Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-06 / 5. szám

/ 9 3 3 január 6. ELLENZÉK ASÁRNAPI GONDOLATOK Ss&kkentértékü Î A legfiatalabb fiatalok folyóiratában, a Hitel-ben olvassuk: „A magabizas helyett a csökkentértéküség tudata lett e nemzedek jel­lemző vonása. Mi lehet a csökkenoértéküscg? Az uj esz- ■. emlőben uj magyar szóval gazdagodott szó­tárunk. De mit jelenthet ez az uj szó, me­ly ec eddig csak székelyül ismernem, s beval­lom, pompásabbnak, a nyelv zenéjéhez és za­matéhoz máig is jobban üllőnk találok. Nem szebb s nem kifejezőbb igy: megcsököct:' Micsoda nyakanekert doAog ez a csökkentér­téküség? Szerencsére az ember az ilyen uj zavak hallatára mindjárt Freu ára gondol, lelki életünk német elemző mesterére s mindjárt megtalálja a vadonatúj magyar szó német eredetijét: Mjatdarvertágkeit. Mi, akik magyarul szoktunk gondolkozni, ezt a szót nem fogjuk soha megtanulni. Megcsökött nyélvérz ékünkkel marosak inkább kitartunk a jó öreg székely szó meübtst. Második kérdés: miért érzi magát, sőt vaflija magát csökkent értékűnek ez a fiatal nemzedék? Erre a következőkben kapjuk meg tőlük a választ: ,vE nemzedék a közcpeu rópoi magyarság közjogi egységében, a magyar államban nem élt tudatos esetet s ebből' kifolyólag sohasem volt élménye az önmagában feltétlenül bízó, sokban imperiális magyarság... s igy élmé­nye is csak a részmagyarságra, ijedten kap­kodó, bizonytalan jog- és kuLturküzdalernbert önmagát emésztő nerazetrészre koé.átozó- clott,“ Ö boldog, csökkeutértékii testvéreim! Honnan tudjátok ti, hogy mit veszítettetek i réven, ha a mostani erdélyi magyarságró® csak annyi „élményetek11 von, hogy bizony­talan jog és kttkurküzdelemben önmagát emésztő nemzetrész? Ti, akik Szekfü Gyula nyomán a „kukurmagy-arság“ összhangkere­ső nemzedékének voüjáeak magatokat, tehát a magyar äennek magasabb egységét is el tudjátok már képzelni a közjoginá!!, miért t ornátok csökskentérnéküek? Azt hiszitek, az érzés és az öntudat biztonságát kizárólag a közjogi áilamkeretek tudják megadni a gon­dolkozó ember életének? Azt hiszitek, a „ okban imperiális magyarság“-hoz képes értékcsökkenést jelent a mi életünk s levon valamit a ti értéketekből, hogy már kevés­ben sem vagytok imperialisták? Ti hiszitek és valiljátok, hogy elsősorban a spirituális, lel­ki elmélyülést, magyarán: a vallásosságot te­szitek az élét legfőbb hatóerejévé? Micsoda kereszténység az, mely csak a maga álla­mában ismeri teljes értékűnek az embert s amely ennek birtokán kívül, már szómya- szegetc madárként; erőnek-eredével magába szug- gerálja: ón dődeimniel kevesebb, én csök­kentértékü vagyok. Mátsuict pedig legkevés­bé 9em csökkentésrtékii büszkeséggel hirdeti, hogy „a húszéves nemzedék önként osadá- kozott a népvezetés gondola tálhoz.11 Tud­játok-e, hogy az a nép nem csökkentértékü ma sem, «mélynek VKEOtésére önként vállai- kozcok? Tudjátok-e, hogy az a nép egy­szerűen nem fogja táinm a ti vezetésre két, mert ő a harisnyaszárához tapadó bogáncsot, ha csak „vezetni“ tud, jobb esetben észre sem veszi, rosszabb esetben pedig leírici­kázza magáról. Ennek a népnek teljesértékü vezetőkre van szüksége, akik tudják, hogy az ő „vezetésük“ voltaképen alázatos szol­gálat egy jobb jövendő kialiakitása érdekében. A „faturnunka“ — ha szenvedett — nem a kiművelt emberfők hiányán szenvedett hajó­törést, hanem .azon a ponton, hogy sokan voltak a vezetésre és kevesen a szolgálatra vállalkozóik. A kiművelt emberfő csakugyan elengedhetetlen a vezetéshez, de aki azt hi­szi, hogy magában az irodalmi és történei*- rni szemináriumok hallgatása már egyet je­lent a műveltséggel -s aki a szociális előtanul­mányok mellőzésével, történelmileg és iro- daJmilag pallérozott szépiátokként akar ki- ál.kuntt a népi munkamezőre, an.nak bizony légüres térbe fog nölálhullani minden veze­tésre Irányuló .jótanácsa és — felkopik az áiík. A saját álla is, az általa vezetettek ál­la is. Szerencsére a Hktel-nek nemcsak németből és Szekfü Gyulából fordított „csökkentérté- kü“ riikkiról vannak. Ott van Szenczei László, aki annyira értelmes, hogy szinte fáj olvasni minden mondatában a hemzsegő idegen szavakat. Ez a fiatalember a negye­dik oldatról igy kiabál át az ötödik oldali csökken térték ü bölcselőjének: „Szomorú az 6 válogatott illat: Rose, Lavande, Oeillet, Ufas, Bouquet, Eau de Cologne, ideális alak, könnyen kezelhető, a modem illatszeré szel; mestermüve. az intellektuális szűkkebhiség, amivel az egy­séges emberből ki akarják operálni vagy iste­ni reményeit, vagy emberi tárgyilagosságát... Mert a tökéletesen objektávizák és gazdasági rendszerbe foglak társadalmi és gazdasági törekvések a maguk nMXzóuilatJanságáfcain és automatizmusában olyan isteni és emberi szabadságot bcosáthatnak szárnyra, amit sem a dialektika, sem a misztikus közgazdaságban nem is sejtenek.“ Milyen mérhetetlen szerencse, hogy ezek a fiatotok még fiatatok. Most még egy ki­csit bőven kortyoltak Szekfü Gytrla aj könyvéből, megtanuiták belőle, hogy van nagymagyar ut és kismagyar ut, van neo­barokk és egyéb betegségek és füleiket be­tömvén, azt már nem aakrják észrevenni, hogy Szekfü Gyula az ő bölcs tanácsainak jó kilencven százalékát éppen tőlük, mai erdélyiektől tanuka s bőven idézett köny­vében éppen azzal foglalkozik, hogy ezeket az erdélyi tanulságokat ráolvassa a kisírna­PURGATORIUM '„Este vau, este van ...“ Arany: Családi kör. — Diktálás! — kiáltotta Molnár Gusztáv, 1 őgimnáziumi val.ástanár. — Máskor is eszibe juthatott volna — sziszegett Molnár Enikő, a nagyobbik leány.-— Tiszteld apádat és anyádat — suttogta led-dőn Hajnalka, a kisebbik leány. — Hol itt a vicc? — biggyesztette le aj­kát Enikő, de már készük. — Nem szabad mindenből viccet csinálni — aggodalmaskodott a húga. — Álszent! Esik. ki a szó a szádból. — Diktálás! — hangzott újra. türelmetlenül. —- Na, adj hamar nekem is egy darab papirt. — Nesze ceruza is. Gyorsan átszaladtak apjuknak, Molnár Gusztáv főgimnázium! vallástanárnak a dol­gozószobájába. öccsük, a harmadik gimna­zista Molnár Álmos, már ott kuporgott apja előtt, az íróasztal mekfett. Ceruzája hegyét nyalogatta. Arc vonása Hal kétségbeesés enyel- .,ett. Enikő alig pillantotta meg öccsét, máris oldalba lökte Hajnalkát. Gyorsan suttogta: — Ha én valakit Álmosnak keresztelnék, nem engedném meg, hogy ceruzát vegyen a kezébe. Az a legrémesebb, hogy mindjárt azt mondja: papa! — Az utolsó két szótagot kényeskedve nyögte. Hajnalka, szegény, jobban szerette volna, ha Álmos ebben a pillanatban hallgat. Ál­mos azonban nem hallgatott. £pp*en úgy nyafogta, mint Enikő: —- Papa! Papa, elég hegyes a ceruzám? — Üljetek le — rendelkezett a vaüscanár. — Készen vagytok? — Kész. Irta: SZABÉDI LÁSZLÓ. — írjátok! — Jobb keze hüveiyk-ujját mellényzsebébe mélyesztette és sétálni kezdett. Némi gondolkozás után gondosan tagolta a következő szavakat: —. Mért vijjog a saske- selyü .. . Vijjog . . . Miért szállong turul s öíyü . . . — Papa! Ilyen gyorsan nem tudom írni, — siránkozott Álmos. — Még; egyszer mondom. Mért vijjog a saskeseiyü ... A vijjog-ot nem mondom töb­bet. Miért szállong turul s ölyü, hadintéző, baljós madár, széles Dunának . .. Duna tulaj­donnév! partinál? j Enikő megérintette a Hajnalka karját: — Te, mi az az ölyü? —- Nem tudom. Hogy Írják? — Én is azt kérdem, te höjü. — Ne beszélgessenek! — kiáltott ünnepé­lyesen a vallástanár. — Azt hiszik, hogy nem veszem észre? Azt hiszik? Ali? Senkisem felelt. — Földijén, Enikő kisasszony. Enikő hallgatott. — Ne dacoljon, hanem feleljen a kérdésre! — Nem tudom, mire keli felelni — val­lotta be Enikő. — Mi a véleménye, nincs nekem szemem? — Van. Négy. A valllástainár elsápadt. Rövidlátó létére szemüveget viselt. — Ha én nem iátok elégi jól, lát az Isten — mondotta komoran. Templomi hangulat nehezedett a falakra. — Alan jen ki a szobá­ból. A penzumot hagyja itt. Enikő vállat vont, elhatározna, hogy nem fakad sírva és kiment a konyhára. A dolgo­zó szobában maradt a megsértett vallástanár, a megszeppent Álmos, a kinOódó Hajnalka és a rosszikedv. — Csak úgy komázik az apjával a szégyen­telen! — dohogott a vallástanár. — Hát il­lik ez? — Nem illik — ismerte el Hajnalka szo­rongva. — Ne tessék komolyain venni. — Ti semmit sem akartok komolyan ven­ni, éppen az a baj. Ali? És mivel Hajnalka hallgatott, dühösen rá­mordult: — M égném ült ál? Álmos a nénjére nézett és határozott han­gon megszólalt: — Nem némuk meg. — Mi? Mi? — Hajnalka akármit komolyan vesz, csak tessék megmondani neki, hogy mit vegyen komolyan. Hajnalka mérges pillantást vetett az öccsé- re és azt kérdezte tőle: — Befejezted? — Uhiim. — Akkor folytassuk, apa. — Igen?! írják kérem. A dacos gyermeket megbünteti az Isten. Na, mit vár? — för- medt Álmosra. A gyermek kínosan fészkelődött. — Miért nem írja?! — Hátha jobban megbünteti, ha leirom? — Ne törődj vele, szamár. — Hajnalka! Hajnalka! — hangzott a ta- nárné kiáltása a szomszéd szobából. — Tessék! — kiáltott a leányka és a keze egy pillanatig sem pihent. Irt. — Ne tessékelj! — csattant ingerülten az előbbi hang — hanem gyere, ha hívnak! — Mindjárt visszajövök, apa — szók Haj­nalka és letette a ceruzát. — Ne csinálj cirkuszt — förmedt rá a val- lástasnár — írd le, amit mondtam. — Csak megmondom magának, hogy nem mehetek. Aíost nem mehetek, mama! — Ingyen kiabáljak, te nagyságos kisasz- szony?! — Anyád hívott? Ne várasd, haszontalan békája. — Igen — okotadta Hajnalka — megyek már. Ment is. — Mutasd az írást — mondta a vaöástonár Álmosnak. A fia odanyajtom a papírlapot. A vahástanár végigszaladt rajta a tekintetével. — Az utolsó mondat hiányzik! — Azt nem írom le. — Mi? Nem írod le? — Hajnalka kétszer is leírta. Csakugyan. Egyenletes Írással ott sorakoz­tak a betűk: A dacos gyermeket megbünteti az Isten. És utána mégegyszer, gyors, elsietett írással: A dacos gyermeket... — Végy példát róla. A szomszéd szobából áthaBatszott a ta- nárné, meg a Hajnalka beszélgetése. — Miért nem jöttél azonnal? — Nem jöhettem, marna, p>apa diktált. — Alit oktatsz? tudom, hogy diktált. Te is tudhattad volna, hogy tudom, hogy dik­tál. Ha mégis hivtalak, akkor tudhattad, hogy tudom, hogy diktál, mégis hívlak. — Igen — mondta Hajnalka — itt vagyok. — Most már lehetsz, most már nem tu­dom, miért hivtalak. — Megvárjam? — Alit? — Amíg eszébe jut mamának. — Komédiát csinálsz belőlem?! Megbutu- lok mellettetek s még ti kacagtok rajtam. — Én nem kacagok. — Nem kacagsz? Még a szemed se áll jól. — Ha mama nem akar látni, akkor elme­gyek. — Aleg kellett érjem azt is, hogy a saját gyermekem menekül előlem. — Itt maradok, ha mama azt akarja. — Takarodj! Hajnalka kétségbeesetten indult az. apja dolgozó szobája felé. Alig tett néhány lé­mtM Ifirá Biadapssí, IV», 33 jy a ta ixi- ul tea. <3, — ! )3 n.i.:r i : szoba, Liftriv. Hide^-melei folyóvíz. Központi faié;. -\s Liávé.iádban mincbn asíe usabnzdia. — l3r;i: Aí Ep3sá3 3t«pia3ábaa :»l.i3 íj* i.l ; ; ? HBUBraaOBOBanOH

Next

/
Thumbnails
Contents