Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-20 / 17. szám
193$ ja a a át 20. t: ív JL h /V 7. É K Jogos-e mz i a társadalombirála Irta; KEMÉNY JANOS. MAROSVECS (január hó). --- Ha az ember olyasmivel próbálkozik, ami nem szakmája, könnyen járhat úgy, mint az a tehetséges iró, aki nemrég megjelent regényében megállapította, hogy hősének ..kancája nyugtalan, ficánkoló mén”, Éhez a képtelenséghez hasonló dolgok születhetnek akko ris, ha az iró egy általa nem ismert, vagy csak felületesen ismert társadalomnak bírálatába fog. Ezért kell valóban örvendenünk an- lak, hogy a történésekben benne élő emberek végzik a bírálat munkáját, az ..adva van a világnézet s most hozzáigazítjuk a történéseket" — módszer helyett az önvallomás határait érintő számadoltatás utján. Ilyen, a felelősség teljes tudatában született mű Bánffy Miklós regénye, a .,Megszámláltattál . .." Kritikai babérokra nem pályázom, komoly bírálók felmérték és elismerték Bánffy könyvének esztétikai értékeit, de tisztázni szeretnék egy kérdést, ami ennek a regénynek megjelenésével kapcsolatban vetődött fel. „Nem szeretem, ha valaki a saját osztályát kritizálja", igv hangzott egyik olvasó véleménye. Ha nem élnők az újrakezdések, átértékelések, tömeges állásfoglalások korát, amikor egy-egy odadobott gondolat nyomán ezer rokon gondolat burjánzik, ha nem élnénk olyan korszakban, amikor szerte a világban a meg nem emészted gondolatok hamarább teremtenek közvéleményt a gondosan megformulázott, tényekkel alátámasztott igazságoknál, ha nem élnénk a könnyedén odadobott jelszavak koncán rágódó világban — akkor talán felesleges volna vitába szabnom egy magánvéleménnyel. Most azonban érzem, nem cselekszem felesleges dolgot, mikor nyíltan hangoztatom az ellenvéleményt, hogy: éppen azt szeretem Bánffy könyvében, hogy nem kalandozik el ismeretlen tájakra, hanem utó! a világról ir, amelyet ismer, amelyíven benne élt, és olyannak Írja meg ezt a világot, amilyennek látta. Szeretem a levendula illatot, de a havas hegyekről érkező hószagot jobban szeretem. A levendula illat nyár-illúzióba ringathatja a lefüggönyözött szobában üldögélő embert, de a hegyekről érkező éles levegő látomásra nyitja a fáradt szemeket. Aki nem szereti, ha a saját osztályát bírálják szakavatott bírálók, hasonlít az az elzárt szobában, levendulás üvegecskc mellett modozó lélekhez — de aki meghallgatja és mérlegeli a bíráló szavát, optimista lélek az, a hegycsúcsok üzenetéhez igazodó. Aki visszautasítja a bíráló szavakat, olyan az, mint a rácionálista keresztyén, aki csupán a templom járó hívek számából, tornyok épüléséből, s az egyházi löldek állapotából állítja fel munkálkodásának mérlegét. De aki hallgat a bíráló szavakra, hasonlatos a lélekben keresztyénhez, aki naponta magábaszáll, vétkeit megbánja és hisz az újjászületésben. Nem kétséges, hogy a: utóbbi embertípus a viharáüóbb, az előremenő! A mai, általánosabbá vált felfogással szemben is vallom, hogy egy mű értékét első sorban annak esztétikai kiválóságai határozzák meg s éppen ezért, habár érdeklődésem inkább a paraszt-problémák felé fordul, nem tudok érték- különbséget tenni könyv és könyv között. csupán azért, mer' az egyik történél ni i, a másik osztálykérdésekkel, társadalmi, pszichológiai, szerelmi vagy egyéb problémákkal foglalkozik. Sajnálom az önmagát megszegényitő jobbvagy baloldali olvasót, aki világnézetéhez igazodva, válogatja ki az „olvasnivaló"-t: és nem tudok bosszankodás nélkül gondolni azokra az „irodalmi" bírálatokra, melyek a propaganda szempontjából osztályozzák az egyenrangú Írókat „tehetségesek" és „tehetségtelenek" csoportjára. Az irodalmi bírálatnak gyakori célzatosságba hajtása kényszeríti a tiszta művészet híveit, hogy elveik fentartása mellett megvizsgálják a könyvekben rejlő tendenciát is. Ez a tendencia-vizsgálat azonban nem egyezik azoknak vizsgálódásaival, akik magái a tendenciát helyezik előtérbe. Ez a vizsgálat a belső igazság felé fordul; azt kutatja, hogy művészileg és az előismeretek alapján helytálló-é a tendencia? Függetlenül az én, az olvasó világnézetétől és tapasztalataitól, azt vizsgálja, hogy vajon azért lett ez. vagy amaz a tendenciája a könyvnek. mert az iró ilyennek látta és ismerte azt a világot, melyet megirt, vagy pedig azért irta meg ilyennek vagy olyannak a világot, melyről a könyve szól. meri igy parancsolta a tételként felállított tendencia, melyhez hozzáigazította a történéseket? Ilyen fajta könyvekben születnek aztán a pa- pirfigurák és a felnőtt gyermekek riasztCHMBMCMMSBaHBavaHaDBMHgnMaBI ■gatásám ugyan alkalmas, de « művészi igazsággal csúfolüzö embermumusok. Ezek azok a könyvek, melyek talán ideig-óráig használhatók a jobb- vagy bal-oldali világnézet propaganda-eszkö zeként, de a jóizlés már születésük pillanatában kiveti őket a művészi alkotások jegyzékéből. Az az iró viszont, aki nem tűz maga elé történésekkel beigazolandó tételt, hanem csupán belső parancsra hallgatva ir s rábízza a monda nivalóra, hogy abból és önkéntelenül szülessen a világnézeti állásfoglalás — művészileg már megnyerte a csatát. A „Megszámláltattál. .nagy sikerében is jelentős része van ennek az elsősorban a mondanivalóra sulythelyező irói állás- foglalásnak. Ezért van élet-ize, ezért van elhitető ereje. Ezért érezzük, hogy igaz ez a könyv. „Nem szeretem, ha valaki a saját osztályát kritizálja . . — igy szólt a hí rálát. De képzeljük el, micsoda ízetlen és Ízléstelen dolog sült volna ki abból, ha ugyanezt a történetet, ugyanebbe a környezetbe helyezve, olyasvalaki irta volna meg, aki kividről figyelte ennek a társadalomnak életét! Az úgynevezett boldog-generáció élete az arisztokráciától a kispolgári társadalomig a bizakodó életigenlés jegyében folyt; a jogászból és a népünnepély lényegében egyet jelképezett: a rendíthetetlen hitet a kiegyezés alapjára épült magyar élet felfelé Ívelésében és megdönthetetlenségé- ben. Mégis milyen torz lett volna a kép. amelyet egy ősjogász mentalitású iró rajzol a kisiparosok májusegyi majálisáról: hasonlatos azokhoz a „népies" elbeszélésekhez, melyek annyi jobbsorsra érdemes olvasónak rontották meg örökre az. Ízlését. » 11 i i m. i. i.nm.i, -------T" A/, okon ember jelszava: Minden, eshetőségre késien, PRIM EROS a zsebben! Érdekes és tanulságos volna, ha mint a „Megszámláltattál . . ."-ban a háború előtti arisztokráciái, más regényes történet mögött megpillanthatnák a vagyonosodé polgárfársadalornnak. vagy a közhivatalokba tóduló falusi ifjúságnak arculatát is —- úgy, ahogyan azok látták, akik maguk is heunc éltek abban a világban. A. művészi szempontokat első helyre ál Utó esztéták bizonyára sok örvendeztető szépsége! találnának az ilyen társadalmi regényekben. Azoknak az Íróknak pedig, akik a „vallani és vállalni'' elvet helyezik mindenek fölé, nélkülözhetetlen az, hogy jelenünk megértése és holnapunk megmutatása érdekében a múlt dolgait nem a jobb- vagy bal-oldali ,,izmus‘‘-oU szemszögéből, hanem a tapasztalt dolgokra épült társadalmi regény belső igazságából ismerjék meg. Ezért kell örömmel köszönteni minden olyan müvet, melyben az iró nem kalandozik cl ismeretlen tájakra, hanem azt a világot teszi bírálat tárgyává, amelyben benne élt, amelyet ismer. Ilyen könyv Bánffy Miklós nagy regénye, a „Megszámláltattál.. Az Alster melleit iolvik az é!eí Hamburgi levél HAMBURG (január). — Nagy tűz égett a Vaiilea Sztrungán s a hajnlal ködjében emberek álteak a tűz mellltett, amikor hazu'lról elindultam. Suibásam és nehezen álltak ott s hallgatagon, mintha a hegyeket őrizték volna éppen. Fehér ködkandőkkel törü-ígaetja á mos számét a tó, a völgy felett vadrécék húztak át. S ahogy elnéztem utánuk, láttam, hogy eüvitte őket i$ magával a menekülő sötét. Hajnal volt itt is, amikor megérkeztem. Sok-sok lámpa égett a ködben s a fényük hidegebb vak sokkal, mint azé a tüze ott messze a Valea Sztrungán. De azután, házak fölött és villamosok fölött, robogó autók és minden idegen nagyvárosi zaj fölött magasan és fehéren magláttam Hamburg galambjait, a sirályokat. Úgy szeretem őket, karcsuak és hosszuszánnyuak és úgy libegnek, mint valami nagy fehér pillangók a város felett végig és szeretem őket már csak azért is, mert VALAKI NEVETETT Irta: T. THURY ZSUZSA. —• Játszd a Debussyt —- szokta mondani iz asszony. Hellénke ilyenkor mosolygott, bólintott és játszani kezdte a Debussyt. Mindig ugyanazt a Debussyt, amit művészi tökéletességgel! adott elő. Ennél va''amivel több is vök a játékában. A visszafojtott szenvedélynek valami példátlanul forró izzása, mélységes vágy noHdctgpág, szerelem után, asszonyt odaadás elképzelhetetlenül sok érzés' harmóniája. Az asszony csendben ük Helénke mellett, nézte a vékony, gyermekes ujjak varázslatos száguldását, a 'bal kezet, amely átugrik a jobbon és a felső régiókban izzik és csak akkor emelte fel) a fejét, amikor rosszaid pillantást vetett hátira, a gyermekei felé. Mert az a rész, amikor .1 balkéz keresztbe kerül a jobb felett, ellenállhatatlanul vidám hatást gyakorolt a két gyermekre, Jenőre es Juhára. Kímeredt szemmel állkak a zongora mögött, a hangokat csak annyiban hallottált, hogy tudták — most jön az a rész, amit nem liehet megállni nevetés nélkül: amikor a balkéz átlendül a jobbon. Jenő arca már előre á*cüzesedett a várható gyönyörűség reményében és amikor megtörtént a mozdu'lht, fuldokolva felhorkant. Ugyanekkor Juiia is vékony, elnyújtott visítást hal- itött. Azután kirohantak a másik szobán keresztül a gyermek szobába és a földön hemperegve nevettek. Ha Jenő kimerültén abbahagyta, juha ránézett, áttette apró, ma- •zatos’ kezét a jobb karján, ujjait a padlóhoz verte és Jenő újra kezdte a kacagást. És minden alkalommal újra megtárgyal áh az esetet: — Helénke néni úgy affektál, amikor zongorázik .., Helénke mindebből semmit sem vett észre. Ö magának muzsikáik és az asszonynak, aki megértette, hogy mi megy végbe a kecses, ápolt, apró termetű kisasszony telkében, amíg a Debussyt játsza. Amikor elhallgatott a zongora, kéz a kézben ültek egymás mellett és Helénke szájáhó megindult a beszéd árja. — Nekem tudod mit jelenít a muzsika... De talán, mégi-em mindent. Néha úgy vágyom otthon után, apró gyermeket szeretnék magam mellett, egy embert, akihez tartozom. Mondd, tubákat kívánóik? Lehetetten ez? Huszo-n-nycte éves vagyok, nemsokára megöregszem • • • Az asszony csendesen válaszolt. Mindenki- nek eljön az igazi —- előbb vagy utóbb, de egyszer eljön. Helénke még fiatal. Nehány nap múlva megint ott volt He- lénké finom, apró termetével, fürge ujjaival, szomjasan, néma vággyal nagy, dió barna ; szemében. Megcsókolta a két gyermeket, a szivéhez ölelte őket, a hajukat simogatta gyöngéden, azutána (leült a zongorához. — Jácszd a Debussyt — mondta az asszony \ és Helénke boldogan bólintott. Ujjal szá- j gu-ldón dtindúltak és harci áliáiba helyezke- j: dett a zongora mögött Jenő és Julia, fenő ' arca tüzek, szeme 'mereven előre szegező dott !' a billentyűkre és kétségbeesett erőfeszítéssel j; tóba vissza torkába a nevetést. Nem mert !. Júliára nézni, aki szemét forgatva, áj taros és j sunyi csendben állt mellette. Azután eükö- I vetkezett a pillanat, amikor a két kéz he- 1 lyet cseréik a billentyűkön. Két furcsa, vaklcantó (gyermekhang ahlaszfcodott a zenébe-, egy dönmögjés és egy vékony dkö'y és a két gyermek esze nélkül rohant ki a szobából', j ahol anya szemrehányó pillantása kitérte őket. és Helénke mit sem sejtő el révülése. Egy napon még a Debussy előtt atkuiksol- ta Helénke az asszony kezét és beszélni kezdett. — Nana fiatalember, de az ugye, .nem baj? Megállapodott, komoly férfi. Kis kereskedése van, gomb, csatt, gumi, tudod . . . Délutánon- kenn majd én is bejárok az üzletbe. Délelőtt a háztartással 'eszek elífagf lalva. Esténként zongorázok a férjemnek . . . Kétszobás Rakást béreltünk, konyhával!, fürdőszobává1!. Szép lesz . . . Mámoros tekintetet vetet az asszonyra, 1 leírhatatlan. Reszkettek ujjak amikor 'eütötte a Debussy első akkordját, azután nekilendült a két kar és diadaliüfeasan, fenköllt bódulatban vibrált a billentyűkön; a gyermekek után becsapódott az ajtó és a két nő szeme könnyes volt, amikor csend tett a szobában. ■ Később egyre ritkábban jött Helénke. Éppen csaik felszaladt, hogy megölel ja a barátnőjét, meg az édes Jenőkét és bájos Júliát. — Tudod, magam főzök — hadarta kis félszag rebbenésael a szemében. — Ebéd után az üzletben vaun dolgom. Az uram nem nagyon egészséges, sokat fekszik. A Dehussyrő! csak egyszer-kétszer esett szó. —• Nemigen érek rá gyakorolni — mondta Hdlénhe. — Hála Istennek, annyi .1 dolgom, hogy erre már nem jut időm. Vagy két évre elmaradt, azután megint megjelenít. Mintha még, apróbb tett volna és a hangja is meghalku.lt. Akkor megint említette az asszony a Debussyt. — Nincs zongoránk — mondta Helénke, hősiesen mosolyogva. -— Kisebb Rakásba költöztünk, nem fért el a szobában, hát eladtam. Csak útban volt, a férjemet is zavarta a muzsika. Azután évekig csak néhanapján érkezett hir róla. Hogy Helénke férje eladta az üz- i letér. Most valamelyik kapu alatt, egy aszta- j ön a félesége árusítja a gombokat, csattokat i és a gumit. Helénke ura nagyon beteg, ha- I marosan elpatkol. . . i Hosszú évek után fekete ruhában, töpörö- I dötp kis nő nyitott be az asszonyhoz. Egy i pillanatig farkasszemet néztek egymással, vz- í után az asszony felsóhajtott: j — Helénke . . . I Ö volt. Sovány kis alakjáról a földig ló- j gett a ruha, alja szakadozott és sáros vök. j Kalap helyett kötött sapkát viselt, a két ke- ! zén levágott ujjú púmutlkeztyü:t. A mellén j szürke kötött «ál vote keresztbe kötve, fe- j tette nagy-kendő. A szemét vörösre csípte a : hideg, mintha könnyek készülnének l’epe- Î regni sárga kis arcára. Az asszony7 összeszedte j magáte felugrott. j — Helénke, milyen kedves meglepetés! Hol ] voltál, mért nem jöttél vyen sokáig? j Azután az asztalnál ülő elegáns fiataJem- : bérhez és k-arcsu fiatal .hölgyhöz fordult. — Juha, Jenő, emlékeztek még Helénkére? I A fiatalember és a lány felálltak és kezet fogtuk a pamutkeztyüs öreg nővel. Helénke. j Igen, valamikor sokat hallották ezt a nevet, J gyermekkorukban. —- Az uram évekig beteg volt. Egyedüli vezettem az üzletet. Nem értettem hozzá, •tönkrementünk. Tudod, főzni is kellett, meg beteget ápolni. Szegény nyűgös volt, azt akarta, mindig mellette üljek. Két hónappal ! ezelőtt halt meg. Nekem ott maradt a bódé I a kapu avart. Gombokat árulok, meg -gumit. I Valahogy él az ember . . , j Az asszony mélységes szánalommal kuksol Í í ca át a kis vörös ujjakat. A szobában csend vote, a két fiatalember egy-egy zavart pillantást vérért a furcsa látogatóra. Az asszony halkan beszélt Hellén-kének: az étet bizony j kegyetlen . . . De valahogy elviseli az ember .. . Érezte, hogy nagy, meleg lakásában,
