Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-01 / 1. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.164/192*

311231

&felárra

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Ciuj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

íJőfizetési 840 iej. — pengő. A

árak: havonta 70, negyedévr-c 210, íéievre 42a, events Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 többi külföldi államokba csak a portóküiönb32erte! :3bb

LVí. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.

KEDD

JANUÁR 1.

Lebrun elnök: Uf világtörténelmi borszak elő

PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia külpolitika vezetősége tegnap és tegnapelőtt szüntelenül izgalmas munkában volt. A francia—olasz megegyezés kérdése döntő pillanatokhoz érkezett, de a megegyezések elé háruló akadályokat még mindig nem sikerült teljesen eltávolitani. Erre pedig föltétlenül szükség van Lavnl római látogatása előtt, mely —, ha a megegyezés sikerül — küszöb előtt áll. A nehézségek továbbra is nem a Franciaország és Olaszország között közvetlenül fölmerülő kérdésekben, hanem a Du- navidékkel kapcsolatban, főleg a kisantant részéről fölvetett kérdésekben keresendők.

A franciáit ugyanis

az osztrák függetlenség biztosítására olyan jegyzőkönyv aláírását kívánják, melyben az érdekelt hatalmak egyúttal biztosítanák egymás határait is. Olasz részről ezt az indítványt nem fogadják el, mert kiviilesőnek tartják a mostani tárgyalások anyagán és nem tarthatják összeegyez- tethetőnek a népszövetségi alapokmánnyal, mely békés utón és a népszövetségi szabályok betartásával lehetőséget nyit a nemzetközi szerződések területi határozmá- nyainak megváltoztatására is. A vita akörül is folyik, hogy az osztrák függetlenség garantálásában az aláiró hatalmak egyénileg vegyenek-e részt, vagy a kisantant, mint egység Írja azt alá. Ezt az utóbbi megoldást főleg Jugoszlávia kívánja, melynek külpolitikai vezetői kijelentették, hogy nem akarnak akadályokat gördíteni Franciaország és Olaszország közeledése elé, nem akadályozzák a középeurópai megegyezést, de

nem hajlandók egyedül viselni ennek a megegyezésnek az árát.

Párisban viszont reménykednek, hogy rövidesen sikerül minden akadályt elhárítani és Laval római látogatása pár napon belül megtörténhetik. A döntő lépést most Rómától várják, ahol ebben a pillanatban készítik elő a viszontválaszt Mussolininek Chambrun francia nagykövet által áttett indítványára adott francia válaszra. Az utóbbi órákban érkezett római hir szerint ez a válasz már útba is indult Páris felé.

Jó jel

A párisi külügyminisztériumban tegnap egész nap kemény munka folyt az olasz— francia diplomáciai tárgyalásokkal kapcsolatban. A Quai d'Orsay

szüntelen telefonösszeköttetést tartott fenn Rómával és a kisantant államok fővárosaival.

Diplomáciai körökben reménykednek, hogy ; a francia—olasz megegyezés rövidesen lét- 5 rejön. Páris szombaton közölte álláspontját j Rómával Mussolini utolsó javaslataira vonat- j

kozólag. Tegnap egész nap várták az olasz választ, de nem érkezett meg. Valószínűnek tartják, hogy legkésőbb a mai nap folyamán a francia diplomácia kezében lesz Olaszország válasza. Diplomáciai körökben jó jelnek tartják, hogy nyilvánosságra hozták a kérdéssel foglalkozó államtanács összeülésé- nek időpontját is, amit

nem tettek volna meg, ha a megegyezést nem tartanák valószínűnek.

A Temps szerint a Quai d‘Orsay-n már szövegezik is a Laval látogatása alkalmával

Ulti

[la

(ill

Flandin miniszterelnök tegnap a Petit Pa- risien-nek nyilatkozatot adott, melyben igen reménykedő szavakkal beszélt az olasz— francia megegyezésről. Nyilatkozatában örömének ad kifejezést afelett, hogy,

a külpolitikai láthatár végre komolyan tisztulni kezd.

Az utóbbi hetek tapasztalataiból joggal lehet a francia miniszterelnök szerint arra következtetni, hogy az európai felelős államférfiak komolyan szolgálják a béke fenntartásának ügyét. Ami Olaszországot és Francia- országot illeti — folytatta kijelentéseit Flandin — remélhető, hogy

a két hatalmas szomszéd nép között rövidesen teljes megegyezés jön létre. A tárgyalások a két kormány között olyan mederbe tereJíkltek, amelytől sohasem lett volna szabad eltérni.

Remélni lehet azt is, hogy a jövő év Európa számára gazdasági szempontból is az elkövetett sorozatos hibák fölszámolását és a romok eltakarításának lehetőségét fogja meghozni. A mult év — mondta még Flandin — határozottan megnövelte Franciaország belső és külső biztonságát. A mostani tárgyalásoknak Európa békéjét kell biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy gazdasági téren is rendet lehessen teremteni.

A két állam közötti vitás kérdések

Francia lapok megbízható forrásból nyert értesülése szerint az olasz—francia megegyezést előkészítő tárgyalások a következő kérdések körül forognak: 1. A gyarmati kérdés 2. Olaszország és Jugoszlávia viszonyának rendezése. 3. Ausztria függetlenségének biztosítása. 4. A békeszerződések módosítási lehetőségének kérdése. <5. A francia és olasz tengeri haderők egyenlőségén kérdése. Azokban a kérdésekben, melyek Olaszország és Franciaország között merültek föl, már jórészt megegyezés jött létre. A megegyezésben foglalt

engedmények megadását azonban a franRómában tárgyalandó megegyezési tervezetet, mely felöleli a közvetlen olasz—francia kérdéseken kívül a középeurópai kérdés egész anyagát. A félhivatalos Petit Párisién szerint Páris egyelőre várakozó állásponton van. A többi lapok pártállásuk szerint többé vagy kevésbé reménykedően látják a helyzetet. A megegyezés ellenfelei megmozgatták a párisi községtanács egy részét, melynek több tagja a minisztérium előtt jelentkezett, hogy tiltakozzék a francia gyarmatterületek Olaszországnak való átadása ellen.

Ilii

I cia diplomácia attól akarja függővé tenni, hogy Közép- és Délkeleteurópa kérdésébe ’ szintén megegyezés jöjjön létre a két talom között.

Olasz részről hajlandók ilyen megegyezésre,

! de Mussolini nem fogadja el az erre vonat- j kozó francia tervet, minthogy ez olyan kö- J zépeurópai paktumtervezetben csúcsosodik ki, melyben az aláiró hatalmak egymás országhatárait kölcsönösen biztosítják. Olasz felfogás szerint a mostani tárgyalási anyagban erre a kérdésre nem kerülhet sor és a középeurópai pakumtervezet megvitatása csak a francia—olasz megegyezés létrejötte után válhatik időszerűvé.

Lebrun újévi nyilatkozata

A párisi diplomáciai testület tagjai a küszöbön álló újév alkalmából tisztelgő látogatáson jelentek meg Lebrun elnök előtt. A diplomaták nevében Monsignore Maglione pápai nuncius üdvözölte hosszabb beszédben a köztársasági elnökök emlékeztetett a lefolyt év elrettentő eseményeire, köztük a marseillei merényletről is, amelyet a legsúlyosabb megpróbáltatásnak nevezett. Ebből a megpróbáltatásból — mondta Lebrun elnök — a világnak azt a mély tanulságot kell levonnia, hogy

nemzetközi viszonylatban elkerülhetetlenné vált a közeledés és megértés politikája. Ezt követelik a gazdasági válság által sújtott népek is. A kormányok józansága és a nemzetközi konfliktusok rendezése érdekében lefolytatott eljárás sikere lehetővé kell hogy tegye, hogy minden téren megtalálják végül a megnyugvás és az igazságosság formuláját.

I Lebrun elnök azzal fejezte be beszédét, hogy ; ő is osztja a diplomáciai testület tagjainak ; jövőbe vetett reménykedő hitét és bizik abban, hogy uj világtörténelmi korszak előtt állunk: a termékeny munka korszaka előtt, : amelyből minden nép egyformán kiveszi a I maga részét.

mesterségesen fölsjzott óráit éljük s az uj- esztendőre kitárt kapuban egyszer hátra, egyszer előre nézünk zavart érzésekkel. Milyen volt az ó-esztendo és milyen lehet az uj? Ezeket a kérdéseket talán több joggal tehetjük föl ezidén, mint az elmúlt szmn- széd-évek alatt. A helyzet ma fontosabb, mint tegnap volt bármikor s nagy megrázkódtatások után most nagyobb várakozással nézhetünk az uj esztendőbe, amelyről kevéssel ezelőtt joggal hittük: egy uj háborús megpróbáltatás kulcsa lesz. A szokatlansá- get még a természet is hangsúlyozza, rendellenesen s gondot sugallva ismételte meg egymásután a tavaszt, nyarat és őszt a tél jogszerű idejében és területén.

Csakugyan snlyos esztendő volt. Vérmed- veszerti: a szovjet volt a szellemi eszménykép. A lefegyverzés ügye szinte véglegesen megbukott. Az első hónapokat a párisi barri- kád és a bécsi munkásház harcok vezették be. Majd Németország lábalt át súlyos forradalmon és elveszítette elnökét, a történelmi alakká vált tábornagyot, a lazult árnyat a múlttal való folytonosságból. Az osztrák és német ellentét tetőpontra hágott vadul; véres következménye volt a Doll fuss kancellárt Is áldozatni követelő nagy júliusi forradalom és a szabadelvűsig újabb gyengítése az nj osztrák rendi alkotmánnyal. Ide tolakodott a háború ördöge: az osztrák határt olasz csapatok szállták meg 3 « «c-a-zcL szocializmus németje messziről figyelhette Mussolini fenyegető kardját. Barthon sorozatos utazásai most kezdtek igazán hatni. A mai rendet éltető béke sorompóba hivott uj szövetségeket. A kisantant, ez az uj és szoros államszövetség magához kapcsolta a Balkánantantot. Létrejött a baltikumi hármas-szövetség is. A szovjet a békekonzervativség jelmezében bevonult a Népszövetségbe s kezdeményezte a keleti paktum élőmunkáit. Közeledés kezdődött Itália és Franciaország között. A ritkuló felhőkön át-átragyogiak a gazdasági hajnal sugarai: Finnországban és Angliában már fölkelt az ifjú nap. És létrejött Olaszország, Magyarország és Ausztria között a római egyezmény, melyről még sok szó lesz a dunai válság megoldásánál.

És egyszerre ingadozni kezdett a helyzet a Saar-völgy rengéseitől s felborulni látszott a marseillei merénylet földrenditésétől. Szörnyű napok jöttek. „Könyökkel súroltuk a háborút“. Ördöge lelkesen fütötte a szenvedélyeket Jugoszláviában. Sikerűit elhárítani a kétélű veszélyt: karácsony komoly békehangulatban köszöntött reánk, most pedig, amikor bepillantunk a szilveszteri ajtón a jövendő sötétszürke ködébe, mintha tömér- dek fegyverből ekevas kovácsolását hailuci- nálnók, pedig épp most, az év végén s az tijév elején óriási hadihifeleket kérnek vagy pedzenek „a békevédő államok“. De a pápa se Iát már veszedelmet az izgatott és szorgalmas fegyverkezésben. Hátba nem erőszakolt, hátha gyakorlatibb béke éve tör ki? Csehország békítő hangokat penget Magyar- ország felé; az olasz—francia megegyezés, a saarvidéki népszavazás után javítható német és francia viszony komoly lépésre késztethet a Duna-völgy széttépett s tarthatatlan állapotának rendezéséhez. Ez pedig elöljár óban a kisebbségi kérdés nyugvásra hozását követeli meg.

Miért épp itt most, a belpolitikában súlyos válságot ajnározni? Miért megint uj fájdalommal feszegetni a mi helyzetünket? A tavaly világszerte elharapódzott romboló nacionalizmus teljes erejével ránkfeküdt a nemzeti munkavédelem és a városok elromá- nositásának jelszavával, de pillanatnyi köny- nyebbedés jött. A nagy genfi és karácsonyi hangulat meleg áramában a magyar párt ünnepélyesen kérte a kisebbségi kérdés közvetlen tárgyalását, hogy minden külpolitikai és pártpolitikai vonatkozástól mentesítve oldják meg állami akaratból. Lapodat« és lamandi beszéde bizonyos reménységeket i ígért, ha nem is a megvalósítás, de a köze- I ütés szempontjából. Es épp most rombolja i szét ezt az enyhülést eszelős szenvedéllyel ; a mai kormányzat egész ellenzéke. Eisősor- j ban az Universal, amelynek egyik veje ki- i

szorult a kormányból, talán éppen lamandi miatt, a másik pedig hinne! varr a tagadhatatlan izgalomból. Miért hirdeti büntetlen a nagy román lap a nyílt gyűlöletet ellenünk s fenyeget életveszélyesen, hogy igenis a külpolitika minden kedvetlen jelenségét velünk éreztetik fokozott mértékben? Ez a szadiz- mus politikája. Nemes dolog volna ennek az uszításnak föláldozni lainundit és minket, a külföld vizsgáló nézése idején? És okos, ha kormányfő és kormányzat sodortatni engedi magát? Például a városok kérdésében, Niftij.sv a történelmi valóság talajáról. A liberális szellemmel ellentétes a városi nemzetiségek versenyének irányítása s nem bízni ( mindent a természetes és úgyis elkövetke- ; zendő fejlődésre. A fokozott nemzeti gon- ; dolat érthető kívánságai megvalósulnak idő ' és munka utján. V 1 , •» Ve- w ;

jj i * íív.sv :•*;** t. Aligha ;

; lehet ellenmondas nélkül beszélni a románság elnyomásáról, mikor a miniszterelnöki 1

megállapítás szerint fenmaradt kontinuitás* ott és a román lélek fényesen lángolt. A természetes asszimiláció mindent jól megold, az erőszak és a támadás ellenünk újabb történelmi pori zúdít két sokat próbáit nép és megviselt szülőföldünk nyakába. A történelmi erők szabad játékába nem lebet az Universul ferdült szellemével beleszólni a kisebbségi jog és élet mezején. És nem szabad dacolni az iránnyal, amely felé 1935 láthatóan indul.