Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-03 / 2. szám

• ) tri SS Vmmwit 3. Mssasms&aaaraBm^oMaBBan eZlBfitiK: ——MBH—i játszottam, már akkor is, amikor még fiatal suhanc voltam. Ennek köszönhetem, hogy tatának neveztek el, még Kolozsvárott. Ha bemutatkoztam valakinek az utcán, fiatal arcommal, az illető sehogyan sem hitte el, hogy én vagyok Vendrei Fránci, mert a szín­padon mindig öregnek látott. — Kolozsvárott játszottuk Győry Vilmos­nak, a régi hires papköltőnek Fütty ciinü darabját Egy régi magyar szolgabirót ját­szottam benne, ez volt a legnagyobb sike­rem. Gabányi Armand és Szentgyörgyi Fe­renc, a legkitűnőbb régi művészek egyike, aki nem régen halt meg, minden este végig­nézték nagyjelenetemet a falusi tanácsban, a kulissza sarkába állított búboskemence mögül. „Tata*' és „Zsül** ingyen vacsorája — A színpadi öregségemet is Gabányi Ar- mandnak köszönhetem. Gabányi nagy maszk- művész volt. Már hat órakor bement a szín­házba és egész esti nyolcig, amikor az elő­adás kezdődött, maszkírozta magát. De nem is hasonlított az a maszk a bethlehemet ját­szó gyerekek vattaszakállához. Tőle tanul­tam a maszkirozást. Ehhez a tudományom­hoz fűződik életem legkedvesebb eseménye is. — Zilahy Gyula volt a jóbarátom, akit mindenki ,,Zsül‘‘-nek hivott, mint engem ..tatának“. Együtt játszottunk Gsiky Ger­gely egyik darabjában. Én egy szamosujvári örmény nagybácsit alakítottam és a masz­komat Gabányitól tanult fogásokkal készí­tettem el. Nem lehetett rámismerni még egy lépésről sem. A maszkon se látszott, hogy nem igazi szakáll és bajusz. Akkoriban már nagyon sok vacsorával és ebéddel tartoz­tunk Ács Ferinek, a kolozsvári nagyhírű literátus vendéglősnek. Ács Feri türelmes ember volt nem zaklatott bennünket. Sze­rette a színészeket és az irodalmat. Még a présházban is, bor-töltögetés közben, min­dig Petőfi-verseket szavalt. Dehát már na­gyon körmünkre égett az adósság, nem mer­tünk beállítani hozzá. Azazhogy, Zsül ötle­tére, mégis megkockáztattuk. De én nem mostam le előadás után a maszkomat, úgy mentem el Ács Ferihez. „A nagybátyám Sza- mosujvárról“. — (Elhitte mindenki. Ács Feri sem ismert fel. Azonkívül én süketnek tetet­tem magamat, hogy könnyebb legyen az ..alakítás“. A vendéglős szaladt a konyhába, hogy pompás vacsorát készítsenek Zsül sza­mosujvári gazdag nagybácsijának. Én pedig kitettem magam elé a tárcámat az asztalra: ..Na, komédiás! Egyél-igyál! Módod van ben­ne! Van itt pénz!“ — és ráütöttem a tárcá­ra. Zsül követte is a nagybátyai parancsot. Belaktunk alaposan mind a ketten. Minden kiderül — Ács Feri kocsmájába jártak a város polgárai, akik mind egy szálig ismertek en­gem, de senki sem ismert fel a maszkomban. Meghívtak bennünket a notabilitások asz­talához. Kis cigánypurdék muzsikáltak az asztal alatt. Oda szoktuk őket bekergetni és a lábunkkal dirigáltuk az ,,ácsi“-t, meg a húzd rá“-t. Hát nem felismert az egyik!? A harmincegynéhány ember közül, akik ott ettek-ittak a vendéglőben, senki, csak ez a kis cigánypurdé. Be is tömte a száját Zsül, mielőtt megszólalhatott és elárulhatott volna ^ égül aztán a kimelegedett, boros hangulat­ban nagy tósztot mondtam a kolozsváriak­ra, mint szamosujvári nagybácsi és a tószf végén leszedtem magamról a maszkomat. Volt nagy konsternáció! De Zilahy Gyula ragasztotta a poént a tréfa végére. Mikor ugyanis a többiek rárontottak, hogy meg­bosszulják magukat az ugratásért, „Zsül“, aki az egészet kitalálta, égreföldre esküdö- zött Ács Ferinek és a többieknek: ,,— En­gem is becsapott a csibész! Engem is becsa­pott!“ — Hát persze nehezen hitték el neki, hogy összetéveszthetett engem a saját nagy­bátyjával . . . Ács Feri nem bánta az ingyen adott pompás vacsorát, de kijelentette: Tud­tam én mindjárt, hogy tata az, csak nem akartam rontani a tréfát! . . Pedig hát de­hogy tudta! — mosolyog elégedetten Vendrei Ferenc és békésen tovább „szívja“ a meg­gyújtásán szivart. _cent. ■ á budapesti rabláshárom tetteséf A börtönben liatáFoasta. el & toaukpafeläst a három Fovottmultu, akik közül egyik‘szintén meg­sebesüli. -Ab&mkbell tűzkárénak .két hail of és négy seb es ültje van A PLEVNAJ CSATA EMLÉKÜNNEPÉN, Bulgáriában a plevnai polgármester ke­nyeret és sót nyújtott át az érkező Bo­ris királynak BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósitójától.) A magyar fővárosban hétfőn amerikai stílu­sú bandita-támadás történt a Pestt Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság-téren lévő fiókja ellen. A támadásnál a rablók és a bankfiók tisztviselői között valóságos tűzharc keletkezett, két ember meghalt, többen súlyosan megsebesültek. A hallatlanul vakmerőén viselkedő rablók­nak, akik közül egyik szintén megsebesült, sikerült elmenekülniök. Tegnap azután a nagy eréllyel megindított nyomozás fényes eredménnyel járt és elfogták mind a három rablót, egy autószerelő, egy napszámos és egy asztalossegéd személyében. A Szabadság-téri bankfiókban, a hónap utolsó napja lévén, éppen nagy forgalom volt, mikor pontban délelőtt 10 órakor csu­kott autó a bankfiók helyisége elé érkezett. Hárman ültek az autóban. Kettő közülük ki­ugrott és berohant a bank pénztártermébe. Belépésük után azonnal revolvert rántottak elő és a tisztviselők és üzletfelek felé kiáltották: — Fel a kezek­kel, aki megmozdul, életével játszik. Első pillanatban dermedten állott minden­ki és a legtöbb ember fölemelte a kezét. A következő pillanatban azonban egymásután több revolverlövés dörrent el és megszólal­tak a bank vészszirénái. A szirénák hangja kihallatszott az utcára s a következő pillanatban már emberek se­reglettek a bankfiók köré. Közben újabb lö­vések dördültek el a pénztárteremben. Jóljárt Géza pénztáros fölkapta revolverét és a rab­lók felé lőtt. Más magyarázat szerint az egyik rabló sütötte el revolverált a pénz­tárfülke felé és ugyanakkor a másik per- gőtüzszerüen lövöldözni kezdett. Az 54 éves Júljárt Géza bankpénztáros mindjárt az első pillanatban fejlövést kapott és hol­tan rogyott össze. Közben a magukhoz tért tisztviselők is védekezésre gondoltak, de közben dr. Braun Imre cégvezetőt, aki a vészcsengő gombját megnyomta, szintén revolverlövés érte. Ugyancsak lőtt sebet kaptak Wirth Frigyes és Róth Imre tiszt­viselők. Az elszánt banditák nyilvánvalóan számí­tottak a lövések által okozott pánikra, mert villámgyorsasággal végezték munkájukat s a lövöldözés közben egyik, revolverét maga előtt tartva, a pénztárfülke felé rohant és át akarta vetni magát a fülke üvegfalán. Köz­ben a bank egyik ügyfele, vitéz Szalay Mik­lós, aki közelállóit a pénztárfülkéhez, revolvert rántott elő és a rablók felé lőtt. Golyója azonban nem a rablót érte. hanem Benyák József kifutófiut, akinek szintén a bankpénztárban volt dolga. A revolvert kezében tartó Szalay azonban megakadályozta a rablókat abban, hogy be­hatoljanak a pénztárfülkébe és magukhoz vegyék a bankókötegeket, melyek a Wert- heimszekrény polcain hevertek. Mindez pil­lanatok alatt játszódott le, közben szüntele­nül búgtak a vészszirénák. A rablók végül észrevették, hogy most már menekülniük kell s revolverüket még mindig maguk előtt tart­va kirohantak az utcára. A bank bejárata előtt még mindig ott vá­rakozott a sötétszürke autó, melyre gyorsan felugrottak. A soffőr, aki nyilvánvaló cinko­suk volt, akkor már elindította az autót és teljes gyorsasággal elszáguldott és rövidesen eltűnt az embe­rek szemei elől. A pénztárhelyiség padlóján ekkor már két halott feküdt, Jóljárt Géza főpénztáros és Benyák József 20 éves Icifutófiu. A teremben a három megsebesült banktisztviselő, dr. Both Imre, Wirth Frigyes és Klemm József jajgattak. Braun cégvezető csak egész köny- nyen sebesült meg. Néhány pedc múlva meg­érkeztek a mentők és kórházba szállították a sebesülteket, akiken azonnal műtétet végez­tek. Rövidesen a helyszínen volt a rendőr­ség is és megindult a nyomozás. A budapesti rendőrség kétszáz detektivet állított munká- ( ba, akik az egész nap folyamán lázasan dől- , gozíak. Külön térkép rendszer szerint osztót- í ták ki maguk között a nyomozási területet, ’ minden egyes gyanús embert igazoltattak és j a megelőző éjszakára és a bankrablás idejé- ’ re alibijüket kikutatták. Gyorsan kiderült, j hogy az autót, melyen a betörök elmenekültek, vasárnap lopták el egy budapesti gyárigaz­gatótól. A rendőrség ezen az utón vitte tovább a nyomozást és az ismert autótolvajok között kezdett kutatni. Rövid idő alatt eredmény­hez is vezetett a nyomozás. A gyanú Szepesy László 31 éves autószerelőre irányult, aki­ről csakhamar kiderítették, hogy vasárnap­ról hétfőre virradó éjjelt nem töltötte ott­hon és az azután következő napot is távol töltötte lakásától. Szepesyt elfogták és val­latni kezdték. A felhozott bizonyítékokkal szemben csakhamar beismerte, hogy ő lopta el a kérdéses autót és másnap két társa segítségévei meg­rendezték a banktámadást. A bankba nem ő hatolt be, hanem tár­sai, Radovics László napszámos és Tary Nándor asztalossegéd. A támadást pontosan meghatározott terv szerint hajtották végre, megzavarta azonban őket, hogy sokan vol­tak a pénztárteremben és hogy Radovics a vállán szintén megsebesült. Kénytelenek voltak tehát eredménytelenül elhagyni a pénztártermet, kirohantak az ut­cára és az ott várakozó autóval először a Hármas-hegyre robogtak, innen a 'Kelenföld­re, ahol kötszert vásároltak, majd szabad te­rületen elhagyták az autót, hogy ezt a nyo­mot is eltereljék magukról. A rendőrség Szepesy vallomása alapján rövidesen letartóztatta Rndovicsot és Ta- ryt is, akik szintén bevallották tettüket. Radovics lakásán véres inget és két revol­vert találtak, ami már magában is kétségte­len bizonyiték volt. TUNGSRAM T\ DEKALUMEN SOROZAT U A szerencsétlenül járt bankpénztáros már két hasonló rablótámadásnak szemtanúja volt és revolverét azért tartotta magánál, mert mindig készenlétben állott hasonló ese­ményekre. Amikor összeesett, még kezében szoron­gatott egy bank jegy csomagot, melyből ép­pen váltani akart. Benyák József kifutófiu cégének megbízásá­ból akart pénzt fölvenni a bankból. Benvá- kot szintén egyetlen lövés érte és pár pilla­nat alatt kiszenvedett. Az elfogott bankrablók vallomásukban el­mondták, hogy a börtönben ismerkedtek meg egymással. Rövid idő előtt még mind a hárman fog­ságban voltak. Itt határozták el, hogy nagyszabású bank­rablással fognak maguknak pénzt szerezni. Tervüket minden részletében a legalaposab­ban kidolgozták. Szepesyre bizták, hogy autót lopjon, Tary és Radovics vállalták a bankrablás végrehajtását, ök hatoltak be a pénzlárterembe, amig Szepesy az autón vá­rakozott. Számításuk azonban nem vált be, különösen azért, mert a pénztárfülkéhez kö­zel, védett helyzetben, revolverével ott állott vitéz Szalay László, akinek egyik, golyójától Radovics megsérült. TENGERÉSZETI NAP JAPÁNBAN. Japán a flottaegyezmény fölmondása óta óriási hajóhad-fejlesztési tervek kivi­telébe kezdett, melyek óriási összegeket igényelnek. A költségek előteremtésére Ozumi tengernagy, tengerészeti miniszter „nemzeti tengerészeti nap“ címen ha­talmas propagandába kezdett a japán városokban. Képünkön óriási hangszórók adják a közönség tudomására ellenséges repülőtámadás közeledtét. Zsebmetszők garázdálkodnak a szilágyság! vásárokon. Szilágysomlypi tudósilónk jelen­ti: A legutóbbi szilágysomlyói vásáron több embertől loptak el zsebmetszők kisebb-na- gyobb összegeket. Az egyik szécsi paraszt- asszonnyal idegen férfi állt meg beszélgetni. Amikor elváltak, akkor vette észre az asz- s/ony, hogy eltűnt 900 leje, amit a vásáron eladott malacokért kapott. Az idegen férfi azonban ekkor már sehol sem volt talál­ható. Egy perecsenyi ember az egyik sátor előtt csizmát próbált s amikor a csizmát ki akarta fizetni, akkor vette észre, hogy a kabátja zsebéből eltűnt pénztárcája, amely­ben mintegy ötszáz lej volt. Valószínűleg ezek a zsebmetszők működtek a legutóbbi zilahi nagyvásárban is. ahol szintén több vá­sárostól loptak el kisebb összegeket. Sportember legelső olvasmánya a* Ellenzék. Fsaknak Domászy könyveit vásároljuk: Budit hőse 400 oldal, vk. — Lei 14 Őserdőkön-ten:jereken 489 o.vk. Lei 11. H re a fenevadakkal ve. — — Lei !> Vadászkaland, vad tájakon vk. Lei 5' Oroszlánok és tigrisek között vk. Lei 5« Toldy Miklós vk. — — — — Lei 12( Rejtélyes a történelemből vk. Lei 9( Miklós vitéz vk. —------------Lei 9( Kaphatók az ESienzék könyvosztáiyábar Kolozsvár-Főtér. Vidékre azonnal szálli tunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents