Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-20 / 17. szám

 í©2 éves

Balog üááé llódniezővásárlielyeBi le^artózíatía az egész lliiiály-iaicál

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY (január). —Fagyos nrazdráatkn'ságiba n bújnak meg a házak a vastag h Átadta ró alatt, csípős szél. szaladgál az „úri parasztok“ városában. Barátságtalan, téli kép. De amikor szemtő l'-szeinbe kerülök a lékekkel, a vásárhelyi tréfára villanó, mosoly« szempárokkal, egyszerre mintha cigány húzná, úgy zendül át sziveméit az. édes- bús Dósaké-doh „Vásárhelyi sétatéren Bála cigány muzsikái.“ Kevés szavú beszélgetés után érzem már, hogy ez a 130,000 holdas •kátsvimsta város az Alföld légsziinesebb emberrétege. Itt a Hód-tava, híres a tarhonya, a gölöncsér-művészkedés, lépésenkint. találunk artézi kutat és zugnak az európai hírű export-malmok, mégis, ami Hódmezővásárhelyen a kgkülönb és legérdekesebb, az a vásárhelyi ember.

Pusztán született paraszt iján@e!imék, csodálatosan utolsó emberfigurák, még mindig ki nem veszett és élő Jókai-raglényekre emlékeztető hires 'tréfáéinálók, céliszerü bölcsek 'élnek csendben Istennek ebben a virágos kertjében, amelynek ize, iiflata, egyedülálló csodálatos va rázsa abban; a pillán art ban megţszâll- ja az idegent, mihelyt leszáll a Népkert mellett tovakanyarodó vonatról.

Másutt nem is történhetett vc/lno, mint itt, amit jókedvének 102. esztendejében csinált vén Balog Máté. Csak itt történhetett, a ritka gesztusok, ritka virtusok szívderítő földjén, amelyről épp most mondta büszkén a kardoskuti tanyáról való Kóti János:

— Honfoglaláskor lőttünk vásárhelyiek. Vót időnk kkapasztalllni az ébtöt.

A risz-rossz öregember

Most. a. 102 éves Balog Máté esetén, mulatnak.

Balog bátyánk a minap százfcettediik szü- ktémapján délután fél 4 órakor, születésének percében, hozzátartozóival elrekesz tette mindkét utcát, amelyben lakik, aztán akiket sorsuk épp akkor arra vitt, azokat nyájasan beterelte házába és bőkezűen meg vendégelte.

— Örömömben, hogy az Isten kegyelme velem von, tartóztattam .le a Miháíy-uitcát — magyarázta aeveeve.

Végigmen tünk a „letartóztatott" Miháiy- utcán, ahol takaros, szép, zölddel aláhúzott házban lakik Bá bg Máté, aki csailládjával

együtt 40 boád zsíros, fekete földön gazdálkodik.

B döpiink ez utcai szobába. A sarokban gyönyörű caerépkáílyha, varrógép, rádió. Bo- rárnázotc iaaxsntaképek a falon. A kályha melegénél 'hetykére pödört, őszbajuszu férfi áll. Sudár termetével, akár egy szobor. Nehéz elhinni a délceg emberről, hogy ő az, akit Î02 esztendő terhe nyom.

Bekecs, fekete kalap rajta.

Anniikor megtudta, mi járatban vagyok, kissé akadozva, de élénké«, vidáman szól’:

— Rkz-rossz öregemkor vagyok én., akin már csak lötyög a satyak.

— Hogyan éj, Balog bácsi?

— Röndöscn. Este. Íéfokszok, oszt csak röggel érzők födi.

— Árulja d már, mi a hosszú éltet titka? Olyan választ ad, amdy ellenkezik oe eddigi ioc éven fd üli lelkek nyilatkozataival, akiktől megszoktuk, hogy nem vonták meg maguktól még az ártalmas jókat sem.

Még jobban kiegyenesedik, úját magasra emel, minit egy igehirdető:

— Soha nem dohányoztam, ámi nem ittam, csak szülatfönapkor, meg lakodalomkor, akkor is csak egy pohárral. Hús hatvan esztendeje nem volt a számban. Isten kegyeimét annak köszönhetőm, hogy béke élt mindig a '£ i'kömiben. Ez a legfőbb. Ilyen iögyön maga is.

— Pápaszemes hord?

— Soha.

— Újságot ebras?

Legyint:

— Rég nem törődök én már ilyesmivel’. Váratlanul ezt mondja:

— Hatvanegyben nagyon vigadoztunk, szép vót a búza.

Különböző történetekbe kiezd. Hogy r86o-ban a jézusa vásárkor és 1880-ban a j nagyfagy ádej-ésri, meg, egyszer i8j5-ben, ez j meg ez vök.

Kiderüli, hogy ami az utolsó húsz észtén- I dőhen történt, arra nem emlékszik. Nem is érdeklii. Eílenben a harvan-herven év előtti eseményeket »így «milogeai, máutha csak tagnap tőrtcavtek voka*, j

Még tavalyelőtt kiment gyalog a tanyára, Melegszik a caerépkáDvha mellett, nincs v<a«e baj, de a születésnapján mindig virtuskodilc, mint legutóbb is.

— Hogyan történt ct „Letartózratás?" — kérdezzük.

— A káscsaLcdeím kimentek az utcd két végire. így szóltak a népekhez: „Kerüljenek belül kendtök, százkét éves a szülém, oszt úgy römdölközött, hogy akit ben találunk az utcába, az mind az ű vendégje máma.

Megkérdezem, vot-e valamikor beteg,

Mérgesen mondja:

— Százkét év alatt hót pengőt adtam ki összesen, doktorra. B előtörött a fogam egy barackmagba. Ki köMött huzni.

Este'lediik.

Nyílik, csukódik az ajtó. Gazdák szállingóznak a szobába. Balog Mátét jönnek köszönteni.

Az öreg int:-— Énekelj ötök a pesti vendégnek Olyat, akit Nótás Szabó Páí csinált.

Fz a nótás Szaibó Pál a visa eh áy; pusztán született. Ő a népdal ismeretlen szerzője. Ennek a zseniális nótaköltőnek, aki szegény, pusztai kanászember volt, rengefg dalát

ezekből

a Bayer-ke reszttel eílátotl aszpirin-táblettákbói elegendő arra, hogy megszabaduljunk a kínzó fejfájástól és gyötrő rheu- matikus fájdalmaktól. Különlegesen makacsesetekbenugyanaze mennyiség 2-szer 3-szornaponta

ÄsrpnrsnKi

énekli az, ország, játssza a cigány, mint ismerődén népdát.

„Elhunyt 172 éves korában“. Amikor elbúcsúzunk a 102 éyes gazdától,

Történelmi naptár

10Ő5 január 20-án kötött békét Győrött Salamon király unokatestvéreivel, Géza, László és Lambert hercegekkel.

1849 január 21-én verték meg az osztrákok Görgeyt Windschachtnál.

*ţ04 január 22-én halt meg Temesvári Pcl- bárt hires magyar minorita hitszónok. 1662 január 23-án verte meg a török Kemény János fejedelmet Nngy-Szöliős- nél.

145S január 24-éű választották Mátyást királlyá.

1741 január 2■;-én koronázták Pozsonyban magyar királlyá Mária Teréziát.

1699 január 26-án kötötték meg a karlowitzi békét, melyben a török lemondott Magyarország és Erdély birtokáról.

így írja !e Cserei Mihály Históriájában a nagyszöllősi csatát:

„Kemény János fejedelem a német császár armadájához bízván, az Honnan választott Apaffi M'bály jámbor fejedelmet per- sequáini kezdi; mind német mind magyar hadak felesen lévén. Segesvár mellé száll hadaival és valóban spiczen vala Apafii Mihály dolga. De a nagy hatalmú isten a kit meg akar tartani, talál könnyen módot annak megoltaímazásában. Kucsuk basa két ezer válogatott török hadakkal beérkezik cstve későn Segesvárra; s más napra kelve, mindeneknek reménsége kiviil trombitát hivatván, midőn mindnyájan azt gondolnák, hogy oly hosszú utakon sietve hozott hadát egynéhány napokig megnyugtatná: a hadait Segesvárból kivivé, megizenvén A paff? Mihály- nak hogy öljön veszteg a városban s v’gyáz- tasson, mert ő ma valahol találja Kemény Jánost, felkeresi és ha mind ott kell veszni is a vele való török hadaknak, de megütközik vele. Bizony dolog, a szegény Apaffi Mihály a mellett valókkal együtt itren nagy' félelemben vala, mivel Kemény Jánossal olyan szép mind német s mind magyar hadak vajának öt annyin is számmal mint a törökök; úgy annyira emberi okoskodás szerént, des_ peráltatnak volt a török had győzedelméről. De mivel a had verés Istennek kiváitképert- való munkája szokott lenni, és a mely részen n’ncs az isteni segedelem, haszontalan ott minden embert erő és készület: megbizo- nyitá Isten a maga szabados akaratát és hatalmát Kemény János veszedelmében is. Ki is hadaival együtt a török segítségnek beérkezése után Segesvárról elszállort és egy mér- földnyire, Nagy-Sz.öilős nevű szász faluban telepedett vala meg; oly iníentioval lévén, az napon nyugodjék, más napon kiindulván Erdélyből, Magyarországra kimenjen, és ott hadait mcytnhbitvén, Erdélybe visszajöjjön Apaffi Mihálynak exfurbálásra; azt gondolván ő is, hogy a török basa fárat hadaival utána nem menne. De megcsalatkozék re- mémégében, mert Kucsuk basa serény vitéz ember lévén, épen ebédidő tájban Nagy- Szöllőshöz érkezik, és mihelt mcglátá Kemény János táborát, lováról leszállván, a földet megcsókoló, uiobban lovára felülvén, a véle való hadait ütközetre kirendeli. Vala igen dali ifjulegény Fa, kit előszollitván, a maga kontyában levő kerecsenytollak közöl egyet kivona s a fiának kontyába tévé, ezt mondván néki: „Eredi, menj a seregnek balszárnyában, ugv cselekedjél, úgy harcolj, jobb hogy az ellenség fegyvere emésszen meg s halva lássalak, mint sem elszaladván gyalázatosán, ez az én kardom (megütvén kezével maga oldalán függő fegyverét) öljön meg.“ A fia fejet hajtván s köntösit megcsókolván az atyjának, a neki rendeltetett helyre eíme- ne s vitézül is visele - '•'után a basa

körülnyargalván clrer.L ; .yt röviden

ezt mondá nekiek: „Jó vitézek az ellenséget szemetekkel látjátok; én nem mondom sok-e vagy kevés, mert ..magatok nézhetitek. Sokkal többen vadnak rtiiuálunknál, mindazálta! bízzatok Istenben és vitézi módra harczoljatok; jobb hogy dicséretesen itt kezükön haljunk meg, mint gyalázatosán elszaladván, hatalmas császár mind engemet, mind titeket meg- fojtasson. Azt is meggondoljátok, Erdélynek épen a közepetáján vagyunk: ha a harcz- ró] elszaladhatnánk is, csak a föld népe is agyonverne mig az országból kimehetnénk.“ Valónak a basa táborában egynéhány száz kurtányok, kiket is épen közbüi rendele a török seregek közé, a kikhez mikor jutott volna, nagy haraggal mondá nekiek: Tudom jól ti kutyák, hogy mindjárt megszaladtok, de megparancsoltam a hátatok megé rendeltetett török hadaknak, ha csak visszatekint is valamelyik közűletek, mindjárt fejét vegyék,“ Eképen elrendelvén a basa a hadakat és edictumot adván ki hogy mindnyájan a lövök fejéhez lehajoljanak s úgy7 menjenek sebesen az ellenségre, trombitát futata és legelői in egyen vala; hátra tekintvén penig, hogy látná, hogy a török szaracsiák, a kik hosszú puskákot szoktatlak viselni, puska jókat készítenék, megriasztja őket: „Tegyétek le, úgymond, a puskát, mert több puska vagyon amott (az ellenséget mutatván): hanem minden ember a kardhoz nyúljon.“' A sza- racsiák ezt hallván, puskájukat nyakokba vetik és kardot rántanak.

Kemény János szintén ez idő tájban ebédhez ült vala, a hadaiban is felesen, tábori szokás szerént, zsákmányra kioszlotíanak vala, nem gondolkozván senki arról, még az. nap harczolni kellene. De mielőtt a strázsák bejövén, hirt boztanak volna török hadak közelítéséről: félben rúgván az ebédet, trombitát futata, és mind magvar mind német hadait rendbe áliitá. Látván a töröknek kevés számú hadait, ccntemnáiák mindnyájan n vele valók és a győzelmet kezeken tartják vala. Kemény János mikor a sergeket rendelné, hirtelen a lova megbotlék, hegy a szájában levő erős zabola ketté törék, mely óment még akkor sokan rosszra magyarázónak: a mint az eventus is comprcbálá.

Kucsuk basa a maga rendelt seregeivel mikor annyira érkezett volna a Kemény János hada felé, a honnan a puskalövés könnyen elszolgálhatott: visszafordulván egyet sem szóla, hanem mind job s mind bal kézre levő sergeit nagy haragosan megtekintvén, azzal adván jelt, mind maga mind a yele levő hadak, az edictum szerént, fejeket lövök nyakához lehajtván, nagy sebesen megru- gaszkodának, és minden tartózkodás nélkül Kemény7 János seregeire rohanónak. Noha, kivált a német had, erős lövés tett, de többire fent iárván a golyóbis, kevés kárt tett a törökökben; ezek pen:g mihelt közel ér- keztenek, karddal fogyón a dologhoz, kevés idő alatt megbontják a Kemény lános hadait, sokat levágván bennek, dissipálják. és az egész tábor megfutamodik (január 23-áná. A basa penig tanult vitéz okos ember leven, noha a török hadak örülvén a victoriának, az elszakadott Kemény János hadát tovább is űzni akarnák: a visszajövetelre tronib'tát futata és ugyanott a harezhelyen megszállván, a holttesteket megfosztani parancsolá ...

Ezen â harcon vészé ei Keménv János, Több sok istentelen gonoszságival együtt feiere tere a gyalázatos veszedelem, a sok telhetetlen ambitioiának, fejedelemség keresésinek a lön jutalma: mert naég eddig Erdélyben valaki a fejedelemséget úgy vadászta magának, nem sokáig örült neki, hanem maga életével együtt elvesztette uraságát.“

megszólal egyik vásárhelyi vezető ember:

— Csaik tessék fölmönni a református egyház anyakönyvi hivatalába és átnézni a régi matrikuüát. Meglátja, hogy a vásár he’viek már régen lefőzték a világ legöregebb emberét, Zoro agát.

Seres Béla dr. református 1 lelkész, egyházi jegyző vezeti az anyakönyvet, ő vigyáz a régi matrikulára. Ebben olyan adatok vannak, mégpedig hitelesek, amlyekhez nem keW külön magyarázat.

így például az egyik rovatban azt olvassuk, hogy 1794 augusztus 5-én Vásárhelyen elhunyt Lente János 172 esztendős korában. A halál oka: dagadozás.

Hédő Mihálynak már nem vök ilyen szerencséje, mert az Ur 159 éves korában rróh- totm magához, még pedig 1794 nuguszms 13-án. A halál oka: sinylődés vök.

Viszont Máté Mihály 1783 december 4-én 160 esztendős korában ment az egek Urához s a halál oka: sinylődsé volt.

Sós János megtért az Egek Urához már 140 esztendős korában, 1786 március ló-úrt. A haláé oka: betegség.

Furcsa esztendő lehetett az 1786-iki, ugv látszik egészségesen haltak meg az emberek, hogy a halál okául azt Írták be: betegség.

Ezek után az adatok után csakugyan büszkén mondhatta az egyik gazda:

— Ilyenek vagyunk ml, vásárhelyiek.

Este a kisgazdaiíjusag bált rendezett a Fekete Sasban. Ott voltaik a gazda egén vek, gazdaleányok, de ott vök az intelligencia is. A hosszai asztalnál egyik vidám történet kergeti a másikait.

Itt van, például a Ceglédi Jóska végrehajtó esete, aki negyven éven át ingyen hajtotta be az egyházi adót. Vallásosságból. Az állami adót meg kifizette a magáéból, a gazda persze szégyelte, hogy később he ne váksn a nyugtát. Mert más az álamnak tartozni és más a magánembernek.

Nagy Jóska végrehajtó pedig egyszer három pengő erejéig ment foglalni egy vásárhelyi gazdát.

— Itt van egy százasbamkó, ezt foglalja h — mondotta a gazda a végrehajtónak.

Nagy Jóska lefoglalta a százast és ezz írta be a zálcgolási jegyzőkönyvbe:

„Egy darab százas. Értéke nyolcvan forint.“

Amikor megkérdezték tőle, hogy a százast mért vette fel csak nyolcvan pengő értekben, ezt felölte nagy komolyan:

— A végrehajtónak mindent aláértékeivr. keli felvenni.

Az anekdoták ropd ősnek a fehér asztalnál, közben bent a teremben álil a bál.

Bizony modern táncot ropnak irt is a fiatalok. Alacsony gazdaember néz hüm- mögve eg)7 nagyon összefogódzkodott párt. Megcsóválja a fejét és igv szól az egyik rendőrtisztnek:

— Mondja, tekintetes ur. Ezöket nem fogja a törvény? D. M.

ADY ES LÉDA

Révész Béla uj könyve, Ady Endre többszáz ismeretlen levelével, verskézirataivai, ar fényképpel és egyéb mellék'etekkel. A gyönyörű kiállítású kötet 144 lejért kapható 22 I Ellenzék .könyvosztályában Kolozsvár, Főtér, j Vidéki rendelést azonna intézünk!

i A legnemesebb erdélyi tiagyoarnsyţ j képviseli és szolgaija ax HIUmuíM*

Ah«! ti2 és 159 éves «ssnbeäreik verdéi* fa Z$r® a«fsa teli ordini