Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-09 / 7. szám

maam see, Fiókkiadóhivatal ízsto. — Teleíonszám: Cluj, Str. I. G- Duca No. 8 és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. 1C9. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. M A O VA R POLI TIKA / NA PILA P ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS LVi. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, SZERDA előfizetési arai; havonta 70, negyedévre 210, félévre 420. évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10 félévre 20, évente 4c pengő. A többi külföldi államokba csak a portóküiönbözettel több JANUÁR 9. gondja ez évben még inkább reánk ne­hezül, mint bármikor. A pénzügyi láb- badozás napjaiban szükségünk lenne kiegyensúlyozott költségvetés és több­lettel végződő kereskedelmi mérleg üdi- tő és erősítő hatására. De mind a két mérlegünk; a pénzügyi és kereskedelmi egyaránt passzív. Az adófizető polgár és a keresetért küzködő ember egyaránt nehezebben lélegzel és zavarokat érez a tápcsatorna, valamint mellékletei mű­ködésében. Szomorú tény: a költségve­tési elszámolás és előirányzat nyilt hiánya letagadhatatlanul épp akkora lett: vagy talán még nagyobb lesz, mint a tavalyi s termékeny beruházások cél­jából a kiadási oldalt ezúttal sem lehet fokozni, ami nem takarékosság, hanem veszteglés. Takarékosság? A legszomo- rubb és a nagy garral beharangozott s annyi izgalmat okozó takarékossági po­litika teljes csődje s a devizakorlátozá­sokkal kapcsolatos külkereskedelmi for­galom teljes zűrzavara. Az első föntart- ván a költségvetési hiányt, nem lehet újság nekünk, hogy a pénzügyi mérleg bevételi serpenyője már évek óta egyre mélyebbre ereszkedik az egyensúlyi ál­lapot alá. De nagyobb baj a második, mert újság, hiszen a mult hónapban még többszáz millióval többletes külkereske­delmi mérlegünk volt és most ugyancsak többszáz milliós hiányba került. Min­den jóakarat és minden szaktudás mel­lett is képtelenek vagyunk eljutni oda, hová — Angliáról nem beszélünk, — a kicsi Finnország, vagy a nagyobb Bel­gium elbírt jutni: a kiegyensúlyozott mérleghez. Az Ellenzék tegnapi száma megállapitotta, hogy a kincstár veszte­sége az évharmad végén két milliárdra emelkedett s 1934 elején még egy külön milliárd volt a veszteség. Pedig az any- nyiszor célbavett állampolgárok, külö­nösen a kevésbé módos rétegek, — nem hangsúlyozzuk külön a kisebbségeket — ha nem is táplálnak magasnbbrendü adómorált, verejtékezve és vérezve nagy .iában megtették kötelességüket, sőt a belső kölcsön címén közel négy milli- árdot fizettek ki bizonyára súlyos ál­dozatokkal. De hogy jussunk dűlőre, amikor a takarékossági munkaterv épp azt a pontját, amelyért a kormány a törvény­hozási szünet idejére rendkívüli fölhatal­mazást csikart ki magának, a törvény­telenül kinevezett köztisztviselők lebon­tását, amiből 800 millió lejes megtaka­rítást reméltek, nem tudták végrehajta­ni semmikép. Nyelvvizsgák címén ugyan szélnek eresztettek egy csomó kisebb­ségi Untermensch-t, aki alig szoroz vagy oszt, csakhogy ezeknek a helyét is be­töltötték magánérdekek kiszolgálására, Úgy hogy a helyzet pénzügyileg válto­zatlan marad, amikor nemzetiségileg változott. Az álláshalmozó nagy embe­reket még csak meg se bolygatták. Ro­mánia világcsúcs teljesítését a felesle­ges tisztviselők tartásának a sportjában még most se lehet megdöntőm. Aligha fog megszabadulni a tisztviselői vagyon- ellenőrzés újításának nevezett érdekes kölönctől sem. Tagadhatatlan, takaré­kosság nélkül ma nem lehet kedvező pénzügyi egyenleget elérni és becsületes külkereskedelmi forgalom nélkül nem lehel aktívvá tenni a kereskedelmi mér­leget. Már pedig mindkettőre égető szükség van és mindakettő alkalmazá­sára államháztartások egész sora mutat már egészséges és cáfolhatatlan példá­kat Európában. Miért asm tudunk mi A felles megegyezést állapISlák meg a állam között, — Részletek még stem kerüllek nyilvánosságra. — Mussolini ét laval beszéde az ulságlrékhoz 4 jegyzőkönyv a világpolitika egyik iegioniosaltk Munnentinna KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Mussolini és Laval római tárgya­lása tegnap befejeződött, még pedig mindkét államférfi kijelentése szerint teljes eredménnyel. A megegyezésről szóló jegyzőkönyvet tegnap este rövid­del 7 óra után ugv francia, mint olasz részről alá is írták. Hogy miben áll ez a megegyezés, még mindig nem lehet pontosan tudni A ma reggeli lapok négy állítólagos pontot közölnek belőle melyek közül egyik megegyezésre vo­natkozó intést tartalmaz a dunai álla- \ mokhoz. Erről a négy pontról azonban a közben megjelent hivatalos jelentés egyáltalán nem tud. Nem is látszik va­lószínűnek, hogy közzétették volna, minthogy a megegyezés más irányú tartalmát sem tették közzé, mert be akarják várni az illetékes kormányok és par­lamentek jóváhagyását. Középeurópára vonatkozólag pedig nyil­vánvalóan úgy egyeztek meg Rómában, hogy azt a megoldási módot, melyhez a két hatalom a hivatalos jelentésben is kihangsúlyozott egyetértéssel jutott el, előbb az illetékes kormányokkal tár­gyalják meg. Más ut nehezen is állott volna a Rómában tárgyaló két államfér­fi rendelkezésére, ha csak az érdekelt kormányok beleegyezését nem biztosí­tották volna már jóelőre a római meg­egyezéshez, bármiben is álljon ez. Ez azonban nyilvánvalóan nem történt meg, nem is nagyon volt valószínű. — Olaszország és Franciaország megegye­zése és és a nyilvánosság előtt hangoztatott kötelezettség-vállalása arra, hogy a középeurópai kérdés rendezésében együttműködnek, olyan esemény, amellyel minden középeurópai állam­nak a legnagyobb mértékben számol­nia kell. Ebben1 a kérdésben a római tárgyalá­soknál minden valószínűség szerint in­kább irányszabásról, mint végleges döntésről volt szó, mert amint egyik nagy angol lap megállapítja, minden el­vi döntés szükségképen azzal járt volna, hogy Franciaország, vagy Olaszország, vagy mindketten elvesztik a barátsági körükbe tartozó dunai államokat A kö­zös munkának azonban a dunai álla ­eredményt elérni, miért pocsékoljuk drá ga időnket és értékes erőinket a nemze­tiségi gyűlölködések s tételes jogfosztá­sok kárkózatos tobzódásaira? ^Ncw mok ellentéteinek elsimításában feltétle­nül jövője lehet, ha mindkét részről ál­doz atrakész munkával és megértéssel fognak hozzá. A nagyhatalmi koncert kialakulása felé De fontos jelentősége lehet a megegyezés­nek egész Európa külpolitikai szempontjá­ból. A római megegyezés két olyan nagyha­talom együttműködését biztosítja a jövőben, amelyek- Európa egyensúlyi játékában eddig gyakran keresztezték egymást. Valószínűnek látszik, hogy az olasz—francia megegyezés az európai nagyhatalmi együttműködés bevezetője lesz, ha valamilyen módon sikerül enyhíteni a feszültséget Franciaorszáe és Németország között is Ebben az cselben a Mussolini által ajánlott négyhatalmi együttműködés való­színűleg kibővül hathatalmi együttműködés­sé s ez a nagyhatalmi koncert valószínűleg döntő erővel fog beleszólni Európa sorsának irányításába. A római megegyezés azonban csak bevezetője egy tervezett politikai fej­lődésnek, mely könnyen megakadhat abban az eset­ben, ha a középeurópai államoknak a római tárgyalásokon feltételezett megegyezését nem sikerül létrehozni, vagy ha Németország to­vábbra is elszigetelt helyzetében marad meg. Ebben az esetben is nagy jelentősége volna a francia—olasz együttműködésnek, de a béke biztos megszilárdításáról a megegyezés­sel kapcsolatban nem lehetne szó, A iárgyalásokról kiadott IsiváttaS.os közlemény RÓMA. (Az (Ellenzék távirata.) Tegnap es­te pontosan 6 óra 50 perckor Laval megje­lent a Palazzo Veneziában és röviddel az­után megkezdődött a francia—olasz tárgya­lások eredményeképen megfogalmazott jegy­zőkönyvek aláírása. Hét óra 30 perckor hivatalosan is jelen­tették, hogy a jegyzőkönyveket aláírták és röviddel azután Mussolini és Laval fogad­ták a palotában várakozó újságírókat, akik között nagyszámban voltak külföldiek is. Az újságíróknak előbb a tárgyalásról szóló hi­vatalos jelentést olvasták fel, mely röviden számol be arról, hogy a tárgyalások teljes megegyezéshez vezettek és ennek mcgfelelő- leg Olaszország és Franciaország nevében aláírták az egyezményeket magukban fog­laló jegyzőkönyvet. „Az olasz miniszterelnök és a francia külügyminiszter — mondja a hivatalos közlemény — befejezték tárgyalá­saikat. Aláírták az afrikai kérdésekben és a két kormány általános külpolitikai kérdésé­ben létrejött megegyezéseket, melyek meg­állapítják az olasz és francia kormányok azonos véleményét úgy a középeurópai, mint az általános világpolitikai kérdésekben“ 'Ezután Mussolini adott felvilágosítást a hozzá intézett kérdésekre Elmondta, hogy a megegyezés két kérdéscsoportra irányul. Mindkét kérdéscsoportban teljes megegyezés jött létre a két ország között Egyik kérdés­csoport a Franciaország és Olaszország kö­zött közvetlen felmerült kérdésekre vonat­kozik A másik a külpolitika általánosabb kérdéseit foglalja magában. Mindkét késdés­ben a megegyezéshez hosszú előkészítő mun­kára volt szükség. — De elértük — folytatta Mussolini — ezzel a munkával a kitűzött célokat és megállapítottuk a két kormány közös ma­gatartását E: a magatartás nem tisztán Franciaország és Olaszország érdekeit akarja szolgálni, hanem minden európai népét. Tágítani akarja az európai légkört abban a szorultságban, melyben a népek már hosszú ideje vergődnek Ebben az ér­telemben kell dolgoznunk tovább is a leg­nagyobb kitartással és óvatossággal, hogy megvalósít hassuk végül azt, amit az egész világ vár tőlünk Laval beszéde az újságírókhoz Ezután Laval beszélt az újságírókhoz ke­vésbé lira* hangon de szintén a legnagyobb határozottsággal állapítva meg. hogy a meg­beszélések eredménve teljesen megfelel a vá­rakozásoknak A tárgyalásuk — mondta a francia külügyminiszter — pozitív eredmé­nyekkel végződlek Franciaország és Olasz­ország konnanvai megegyeztek az őkel köz­vetlenül érdeklő Kérdésekben és összhangok ták fölfogásukat ugv a kö/épeurópai kérdés­ben, mint a külpolitika általános nagy kér­déseiben — Az előbb aláirt jegyzőkönyv — folytat­ta kijelentéseit Laval — a világpolitika leg­fontosabb aktái közé tartozik Megállapodá­saink a realitásokon alapulnak Az a politi­ka, amelyben most megegyeztünk, nem irá­nyul senki ellen. Minden államnak felajánlja, hoqy a teljes erkölcsi egyenlőség alapján hozzájárulhat ehhez a törekvésünkhöz, amelynek egye­düli célja, hagy a békét megszervezze. Re­méljük, hogy ezt a felhívásunkat meg fog­ják hallgatni. (Folytatása a 8. oldalon.) deal‘c, uj vonal az Unió forradalmasított gazdasági politikájának jeligéje és kék­sas a jelképe Ilyen new deal-re és kék sasra volna nekünk is szükségünk.

Next

/
Thumbnails
Contents