Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Szilárdi Béla: Pőrén születtél, pőrén távozol

Hallom, már megkapta a németszármazási elismerést és ezzel hivatalosan is hozzájutott bérlakáshoz, szociális juttatáshoz. Büszkén csengett a hangja, amikor közölte, lakása az Alstadt-Lehel kerületben van. Amikor nála voltam, már nem beszéltünk a jövőről, tervekről. Ebben az időben előjött egy olyan dologgal, ami számomra, vele kapcsolatban, teljesen új volt, a csillagjóslás. Egy szép napon vásárolt vagy húsz vaskos könyvet. Mind az asztrológiával foglalkozott. Ettől kezdve csak a 12 horoszkópházról, állatövi jegyekről, csillagképekről lehetett vele beszélni. Megtudtam, hogy az asztrológiai házakhoz külön házszámítási módszerek tartoznak. Külön könyve volt ahhoz, hogy a házak, jegyek és bolygók helyzetét, egymással bezárt szögkapcsolatukat kiszámítsa. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével is foglalkozott. Elkészítette mindkettőnk horoszkópját. így vizsgálva jellemünk, tekintettel az életünkben még feltehetően megélt eseményekre. Csodálkoztunk, mennyire komolyan, tudománynak tekinti azt, amit csinál. Meg volt győződve arról, hogy a lehető legnagyobb tudással rendelkezve, képes „kiszámítani” a jövőt. Valami jelt követően elkezdett lottózni. Hetek múlva lehangoltan jelentkezett. A horoszkóp által kiszámított nyereség elmaradt. Nyugtalanító volt, ahogy mondta: még egy esélyt ad a csillagoknak. Két hónap múlva keserűen közölte, antikváriumba vitte az összes könyvet. Csalódott. Az egészet mégsem lehet tudománynak tekinteni. Nincs értelme, valamiben is bízni.

A következő hónapokban gyakran volt nálunk, sőt ha hosszabb, napokig tartó utazásra távol voltunk, ő vigyázott Nyafira, a macskánkra. Egyszer azt mondja Jutkának:- Emlékszel, amikor körömvágó ollóval nekiálltál a hajamat vágni?- Úristen, mikor volt az?- A Nebuló zenekarral Balatonon turnéztunk, te meg a bemutatón manöken voltál.- Igaz. Valamikor 1961 vagy 62-ben!

így ment ez. Anélkül, hogy az alkohol okozta problémák, megoldódtak volna, egy darabig még ment tovább minden, mint eddig. Aztán egy napon azzal állított be, hogy beiratkozott egy Augsburgban bejegyzett társasághoz. Ugyan negyven márkát kellett a feliratkozásért fizetni, de egy év múlva megkapja a perfekt öngyilkosság procedúrájához szükséges gyógyszerek listáját. Lemerevedve kértem, hogy ne folytassa. Titokban, abban reménykedtem, hogy ez csak egy pillanatnyi hangulat terméke lehet. De nem. Pontosan egy év múlva telefonál, hogy eladta hangszerét, mert Svájcba kell utaznia. Ott patikában, szabadon lehet vásárolni egy olyan szert, ami az öngyilkosság pillanatait, a halál beállta előtt még „mámorosabbá” teszi.- Norbert, ne tedd ezt velem!- Miért, mi van?

Pár nap múlva újra telefonált. Hangja titokzatosan, vidáman csengett. Mindent beszerzett.

Teljesen kiszáradt a torkom. Úgy érzem, magyarázkodnom kellene. Nem mentségemül hozok egy példát arról, hogy ilyen esetekben mit lehet egyáltalán tenni. Éppen ezekben a napokban mesélte orvos barátunk, hogy hónapokkal ezelőtt egy paciense, a rendelőben pötyögte el, vallott öngyilkossági szándékáról. Orvosi etikája rögtön azt tetette vele, hogy értesítse a pszichiátriai intézetet, ahol az ilyen betege27