát. \ világhír gyönyörű, sokszor nevetséges zűr- rovarában senkise viselkedik oly emberi közvetlenséggel és méltósággal, mint ő. Távirataink egyébként egész Európából és Afrika északi vidékeiről nagy havazásokat és újra fokozódó hideget jelentenek. A Tátrában és Kassa vidékén 17 fokos hőmérsékletek vannak. Ausztria összes téli sportvidékein jó lehetőségek vannak a téli sportokhoz, különösen Tirolban, Salzburgban és a Semmerin- gen. A havazás a legtöbb helyűi ti tovább tartott, de csak az éjszakai órákban. Elfagyott a spanyol narancsterrnés Madridból jelentik: Délspanyolországban a fagyok nagy károkat okoztak a narancstermésben. Szakértők szerint a károk meghaladják a százmillió pezetát. Több ponton tovább tartanak a havazások. A mai hőmérsékleti minimum — nem véve figyelembe a Py- reneusok magaslati pontjait —1 12 fok volt a fagypont alatt az északnyugati Monferradában. Berlinből jelentik: 8 fokig emelkedett a hőmérséklet az északnyugatról betört melegebb levegőtömegek hatása alatt. Berlinben és Münchenben ezzel szemben a maximum még —- 2 fok volt. Száz utasból hét megfagyott Párisbói jelentik: A marokkói Marrakesch közelében négy autóbusz elakadt a hófúvásban. A kiküldött katonai segétyosztag parancsnokának jelentése szerint száz utas közül hetet holtan találtak a hótól eltemetett kocsikban. Pilsudsky marsall Lengyelország * Hogy olvas? Úgy, ahogy egy költőhöz, illik. A meghangszerelt szöveget hívassa, nem !s a mondatokat, hanem a szavakat, szemünk láttára kitépve, őket a nyelv őstelevényéből és fölmutatva hallgatóinak. Szógyökereket és igekötőket olvas. A legszebb német nyelvtant olvassa. * Visszaemlékszik eddigi budapesti látogatásaira. Arra is, melyet tizenegy évvel ezelőtt leli. Akkor az estélye után egy művészkörben feketéztünk. Mindenkit fölsorolt, aki ott volt, ha nem is név, de arc szerint. „Volt ott még valaki — szól — egy kövér, nagyhasu kártyábiivéüz*'. Csakugyan az- a portugál szemfényvesztő szórakoztatta kártyamutat ványaival, aki hajdanában a budapesti éjjeli l.ávéházakat járta. Mi már elf etetettük őt. Thomas Maiin még nem. Nemrégiben egy kis remekművet irt a varázslóról. Lehet, hogy cr arcképe kialakulásához ez n budapesti portugál Is hozzá járulhatott valamiben. Senkit és semmit se felejtett el. Kalliope, a hŐs- költeméhunek, az ókori regényírásnak a múzsája. kezében az iróvesszovel, egyúttal az Emlékezés múzsája is. Kosztolányi Dezső. Ha Tóid íamSs Inglz kháto' a világ császára A világtörténelem legnagyobb hódítójának páratlanul érdekes életregénye. A magyarországi tatárjárás történetével kiegészítve. Az angol történetírók Dzsingisz khán nagyságát Shakespeare géniuszához hasonlítják. Hófehér papíron egész vászonkötésben 178 lej az Ellenzék könyvoszíályában, Kolozsvár— Főtér. Kérje a könyvszenzációk jegyzékét. VARSÓ, január végén. „A lengyel köztársaság szezonkaraktére hamisnak bizonyult és a lengyel államot véglegesen megalapozottnak kell tekinteni“. Ezt irta Hans Adolf Harde'r a hamburgi Külpolitikai Intézet kiadásában megjelent könyvében Lengyelországról, és ezek a szavak annak a mentalitásnak végét tükrözik vissza, amely csaknem tiz éven át, főleg Németországban vert gyökeret. „A lengyel államot véglegesen megalapozottnak kell tekinteni“: ez a benyomása mindenkinek, aki az utóbbi időben Lengyelországot felkereste és tanulmányozta, aki látta azt a munkát, amit ez az állam végzett. És bárkit is szólítunk meg, korra, vallásra, nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül, ugyanazt a felvilágosítást kapjuk: az érdem az „öreg űré“, Lengyelország megalapítójáé, a Belvedere lakójáé, aki nem más, mint Pilsudsky marsall. Nem diktátor, csak tekintély íPilsudsky marsall tulajdonképen a Koz- lovsky-kormány hadügyminisztere. Ezenkívül nincs más hivatalos szerepe az államban, amely őt atyjának tekinti. De ma mindenki tudja: Lengyelországban semmi fontosabb dolog nem történhetik Pilsudsky beleegyezése nélkül és akarata ellenére. És le kell szögeznünk: téved az, aki Pilsudsky „diktatúrájáról“ beszélne. Az „öreg ur“ nem diktátor, csupán korlátlan tekintély felett rendelkezik, amely inkább szeretette és megbecsülésre, mint hatalomra épült. Pártállásra való tekintet nélkül mindenki teljes bizalommal viseltetik Pilsudsky iránt Tudják róla, hogy őt csak egy dolog vezérli: salvus rei publicae, a haza java. Több mint tiz év Szibériában, jónéhány év a magdeburgi erődben, nélkülözésekkel teli ifjúság, politikai harcok, a világháború a légiók élén: nem csoda, ha a ma hetven éves marsall beteges, Ez azonban legkevésbé sem gátolja meg abban, hogy ,a két legfontosabb kérdéssel: a katonasággal és a külpolitikával foglalkozzék. ;Ez a két kérdés érdekli őt elsősorban és ha ma a lengyel hadsereg ragyogóan fel van szerelve, úgy ez Pilsudszky érdeme. Az állami bevételek nagy részét a hadseregre fordítják, de látni is, hogy a pénzt tényleg arra használják fel, amire kérik. A hadsereg és a külügyek vezére Mig a hadügyminisztérium teendőit Pilsudsky egyedül vezeti és intézi, a külpolitikában Beck külügyminiszternek csupán direktívákat ad. ő a nagy sakkjátékos és Beck ezredes végrehajtja a lépéseket. Amellett ,— mint jó .sakkjátékosnál — senki sem tudja, még a hozzá legközelebb állók sem, mi lesz a következő lépés, mi a célja, hol j akgr a királynak sakkot adni. Pilsudsky magábazárkózott, senkivel sem tanácskozik, ő saját magának legjobb tanácsadója. A katonaságon és külpolitikán kívül álló kérdések csák nagyon kis mértékben érdeklik Pilsudskyt. Azzal sem nagyon törődik, hogy ki a miniszterelnök. Ha kormányvál- , a aág van, felkeresi Őt a köztársasági elnök és közli vele a jelöltek névsorát. Pilsudsky soha sem ad határozott választ: ez „talán alkalmas“ lenne, ez „talán kevésbé“ és azok, akik „talán alkalmasak“ lennének, meglátogatják a marsallt. Bövid beszélgetés a különböző kérdésekről és Pilsudsky nyilatkozata: „Az ön kormányában nem vállalhatom a liadügyminisZteri tárcát“ — végleges fiaskónak tekintendő. Ha azonban a marsall vállalja a tárcát, akkor hü tagja a kormánynak: tiszteli a miniszterelnököt, felettesének tekinti és havonta jelentést tesz neki minisztériumának ügyeiről. Azt mondják, hogy Pilsudsky ellensége a parlamentarizmusnak. „A technika fejlődése okozta a parlamentarizmus csődjét. A törvényeknek valóságos inflációját termelik ki, a törvények nem képesek a technikával, a napi élet fejlődésével lépést tartani. A par- lamentárizmus működését az irányvonalak megadására kell korlátozni, a végrehajtási hatalmat át kell adni a közigazgatási hatóságoknak, amelyek inkább alkalmazkodhatnak. A parlament hozzon alaptörvényeket és gyakorolja a közvélemény ellenőrzését. De a parlament ne kormányozzon“. Ha tekintetbe vesszük, hogy Lengyelországban még kevéssel ezelőtt nem kevesebb, mint huszonhét parlamenti frakció létezett, úgy könnyen megérthetjük a marsallt Pilsudsky keze nyomán Pilsudsky kezét ma mindenütt érezni Lengyelországban. Ha politikai vita merül fel, ha valamely nehéz kérdésben kell megoldást találni: mindig Pilsudsky az, akihez fordulnak. Döntését mindenki, minden párt elfogadja. Mert tudják, Pilsudszky nem be- foiyásoltatja magát, tisztán lát és ha néha céljaival nincsenek is tisztában a kívülállók (gyakran legközelebbi munkatársai sem), tudják, hogy céltudatosan követi irányelveit, azt a vonalat, amely talán ma egyes helyeken nem találkozik rokonszenvvel, az adott körülmények között azonban az egyetlen lehetőség. Emellett Pilsudsky jó emlékezőtehetséggel rendelkezik: nem felejt el semmit és leszűri a történelem tanulságait a jövőre és jelenre vonatkozólag. „Az öreg ur“ tartja kezében Lengyelország gyeplőit; hol lágy apai kézzel, hol meg vasököllel, ha a szükség úgy kivánja. A rend, a fegyelem, ami úgy külsőleg, mint belül az államvezetésben uralkodik, Pilsudsky munkája. És ezek az eredmények adják meg az „öreg urnák“ azt a hatalmas autoritást, amely elsősorban tiszteleten és szereteten alapszik. A mai Lengyelország 'Pilsudsky Lengyelországa és az az ember, aki a mai Lengyelországot megalkotta, mindent tehet, hogy Lengyelországot megó\jin. Dr. Kovács Jenő. INFLUENZA, spanyol járvány, torokgyulladás, az orr és garat elnyálkásodisa, a mandolák megbetegedése, valamint izületi bajok vagy tüdő- csucshurut esetén gondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a természetes „FERENC JÓZSEF“ keserüviz használata által gyakran és alaposan kitisztittassanak. Mindent lehet, csak akarni kell — ön ugyebár katolikus? — kérdezte a tárgyalás elnöke a vádlottól. —*• Nem, református vagyok. — Mit bántja akkor önt, ha nincs eléggé megvilágítva a katolikusok főtéri temploma. — Minden kulturember csak sajnálhatja, ha a középkori építészetnek ez a ritka szép emléke nem kap esténként megfelelő megvilágítást, melyben formái és arányai érvényesülhetnének. — Izgatni akart szóval a cikkével? — Abban az értelemben, ahogy elnök ur gondolja: nem. De izgatni akartam a város vezetőségének szépérzékét és kötelességérzését. Fel akartam ébreszteni az illetékeseket, hogy közrendészeti, idegen- forgalmi és esztétikai szempontból egyaránt súlyos mulasztást követ el, mikor Kelet-Európa egyik legszebb terét, a város vérkeringésének központját ázsiai sötétségben tartja ahelyett, hogy esténként fényárba öltöztetné. A bíróság bűncselekmény hiányában vádlottat, aki azonos volt volt az Ellenzék szerkesztőjével, jogerősen felmentette, mert az ügyész sem felebbezett. És hat hónap múlva, pontosabban: tegnap este csillogó fényköntöst öltött Erdély fővárosának öreg főtere. Magasra felhúzott iv- lámpák dandárja öltözteti ezentúl estéről estére csaknem nappali világosságba. A kolozsvári polgárság káprázó szemeit dörzsöli: hát igy is lehet. A tények azt mutatják, hogy igenis lehet. Mindent lehet, csak akarni kell. Tisztelet-becsület a városi tanácsnak, mely ráeszmélt régen elhanyagolt kötelességére. Íme, milyen kevés kell ahhoz, hogy megelégedés költözzék a polgárság szivébe s milyen jóleső elégtétel ez az Ellenzéknek a meggondolatlan "meghurcoltatásért. így van jól: legyen világosság, de ne csak a város két legfőbb terén. Most már jusson belőle valami a külső területekre is.
