Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-23 / 19. szám
c > • f l 9 3 5 j a ii u ú r 2 3. ELLENZÉK —H— j—B"r^r'Tl111 'll11! I" ^i^agiglgggfiigmBaaia^ 9. közlemény 4 fálék és az ideges 3hMsM$r £dkAeJuMcm\> ÉtÍAodc£o RIPORT« AECÉNyE A játékszenvedély legyőzte a táncöriiletet — Mit mond az idegorvos? — „A kártya ma az egyetlen békebeli üzlet, ahol nincsen devizakorlátozás, szállítási engedély“ — Mi az oka annak, hogy társas összejövetelnél már az ötödik percben elhangzik az indítvány: „kezdjünk a munkához“ Utánnyomás tilos. A játék, legyen az akár szórakozás, akár szenvedély, éppen olyan ősi ösztöne az embernek, mint a tánc. Akik jártak a fronton, azok tudják, hogy a bakák még a srapnel lek süvitése közben is verték á blattot. A szere- tetadományok csomagjainak pakkendeklijé- böl vágtak ki kártyalapokat és azokra rajzolták színes ceruzákkal a figurákat. Játszottak ott is, ahol a nap huszonnégy órájának minden percében hátuk mögött óláikodott a hcilál. És nemcsak szórakozás volt a számukra a játék, hanem idegmegnyugtatás is. Elvesztették a zsoldjukat, a végszükség idejére félretett konzervadóznit, a frissen talpalt bak- kancsot, horpadt födclü nikkelórájukat. De mialatt játszottak, nem gondoltak a j'eidspi- talra, a tömegsírokra, amiknek meszel öntenek a tetejére, a veszteséglistára, ahol ábécé sorrendben következnek hosszú rubrikákban egymás alatt a nevek, az otfbonrnaradottak ezernyi gondjaira, a szöges drótokra, amik ott rozsdásodnak a svarmléniá körül és az éjszakában fellobbanó fénycsövákra, amiknek nyomában aratott a halát . . , . _ . még srapneUek süvitése közben • is verték a blattot . . . Játék és táncőrület ..Hogyan reagál a játékra az ideges ember? — ezzel a kérdéssel fordultam dr Lakatos Viktorhoz, a baderii Lakatos-szanatórium igazgaló-főorvosáhoZi amikor a badeni játékkaszinó büfféjében leültünk egyszer az asztalhoz. A felelet, amit kérdésemre kaptam, orvosi szempontból világítja meg a játék örök problémájál. — A természet rendjében benne van — felelte Lakatos doktor —, hogy az ember örökké foglalkozni akar valamivel. Az életösztön az embereket cselekvésre készteti. A fiataloknál ez a cselekvési ösztön mozgásban nyilvánul meg. A gyerek ugrál, vagy szaladgál. A pubertás korában sorra következnek aztán a tánc és a sportok. A munkában élő embernek a mozgás már nehezére esik és nem is jelent élvezetet a számára. De akcióra mégis szüksége van. Ez az akció lehet pasz- sziv, vagy aktiv. Békebeli időben az emberek legnagyobb része passzív szórakozásokat keresett: színházba járt, meghallgatta a hangversenyeket, szórakozott a látványosságoknál. Kereste a társaságokat. De csak a városi embernek állottak rendelkezésére ezek a szórakozások, a vidéki ember már akkor is a kártyában élte ki magát. Hiszen tudjuk: a vidéken voltak a legnagyobb kártyacsaták. — A háború után jutottunk el aztán ahhoz a játéklázhoz, amelynek pszihologiai alapja megfelel annak a nagy táncőrületnek, amely közvetlenül a békekötés után dühöngött. Ámde a játékszenvedély legyőzte a táncőrületet. A gazdasági krízis súlyos idejét éljük. Az emberek a maguk foglalkozásában fantázia oélküi dolgoznak reggeltől-estig, még csak kilátásuk sincsen a prosperitásra. Szakasztott úgy, mint a lővészárokban guggoló fiúnak, vagy a háború idején élt házasuló lánynak, aki évekig nem tudta kiélni ösztönét, hogy aztán belevesse magát a táncba. A mai ember keres olyan akciót, amely nem áll a gazdasági krízis befolyási! alatt. Ma, ha az ember leül kártyázni, akkor egyrészt sikert akar elérni a játékban, nyerni, nyerni any- nyit, amennyit csak lehet, másrészt azonban tömegpszihologiája is van a játéknak, amely az egyetlen békebeli üzlet, hiszen itt nincsenek devizarendeletek, szállítási engedélyek, megkötöttségek é. korlátozások, amelyek egyébként béklyóba verik a mai ember életét és gazdasági tevékenységét .Kezdjünk munkához — A játék ma annyira leköti az embert, hogy az teljesen elfelejti állandó napi gondjait. A játék lefoglalja és betölti a játékos zaklatott agyvelejét, kikapcsolja az öntudat alatt állandóan működő és zavaró komplexumokat, szóval: az idegrendszerre igen nagy megnyugvást jelent. Senki sem elég őszinte — Nem véletlenség az, hogyha ma bárhol összeül egy társaság, akkor az ötödik percben már felhangzik az inditvsny: „Kezdjünk a munkához . . . Fogjunk a játékhoz!* Az oka ennek: Az emberek kerülni akarják a társasági témákat, amelyeknek mindegyike zavar valakit. Senki sem elég őszinte ahhoz, hogy feltárja a baját. A társalgás folyton a sebes helyek érintését váltja ki, ezeket pedig a legtöbb ember leplezni akarja. A társadalom őskorában, a kőkorszakban és a későbbi korokban is a társasági élet evéssel és ivással zajlott lé. A mai ütöérelmeszesedéses korban egy-egy bridgeestély, vagy egyéb meghívásos játékcsata már nem ebben éli ki magát. Ennek, még ha éjszakázással jár is, nincsenek olyan súlyos következményei, mint a régebbi összejöveteleknek, amikor hajnalig ittak és ettek. Egymás szórakoztatásán kivül már csak azért is fontosak ezek az összejövetelek, mert úgy a férfiaknak, mint a nőknek, akik eljutottak abba a korba, ahol felesleges indulataikat nem tudják mozgással egybekötött akciókban levezetni, szükségük van rá, hogy olyan akcióban éljék ki magukat, amelyek szivüknek és véredényrendszeriiknek megfelelnek. — Ha egy idegileg összeroppant ember érkezik meg a szanatóriumba, a kórelőzmény felvételénél megszoktam kérdezni: „szokott-e inni, dohányozni, vagy kártyázniA legutóbbi években majdnem minden ideges ember stereotipikusan azt válaszolja: ..Sajnos, nem kártyázom, mert — nem tudok“! Ezek a paciensek maguk is látják, hogy azokat, akik kártyázni tudnak, mennyire le tudja kötni a kártya. Látják, hogy ezeknek szórakozás a játék és ki tudja vonni őket lenyűgöző, kellemetlen gondolataik alól. Ezért is jöttek divatba az utóbbi időben azok a játékok, amikhez nem kell játéktudás. Amíg a bridgenél és a kommerszjátékoknál szükség van magasabb tudásra és kombinációs képességekre —, amelyek fokozottabb élvezetet nyújtanak — addig például a römminél, vagy akár a rulettnél ilyen játéktudásra szükség nincs. Ma mindenki játszani akar. Mert kérem: hiába rendelek én egy ideges embernek, akinek szórakozásra van szüksége, koncerteket, ha az illető a zenében nem talál örömet és szórakozást, akkor a részére kínszenvedés végig ülni akár Beethoven kilencedik szimfóniáját is. Ma mindenki játszani akar ... Orvosilag javasolt játék — Ismertem a békeidőben is sok olyan komoly, megfontolt üzletembert, aki minden évben elment Monte Carloba és szórakozást talált benne, ha ott ülhetett a rulettasztal mellett. Tévedés lenne azt hinni, hogy a rulett, vagy a bakk feltétlenül romlásba visz. Teljesen attól függ minden, ki milyen mértékben játszik. Lehel bridgel is hazardul játszani és lehet szórakoztatóan játszani a rulettet. A szenvedély a szenvedélyes embert elragadhatja az életben mindenütt: saját üzletében, szerelmi eseteinél és alsózás közben is. Aki nem tudja indulatát lefékezni, az A játék eltereli az ember gondolatait saját magáról. z Ugyanaz az összehason litba- tatlanul kiváló Rbein pezsgő amelyet a Carol parki kiáíli- táson ivott, kapható mindenfitt. A Rhein Extra pezsgő kivételes minú- 'vsége a magyarázata e természetes produktum nagyszerű hírének. Borai es pezsgője révén szerzett az iS92-ben alapított Rhein pince hírnevet és biztosította vezető helyét a román piacon. A Rhein pezsgő legyasztása évről évre jelentősen növekszik. Ennek az emelkedésnek az oka egyrészt a pezsgő kitűnő, raliméit ize, az egészségre gyakorolt jó hatása, valamint az a tény, hogy a divat a pezsgő fogyasztását nemcsak a lokálokban, hanem otthon is megköveteli. Gondoskodjon mindenütt pezsgői*©! katasztrófába rohanhat még a sakktábla ár- j tatlan figuráinál is. Bizonyos, hogy mi orvo- I sok, ha a játékot ajánljuk idegmegnyugtatónak, jól megnézzük: hol és Kinél tesszük meg ezt a ajánlatot. De megtesszük. Mert az esetek százai igazolják, hogy a játék, mint terápia bevált. — Amikor tehát mi, orvosok, embereknek, akiknek idegrendszere túlságosan meg van viselve, akik állandóan az életnek csak kellemetlenségeit látják, akikre azt mondoíb. hogy „folyton csak magukba néznek, ahelyett. hogy kifelé néznének“ a szórakozást ajánljuk, akkor elsősorban a Játékra gondolunk. „A játék az, ami eltereli az ember gondolatát elsősorban saját magáról. Rengetegen tanultak meg már a szanatóriumomban kártyázni, valamennyien kivétel nélkül hálásak voltak érte. Ezek az emberek rájöttek arra, hogy az ilyen ártatlan szórakozásra odahaza is szükségük van, mért különben újra depresszióba esnek. És rengeteg embernél figyeltem meg, hogy szórakozást jelent a számukra a játékkaszinó. Akkor is, ha maguk nem játszanak, csak nézik az életnek azt a hallatlanul érdekes tobzódását, amely ott nap-nap után leza jlik. — Az esetek százait tudnám elmondani. Emberekről, akik odahaza megrágják a gaMegmozdul s világ MILLIÓK FILMJE! rast is, a kaszinóban pedig szemrebbenés nélkül dobnak jelentős összeget a pirosra, vagy feketére. És megnyugtatja őket a játékszenvedélyük kitombolása, akár nyernek, akár vesztenek. Miért? Mert ez a világ kizökkenést jelent mindennapi életükből, szórakozással egyenértékű és ami szórakoztat, az nyugtat . . . Az én véleményem egyébként az, hogy n mai kártyaláz éppen úgy el fog múlni, mint ahogy lecsökkent a táncőrület és kinevelődik egy olyan generáció, ahol ellentétben a mai nemzedékkel, amelynél az ötven éves ember is nehezen mozog — még a nyolcvan esztendősek is vigan golfoznák, akár nz öreg Rockefeller . . . lássál Lajos: Károlyi tor*adatom Lei 83 Magyar kommün — — Lei 8.i A két kötet egybekötve Lei 2Í4 Î PPl íljP-nál. ^os^n utánvéttel. Kér- Cluj je az uj Pantheon ... könyvek jegyzékét. -
