Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-13 / 11. szám

TAXA POSTALA PLAY; ! \ IN NUMERAR No. I4*.i6y ARA 5 LEJ Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. S. F;ókk:adóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. színt. — Telefonszám: 109. — Levélcím-' Cluj, postafiók 80. LVí. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM. i . .. Az egyenes ut a legrövidebb. Hozzátehetjük: az egyetlen .igaz is. A világ legtöbb nyavalyáját a görbe utak okozzák: macchiavellisztikus elv és for­mai jogba öltöztetett áligazság. A világ élete és a világ közlelke a legszörnyübb ellenmon­dásban áll egymással. Az erőszak a jog, a ha­zugság az érv ruhájában, „rang rejtve1' dí­szeleg. A kisebbségi kérdés ügyében az egye­nes ut hiánya okoz minden sarkalatos bajt. Minthogy a baj okozása tudatos akarat kö­vetkezménye, boldogan keresik a nem egye­nes utat és csak a kondorutakat építik. Kacs- ^karingók, hurkok, vermek lesik és fogják le a fkeraény és becsületes bokákat. Bukdácsol, iánlit, mankóra szorul vagy fekve marad a ..valódi jog és életigény birtokosa, í Lehangoló, amit most Pop Valér tárcanél­küli miniszter mondott Szatmári, pedig ta­gadhatatlanul a jobb szándéku és lelkiösme- retes politikusok sorába tartozik. Úgy lát­szik ő sem tud szabadulni nz általános be­tegségtől s a világpolitika mai közszellemá- nek észközpontositó, uralmi és alakoskodó hatására fogalmaz mondatokat és intéz cse­lekedeteket. Szabadna-e a kisebbségek alap- fhibájának felróni, hogy mindent kisebbségi ■szemvégeri át néznek? Ha kisebbségi belv­izeiben vagyunk, ugyan mily más szeműce- ■gcn nézzük az eseménjfeket? Talán nem is szemüveggel, b3nem a szemüveg mögött a sa­ját külön és emberi szemünkkel, sőt mögötte ráz általános és különleges lelkűnkkel néz­zük a dolgokat. Mert másként nem lehet. sFurcsa pedig, hogy ezeket a dolgokat elvég­re a többségi szemüveg, mögötte a többségi szem és hátul a többségi lélek is épp úgy ■látja, idézi, foglalkozik vele. Úgy látszik, mégis csak letagadhatatlan tárgyi valóság és az utólagos álláspont nézi nem a jog, hanem n meztelen hatalom egy másnemű síkjáról? ♦Ha mi hivatkozunk az országos számarányra fogaink érdekében, nem fogadják el érvnek, [de amikor a helyi számarányokra hivatko­zunk, akkor már az országosat tartják or­runk elé. Ki az, aki nem akarja megtanulni a román nyelvet, akinek módja, lehetősége, ideje, szüksége van reá? Miért mindig ez a dugaszból előrántott vád? De viszont mióta függ többségi nyelvtudástól egy község, vagy akár egy ország szakszerű, jó, becsületes kor- ^anányzása? Bezzeg anyagi természetű köte­lezettségeknél soha nem állítanak föl ilyen tételt a számarány és nyelvtudás tételét. Sőt. 'Ez magában bizonyítéka igazi tárgyilagosság ; hiányának a kisebbségi kérdés körül. Ami pedig a nyelvünkhöz való ragaszko­dást és ami a nyelhasználat illetékes joga­inak kérdését illeti, ez természeti jogon és a ^kisebbségi jogon alapszik. Tessék megsemmi­síteni mindkettőt, nyíltan, egyenes utón, ak­ikor lehet beszélni úgy, ahogy Pop Valér, rni- i niszter. Nincsenek kisebbségi sérelmek? Mert >ami sérelem, az nem általános, hanem cgyé- •ni? No-no! Miért akkor tömegesen és nem egyénileg viszik vizsgára, akiket megint tö- .megesen, kollektiv alakzatokban távolitanak el állásukból, egy kollektiv szellemű és nem egyéni mértékmérő nemzeti munkavédelem alapján? És miért kollektiv és rapid roma- nizálást hirdet éppen a miniszter aznap a vá­rosokra nézve? Megint hallottuk, ha majd a magyar kisebbség, szóval az egész, az általá­nos áílamhü lesz, akkor megadják a jogokat. •Hiába hivatkoztunk ilyenkor, hogy az egész kisebbségi magyarság, szóval a Pop-féle ál­talánosság, ugyancsak államhü s igen hü az inaszakadásig legfeljebb, ha pár egyéni sére­lem esik ezen, amikor valamelyik részeg le­gény megfeledkezik s tiltott szót, vagy tiltott dalt énekel. Aztán hallottuk nemrég, hogy igenis bűnhődünk a külpolitikai mozdula­tokért. Ez is egyéni sérelem? Politikailag hatásos a színes labdákkal, MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS VASÁRNAP Előfizetési árak: h-avohta 70, negyedévre 210, félévre 42c, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több JANUÁR id Nemzeti ünneppé njullvânlfia Mussolini Az olasz király és a Ouce Páris&a készülnek. — Nagy* jelentőségű ni hivatalos jelentést feliek közzé PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Rómában és Parisban tegnap újabb hivatalos jelentést tettek közzé az olasz—francia tárgyalások eredményéről. A pótló jelentés nagy feltű­nést kelt, mert azt a fontos dolgot foglalja magában, hogy Olaszország és Franciaország Rómában konzultatív megegyezést is kötöt­tek egymással. A jelentés megállapítja, hogy a két ország között fennálló minden függő kérdést rendeztek és a gyarmati kérdéseket az 1ÍU5 április íG-án létrejött londoni egyez­ségnek megfelelően oldották meg. Elhatároz­ták, hogy a két ország között felmerülő minden vitában irányadónak a hágai nem­zetközi döntőbíróság döntését ismerik el. El­határozták továbbá azt, hogy minden ere­jükkel fejlesztik a két ország barátságát és tekintettel ennek a barátságnak szorosságá­ra, minden fontosabb nemzetközi kérdésben a végleges állásfoglalás előtt egymással ta­nácskozásokat folytatnak. Ez a közlemény a francia—olasz konzul­tatív megegyezés bejelentése, ami az eddig sejtett kapcsolatoknál is szorosabb kapcso­latot jelent a két hatalom között. A Fournier ügynökség római jelentése szerint január 7-ike, amikor Mussolini és Laval az olasz—francia egyezményt aláírták, nevezetes szerepei fog játszani a két ország további viszonyában. Mussolini az egyezsé­get annyira fontosnak tartja, hogy január 7-ikét nemzeti ünneppé akarja nyilváníttat­ni. Arról is szó van a Fournier ügynökség jelentése szerint, hogy Victor Emanuel ki­rály és Mussolini közelebbről látogatást fog­nak tenni Párisban. J bisantant hajlani valamennyi országgal Bgyüttmühödni“ Kiadiáfc a hivatalos közlési n laifesehi értakeziefso!- — Jehics és Titalescu békiilékeny hangú nyilatkozatai LAIiBAüH. (Az Ellenzék távirata.) A há­rom kisantant külügyminiszternek JLaibach- ban tartott tegnapi értekezletéről hivatalos jelentést adtak ki, mely épp úgy, mint a külügyminisztereknek a sajtó számára adott nyilatkozatai, határozottan régóta nélkülö­zött békés hangot lehel magából. A kisan­tant külügyminiszterek a római egyezmény­ről szóló jelentések áttanulmányozása után kijelentették, hogy ez az egyezmény széles mértékben alkalmas arra, hogy általa a béke és eg3rüttmübödés megszervezése gya­korlatilag is lehetővé váljék. A kisantant ezért elhatározta, hogy a római megegyezés­ben foglalt ajánlást, nemzeti és általános érdekeinek megóvása mellett, a maga részé­re elfogadja. Ugyanilyen értelmű kijelen­tést tett külön is Jeftics jugoszláv külügy­miniszter, ami azért fontos, mert Belgrád eddig meglehetős turtózkodóan viselkedett a római megállapodással szemben. :u lesen nyilatkozata iMég inkább följegyzésre méltók azok a kijelentések, melyeket Titulescu és Jeftics országaiknak Magyarországgal való jövő vi­szonyáról tettek. A két külügyminiszterhez a 'Pesti Napló tudósítója tett föl ebben az irányban kérdéseket.. Titulescu először az általános kérdésekre válaszolt és azzal kap­csolatban, hogy a kisantani-értekezletet ez­úttal Jeftics külügyminiszter vasúti szalon­kocsijában tartották meg, tréfásan kijelen­tette, hogy azért választották tárgyalási színhelyül a szalonkocsit, mert a vasúti kocsi az eredményes munka minden szim­bólumát magában egyesíti: mindig előre­halad, rugalmas és könnyedén szalad uj és uj sínekre. Majd áttért a Magyarországhoz való viszonyra, kijelentve, hogy kijelentéseit az ő legszemélyesebb véleményének kell te­kinteni. — A római egyezség által megnyitott le­hetőségek puszta ténye is előreláthatólag megkönnyíti már n Magyarországhoz való viszonyban a lélegzetvételt — jelentette ki Titulescu. — A lélegzetvételhez azonban friss és üde politikai levegőre van szükség, ami előreláthatólag szintén meglesz. A béke gondolatának megerősödését most már a béke megszervezésének kell követnie. Az a tény, hogy erre sor kerül, már majdnem biztosítja a sikert. Mi mindannyian egyetértünk annak megállapításában, hogy a római egyezség pozitiv lépést jelent az államok barátságos együttműködését kere­ső diplomáciai tárgyalások sikere felé. vagy éles késekkel való zsőnglőrködés. mint a látványossági helyeken. Az elvek, a fogal­mak, a jogok ilyen csereberélése érdek és hangulat szerint. De játék sohsem lehet igaz­ság, s a görbe ut sohsem lehet egyenes. Mé­lyen fájlaljuk, hogy ezt a rokonszenves Pop Valér szemébe kell mondanunk és miatta, többek között kereken tagadnunk kell a té­telét is, hogy „egyéni“ sérelmeket nem lehet általánosítani, aaikor pár ezer postásról és pár száz tanítóról van szó; ha nagyon sűrűn fordulnak elő. Mi az általános, mi a részle­ges, miniszteri taglejtéssel nem lehet eldön­teni, és azt sem, hogy az ittélő magyarságnak sokkal jobb a helyzete, mint volt egykor a románságé. Ezt az igazságos és tárgyilagos román politikusok csak részletekre és nem ! ilyen általános érvénnyel szokták állítani és I vitatni. Kicsit mi szintén illetékesek vagyunk. Jeftics a kölcsönös előzékenysége® Titulescu után Jeftics jugoszláv miniszter- elnök nyilatkozott ugyanebben a kérdésben. A múltban — mondta Jeftics — elég gyak­ran volt jó és kielégítő viszony Jugoszlávia és Magyarország között Az utóbbi időben ellentétek élesedtek ki a két ország között. Kölcsönös előzékenységgel azonban a leg­nagyobb ellentéteket is ki lehet küszö­bölni. ■Miért ne lehptne ugyanezt megcsinálni Ju­goszlávia és Magyarország esetében. Mi bé­kés megértést akarunk Magyarországgal is — végezte kijelentéseit Jeftics. A kisantant-külügyminiszterek tárgyalása három óra hosszat tartott, ami után Lai­bach városa diszebédet adott tiszteletükre. Délután folyamán a következő hivatalos jelentést adták ki tanácskozásukról: — A kisantant külügyminiszterei Titu­lescu elnöklete alatt január 11-én Laibnch- ban értekezletet tartottak. A tanácskozások tárgyát azok az egyezmények képezték, melyek Rómában Franciaország és Olasz- ország között jöttek létre. A három kisan­tant külügyminiszter megbeszélte a kisan­tant államok magatartását ezekkel az egyezményekkel szemben. Ezzel kapcsolat­ban az értekezlet megelégedéssel állapította meg, hogy a római tanácskozások eredmé­nye alkalmas a béke fenntartására és meg­szervezésére. Megállapította ugyanakkor, hogy a kisantant hajlandó valamennyi or­szággal együttműködni, hogy ezeket az egyezményeket a legőszintébb szellemben ültessék át a ggnkorlatba. A külügyminisz­tereknek gondjuk lesz arra, hogy az egyez­mények gyakorlati megvalósulásával kap­csolatba,tí megóvják saját nemzeti érdekei­ket ugyanúgy, mint azokat az általános ér­dekeket, melyeknek védelmére a kisantant mindig készen állott. A hivatalos jelentés kiadása után Bencs és Titulescu elutaztak Svájcba, Jeftics külügy­miniszter pedig visszautazott Belgrádba.

Next

/
Thumbnails
Contents