Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-24 / 20. szám
ELLENZÉK ’mmmmmmmmmm i uniim. Jhd£m IMPORT* nE&ÉHW SdxoéjcJloM \ 10, közlemény Áx egész világosi miiadeniití kártyáznak A keleti népek játékszenvedélye — Élő kártyafigurák indiai maharadzsák udvarában — A talmud tiltja a játékot és jámbor zsidónak nem szabad kártyázni — A titkos kártyaklubok — Hol tanulják az emberek a kártyát — A leg» szenvedélyesebb játékos: a kínai — Hazárdjáték a beduinok között Utánnyomás tilos. Az. egész világon mindenütt kártyáznak. Paraguay és Uruguay határán a Gran Cha- coban éppen úgy, mint Izland szigetén, vagy a Csendes-Óceán szigetein. A hazárdjáték azonban a Kelet gyermeke és — amint azt a kártya történetében részletesen megírom — ott született, ahol az ördög bibliája. Ámde nemcsak a kártya ősének bölcsője ringott a titokzatos Keleten, hanem itt találjuk meg a modern- hazárdjátékok első játszmáit is. Kínában született meg I rulett és a bridzs ősét, a ívhistet is Észak- indiában játszották először a XVIII, században angol katonatisztek. És Keleten kell keresnünk a baccarat első partiját is. Mielőtt az egykori pincér, a párisi Marqué a baccarat szabályait paragrafusokba foglalta volna, a játékot makaó-nak hívták. Onnan nyerte a nevét, hogy a keletindiai Makaó gyarmaton találták fel — miként a whistet -— ugyancsak angol katonák. Jóllehet a Korán, a Talmud, Búdba és YThisna törvényei szigorúan tiltanak mindenféle játékot, Írott vallási törvények sohasem tudtak gátat vetni az emberek játékszenvedélyének. ünnepén, amelyet a férjnek tiszteletére rendelt el az Írás. Az az asszony, aki ezen a napon nyer, szerencsés lesz az elkövetkező évben. A keleti népek játéks'envedélyét megkapó Kínai zsóker. szavakkal jellemezte nekem Strausz Adolf, az ismert orientalista. — Én magam nem játszom — mesélte —, de amerre keleti utaimon megfordultam, mindenütt játszani láttam az embereket. A Zavarni őket nem szabad. Az előkelőbbek kövek helyett elefántcsontfigurákat dobálnak. Az egész életük játékkal telik el. Szegény és gazdag egyaránt játszik. Legnagyobb a világon a kínaiak szenvedélye Felvinci Talcách Zoltán, a keletázsiai Hopp Muzeum igazgatója, akihez felvilágosításokért fordultam, évszázadokkal ezelőtt megjelent könyveket mutatott nekem. Ezek valameny- nvien a kínaiak játékszenvedélyéről szólnak. Ezrekre rúg azoknak a játékoknak a száma, amelyeket Kínában már Krisztus előtt kétezer évvel játszottak. A kinai városok utcái ma is tele vannak játékosokkal. A legkomplikáltabb játékokat, találja itt az idegen. Kínában már akkor játszották a rulettet, amikor a monteearloi sziklák barlangjaiban ijedten húzódott meg éjsza kára a népvándorlás koránat: primitiv embere. A legismertebb kinai játékok ma: a Pó-Tsz, Wai-Sing, Fari-Tan, Pák-Kóp-Piu, Tsz-Fú, Csong-Jün, — ezekkel a játékokkal döntik el még ma is hivatalosan a hivatalnokok előléptetési rangsorát! — a Csá-Kam, a Nygau-Pái, és a kártyajátékoknak sok száz fajtája. de ez az egy r három helyett okoz Önnek gondot. Ön nem elég aktív, munkáját nem tudja megfelelően elvégezni, társaságban pedig rosszkedvű. És mindez miért ? Mert nem t.udta idejében, hogy van fejfájás ellen biztos szer és pedig az tr-inden gyógyszertárban és drog ériá bar a Talmud világszerte elismert egyik legnagyobb ismerője — a rektor nr volt első nyilvános, rendes tanára a talmudi tudományoknak a jeruzsálemi egyetemen — a következőket mondotta nekem erről a kérdésről: A Talmud kétféle játékról beszél. Az egyik: a „kuvirí“, amely a görög kybeial és latra Síah-yony kövek Kínában. Csohaszer játékklub Indiában. A játékszenvedély Indiában Indarnarnyon Brymohantall, ismert indiai tudós napokon keresztül mesélt nekem az indiaiak játékdühéről. Nálunk — mondotta — még ma is előfordul, hogy gazdag maharadzsák udvarában élő kártyafigurák vannak. Ezekkel játszák a ..gandijafa“ nevű kártyajátékot. Ott állnak a szolgák, a kártya figuráinak ruhájába ollóznék és a mesebeli paloták márványtermében a szórakozó fejedelmek parancsára állanak csoportokba. Élő emberek alkotják itt a tercet, Izvartot és az cgyébb figurákat. Rengeteg játékot ismernek Indiában. Van ezek között olyan, amely szakasztott mása a rulettnek. A neve: csohaszer Az indiaiak játékszenvedélye olyan nagy, hogy szegény emberek, akiknek nem telik kártyára, a sarkon abba fogadnak, hogy az első beforduló ló szürke lesz-e, vagy barna. Az asszonyok nem játszanak, csak kétszer egy évben Diivali napján — ez nálunk az újév — és a Karvacsó Megmozdul m wiiég MILLIÓK FILMJE/ beduinok ott ülnek a pusztában, vagy az oázisok pálmái alatt és játszanak. Van egy játékuk, ezt tabulának hívják, köveket dobálnak dcszlcalapokon és képesek a nap minden óráját a tabula mellett tölteni. Érdekes azonban, hogy amennyire ha- zárdör a kinai, annyira távol áll a japántól a játékszenvedély. Itt például kedvelt játék a ,,száz költő játéka. Száz költő képe van a kártyákon és ujesztendő napján az egész éjszakát játékkal töltik. De pénz nélkül játszanak, Ez az egyetlen nap, amikor a nő is kártyát vehet a kezébe. A modern japán már szívesen játszik bridzset, pókert, whistet, de sohasem lesz úrrá rajta a szenvedély. A Talmud szigorúan tiltja a játékot és hithü zsidónak nem is szabad kártyát a kezébe venni. Guttmann Mihály dr., a budapesti Ferenc József rabbiképző tudós rektora. Minden képzeletet felülmúl a kínai nők játékszenvedélye. Kártyalap a kvitli nevű zsidó játékhoz. hogy tanúnak nem fogadható cl az. aki koc ka játékot üz A Talmud meg is magyarázza ezt a rendelkezést. Eléggé bőven. Szerinte a kockajáték nem polgári foglalkozás, nem nevezhető produktiv munkának. Ahogyan •• mondja: ,,nem becsületes ügylet“! A Talmud becsületes ügyletnek csak" azt tartja, ahol mind a két fél kap valamit. Mind a kettő ki vau elégítve. Már pedig a játékban az egyik ' eubus szótól származik és kockajátékot jelent. A másik a galambrőpitésamiről nem tudjuk, hogy’ mi volt, de sejtjük, hogy a lóversenyhez hasonló verseny leheted, időszámításunk második századából — tehát ezer- hétszáz évvel ezelőttről — származik a Taf- mudnak az a rendelkezése, amely úgy szól,
