Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-19 / 16. szám

Jhd£:‘Jü£' MAcddiak ßdhod&ßcM Ul PORT* RECÉNyG RBCODSQtgm^HBmW Az asszonyok 6. kézieméiig a szerelem es a Démonok a kaszinókban — Az asszonyok játékszenvedélye sokkal nagyobb, mint a férfiaké nők? ■— Hires nők a játékasztalnál — Kártyák a retikülben , . . Hogyan csalnak a hogy régi rádiója helyébe újatvegyen Uj készülék vásár lásnál k ö ve telje meg, hogy az ne- esak a belföldi, ha­nem a külföldi állo­másokat is teljes ha gerővel hoz/a. Jó vét lt nyuj;soa minden hűl Iá mbosi szón, kezelése Ué nyelme3legyen,egy szóval Lenyelnek t ljes mértékber m°gfel 1 j ért. — E nyújtja O mek 8+2 csöves reder kap­csolása. Utánnyomás tilos. A nő alaptermészetében rejlik, hogy szen­vedélye sokkal nagyobb, mint a férfiaké. A szerelemben éppen úgy, mint a játéknál. Ha egy asszonyon úrrá lesz a játékszen­vedély, akkor a kártyán, vagy a rulettaszta­lon kivül nem érdekli őt semmi a világon. Még a férfi és a szerelem he. A világtörténelem nagy kurtizánjai, hires szép asszonyai kivétel nélkül hajszolták a szerencsét a játékasztalnál. A roccoco és az empire bűbájos, finom metszetein gyakran láthatjuk Madame Pompadour és Recamier alakjait kártya mellett. A színpadok ama csillagai, akik a szépségükkel is hódítottak, szenvedélyes játékosok voltak valamennyien. Sarah Bernardt még a vonaton is magával vitte kis rulettgépét. Amikor egymagában játszott, mindig nyert . . . De ha leült a montecarloi casino asztala mellé, elfordult tőle a szerencse. Monte Carlo annaleseiben fel van jegyezve, hogy egyetlen egyszer fordult csak elő, hogy harmincki­lencszer egymás után jött ki a vörös. Ennél nagyobb szériára nem emlékszik senki. Sa­rah Bernhardt ült akkor az asztalnál és — harminckilencszer tette meg a feketét. Csak amikor már kifáradt: állt meg a golyó a fe­kete számoknál. De akkor már a világhíres művésznő szegényebb volt százezer frank­kal . , . SARAH BERNARD a játékosok kabalájához szakasztott úgy hoz­zátartozik kiadni a démonnak a jussát, mint megsimogátni a púpos embert, aki ott áll a kaszinó bejárata mellett. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy ezek a démonok csak a játéka ok ajándékaira utaz­nak. Nem. Játékosok ők maguk is és ha pénzhez jutnak, szakasztott olyan szenvedély- lyel vetik bele magukat a játékba, mint álta­lában a nők. Halmozzák a leteket és a ba­de ni játékkaszinóban megfigyeltem, hogy egy barnára sült arcú démon — hosszú körmei voltak és piroslottak, mint a tápéi házak fa­lán ősszel a száradni kitett paprikacsövek —, aki délután hatkor nern tágitotl a játékos oldala mellől, amig meg nem kapta a maga tiz shillingjét, este tizkor már ötszázas zse­tonokat hajigáit a rúzsra, vagy passz-ra. Sétálnak egyik asztaltól a másikhoz. A legújabb divat szerint öltöznek. A szerelem nem fontos náluk. Egyetlen do­log izgatja őket és ez: a játék. Szívesen kötnek apró liezőnokat, de csak azért, hogy megszerezzék a mindennapi kez­dő téthez való alaptőkét. Közülök sokan ar- riváltak és nagyon sokan köszönhetik kar­rierjüket a játékos — babonájának. Az asszonyoknak rengeteg típusa forog a kaszinókban, de osztályozni őket nagyon ba­jos. Mindegyik valóságos spécién a maga ter­mészetében. ............ _ Mire vezet a szenvedély Az asszonyok általában szeretnek csalni a játéknál, de ez a csalás sohasem, vagy a leg­ritkább esetben olyan, hogy bűnügy lesz be­lőle. Hivatásos, megrögzött hamiskártyás az asszonyok között kevés van. Amelyik mégis erre a pályára adja magát, az rendszerint csak egy hires hamiskártyás segitő-társa lesz. Gyávák ahhoz, hogy önállóan vállalkoza- nak. Két érdekes esetről tudok csak. Az egyik egy osztrák kaszinóban fordult elő. Egy krupiének tizezer shillinget igért egy csodálatosan szép, éjfekeíehaju nő, ha észre­vétlenül egy mágneses aeéldarabot csempész a rulett cilinderébe. A manővernek nem lett volna semmi gyakorlati értelme, mert hiszen a golyó elefántcsontból készül. De a nőt azért letartóztatták. A másik eset már szélesre dagadt botrány volt. A sanremoi kaszinó igazgatója évekkel ez­előtt egv nyugalmazott ezredes volt. Magam is ismertem őt, a feleségét is. Bájos, kedves, úri házból való asszony. Mialatt a férje lenn járt a játékteremben, felnyitotta az íróasztal fiókját. Kleopátráról tudjuk, hogy szenvedélyesen űzte a kockajátékot és bár nincsenek feljegy­zések róla, én azt hiszem, hogy Sába király­nőjének utazásai sem voltak mentesek a já­tékcsatáktól. Josephine egész napjait töltötte kártya mel­lett és Eugénia császárnő legjobb vendégei közé tartozott a Riviera játékkaszinóinak. Gyakran lehetett őt látni Monte Carloban — Eleonore Duse oldalán. Néha félmillió fran­kot reprezentáló arany, vagy zseton tornyo­sult előtte. Démonok, mint elmaradhatatlan kibicek A nemzetközi kaszinók játéktermeihez ép­pen úgy hozzá tartoznak a démonok, mint a rulettasztalhoz az elefántcsontból készült go­lyó. Kik ők? Honnan jöttek? Ne firtassuk ezt a kérdést. Akad közöltük, aki Svájc legelőkelőbb leánypenzionátusában végezte az iskoláját, van olyan, akinek a zsebkendőjén hét ága van a koronának, találkozunk démonnal, aki hiába hajszolja a sikert a színpadon és sokan vannak, kiknek kora ifjúsága házmes­terlakások, vagy bérkaszárnyák keskeny szo­báinak zöld csíkos dunyhája között vész el. Ott sürgölődnek ők a nagy játékosok körül és egy-egy mammut-tét után bájos mosollyal ruzsos ajkukon kérik a „szerencsepénzt“. És Százezer Uránál nagyobb összeget vett kt onnan. És a pénzzel lement játszani. Az utolsó centissemeig elveszítette. í A férj nem tudta pótolni a hiányt és beje- i íentette az esetet a kaszinó vezetőségének. Igen derék, használható ember volt az igaz­gató és a Genuában élő vezérigazgató min- , dénáron el akarta a botrányt tussolni. Arra i az álláspontra helyezkedett, hogy a kaszinót I végeredményben károsodás nem érte, mert a ! sikkasztott összeg visszakerült a kaszinóhoz. I De a férj, mint igazi katona Tevonta a kon- j zekvenciát: állásáról leköszönt, egy francia pezsgőgyár képviseletét vállalta el és két év alatt részletekben visszafizette a fe­lesége által eljátszott százezer Urát. Az asszonyok játékszenvedélyével függ össze az is, hogy csalnak, akkor is, ha nem akarnak csalni. Még a legjobb társaságbeli asszony is belenéz bridgeben a szomszédja lapjaiba és ha történetesen ő Írja fel a rob- bereket, önkéntelenül is „elfelejti“ felírni, ha maga, vagy a partnere bukik. A rulettasztal- nál velük van a legtöbb baj. Ök veszeksze­nek a tétek fölött és Salzburgban magam fi­gyeltem meg, hogy egy bécsi bankár felesé­ge — az ura vagyonát többmillióra becsü­lik — körömszakadtáig állította, hogy a szomszédja ellopta tiz shillinges tétjét. Min­denki látta, hogy valóban a szomszéd rakta j a második tucatra a pénzt, de a hölgy nem * tágított. Végre aztán a játékmester kifizette a bankáménak is a vitás összeget. ORION s«s ŢLo-*U. Mindent a játékért Kapható minden Orion rádiókereskedcnél Az asszonyok játékszenvedélye ma tülszáguld az elképzelhetőség határain. És a nők azok, akik nem is tudják, leplezni a já­tékasztalnál temperamentumukat. Ha nyer­nek: ragyog, csillog az arcus. az örömtől. Napoleon nem őrülhetett úgy győzelmeinek, ahogy ujjonganak ők, ha en plain jön ki egy szám. Az egyik osztrák kaszinóban, a mellényem gomblyukába csempészett fotog- rafáló masinával lefényképeztem néhány asz- szonyt. Amikor nyernek és amikor veszíte­nek. Minden indulatuk ott tombol az arcu­kon. Még azt sem veszik észre, hogy férfi ül mellettük, elegáns, frissen beret- vált, monoklis férfi, aki nem veszi le ró­luk a szemét. A férfi e pillanatban az ő számukra csak — játékos. Es azt se veszik észre, hogy mi­lyen toilett van a többi asszonyon, pedig egyébként ez a probléma erősen érdekli Éva utódait Valamikor az asszonyok táskájában nem volt más, mint a csipkés zsebkendő, az Eau de Cologne, a parfőmös flacon. Később aztán helyet kapott itt a rúzs, a flap-jack, a szem­öldökfesték. És a kozmetika sok-sok más kelléke. Ma már ott pihen eme rekvizitumok mellett a bridge-kártya, a blokk, az aranyos ceruza, a rulett-jegyzőlap. sőt esetleg valame­lyik szisztéma-füzet is. 3.0* A randevúkat ma már a bridge-szalónok- ban és a játékkaszinókban bonyolítják le. A szerelem ma már a játékosok kabalájá­hoz tartozik. Hallottam már ilyen nyilatko­zatot is: „Ha a Péterrel kedden ötkor talál­kozom, akkor nyugodtan megtehetem en plén az ötöt . . . . . És ha a Péter nem jön el? Akkor a tizenhármast kell megtenni . . . Párisi Divat i§imi fr'mn 20 Tartalma: Kosztümök és köpenyek az át­meneti időszakra. Ötletes, olcsón előállított farsangi jelmezek. Különleges fehérílemüek. 12 oldal kézimunka melléklet, ingyen nagyí­tott kézimunkaivvol. Divatlevél. Jó meleg há­zicipők. Szabbjunk-varrjimk. Mi mndent le­het a zellerből csinálni? A finom könnyű pehely-paplan. Finom hideg konyha. Min­denféle hasznos dolog. Beküldött receptek. Modern szépségápolás. Asszonyi csevegés a háztartásról. Egyes szám ára 20 lej, vidékre 25 lej előzetes beküldése mellett azonnal szállítja az Ellenzék könyvosztálya, Kolozs­vár—Főtér. Előfizetési árak: negyed évre 60, félévre 120, egész évre 210 lej. 1930-as év­ből régi számokat a kézimunkaívvel együtt darabonkint 3 lejért adunk. Vidékiek minden 5 példány rendelésére 10 lej portót küldje­nek. EGY HAVI FOLYÓIRAT decemberi száma azzal a figyelmeztetéssel nyomták a markom ba, hogy ezt a kiváló sajtóterméket a hivata los hatóságok melegen pártolják és ajánlják nemcsak a megrendelését, hanem a terjeszté sét is. A címe: „Uj magyarok“. Főszerkesz tője: Fényes Samu. Mikor végiglapoztam . füzetet, egy békebeli politikai gunykép ötlöt az eszembe, mely Bánffy Dezsőt csúfolja ki abból az alkalomból, hogy egy választáson az általa alapított „Uj párt" képviselője gya nánt egyedül ő jutott be a T. Házba. A ké pen a párt népes klubhelyiségében a billiárd. kártya, és egyéb asztalok közül csupa Banff*, arcok tolonganak. Az a gyanúm, hogy e fo­lyóiratban is minden cikk egy és ugyanazon apára üt. Lehet, hogy tévedek, amennyiben a munkatársak abban is újak, hog5f névtole nül dolgoznak. Vagy még valószínűbbnek lát­szik, hogy ésszerű munkamegosztással élnek és minden számot sorra más és más munka társ egyedül tölt meg „uj magyar"' tartalom mai. — Egyébként a folyóirat egoik förzsö kös programpontja az, hogy „nem lehet sem a magyar kormányt, sem az utódállamokbeli magyar sajtót a magyar nemzeti érzés és igé­nyek tolmácsának tekinteni*', mert ezek ál­landóan megmérgezik a hangulatot. Világos tehát, hogy ez az időszaki tárogató az ellen­méreg üdvös szerepét tölti be. Tekintve, hogy havonta csak egyszer kapunk a Fényes or­vos-professzor ur injekcióiból, nem vádol­hatjuk meg azzal, hogy alacsony árakat szab, mert a kezelési, ill. előfizetési költség évente 600 lejre rúg fel. Ennyi pénzért egyenesen napilapot is járathatunk. Sőt szégyenkezéssel valljuk he. hogy ezután is azt járatjuk, mert úgy megszoktuk már a mérgezést, mint a nikotinistát 9 A STÚDIÓBAN olyan nagy lármát csap­nak, ha egy mamájától elmaradt egérke a főszereplő kalapjába téved. Akkor bezzeg hallgatnak, mikor a Stúdió deszkáin fehér szamarakkal és fekete elefántokkal kerülnek össze. Igaz, hogy nevezettek kárpótlásul túl- hangosan adnak életjelt magukról. ¥ MEGELÉGEDÉSSEL vesszük tudomásul, hogy a gondiiző úri vadászatokon a diploma­ták kitűnő lövéseikkel csúfosan lefőzik a fegyver hivatásos kezelőit, a katonatiszteket. Ennek annál inkább örvendünk, mert a diplo­maták a saját vadászterületeiken éppen elég szer tévesztenek célt. HA ELGONDOLJUK, hogy Irodalomban, színházban és mindenütt mennyire pellengér­re állítják a tisztességet; nem mondhatjuk, hogy különcködő lett volna az a 17 éves francia fiú, aki egy szemérmetlen filmelo- adás miatt fel akarta gyújtani a mozit. Va­lamivel ugyan stilszerübb lett volna, ha ilyet! szándékkal egy 17 éves — lány áll elő. Omikron. Az A ei*m 60 feí<»«s hö'ef?: Hursyady Sándor: TÉLI SPORT Egy szegény fiú és egy szegény lány pun kösdi királysága, tündöklése a gazdagság fé­nyében és bukása a mindennap sötétjébe. Szép kiállításban 308 oldalon 60 lejért kap ható az Ellenzék könyvosztályában. Kolozs­vár—Főtér. Kérje a 38 kötetes sorozat ingyen jegyzékét.

Next

/
Thumbnails
Contents