Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Szilárdi Béla: Pőrén születtél, pőrén távozol
A fülemben doboló zenei hangokra. Már a hátsó bejáratnál tartok, amikor a szívem felugrik a torkomba, ott lüktet tovább. Szokatlan, hogy ennyire izgulok, pedig már több mint egy éve, itt a templomban zenélek. Nyugtatni próbálom magam. Minden rendben lesz. Csak semmi izgalom. Az esti misén - kórusommal - újszerű „műsorral” mutatkozunk be. Egy addig ismeretlen jellegű, vagy legalábbis ebben a városban még sosem, a liturgikus hangzást figyelmen kívül hagyó zene csendül fel nemsokára a felszentelt falak között. Több hete mennek a próbák. Az alkalomra írt beat-misémnek lesz a bemutatója. A várakozó autók között a templomhoz érek. Amikor bent vagyok, lépéseim visszhangoznak a hosszú keskeny folyóson. Eszembe jut a sokszor késő estig tartó próbák izgalma, amikor a kórustagok, harminckét fiatal lány és fiú, vezényletem alatt, orgonajátékomra figyelve feszülten tanulja, odaadó lelkesedéssel énekli, az e falak között szokatlanul hangzó zenét. Kintről hosszú sorokban jönnek a hívők. A templomhoz tartozó gyülekezet katolikusai. A modern templom pár évvel ezelőtt (1968) felavatott belső tere színültig megtelik a hívőkkel. Most, évekkel később azon gondolkodom, miféle szándék vezette az illetékeseket, hogy az újonnan megépült templom védőszentjének Morus Tamást válasszák. Ha jól emlékszem, a többé-kevésbé kisvárosnak számító Saarbrückenben (180 000 lakos) kilenc vagy tíz, kisebb-nagyobb templom működik. Van közöttük, ami a Xlll. században, de nagy részük 1700-1800 körül, vagy még később épült. Tehát miért éppen Morus Tamás? A szent életének majd minden részlete jól ismert. A tehetséges fiú tizenhárom éves korában egy érsek udvarába került apródnak, aki hamarosan az oxfordi egyetemre küldte. Huszonhárom éves korában Tamás már ügyvéd volt. Három évvel később, 1504-et írtak akkoriban, kezdte politikai pályafutását, tagja lett a parlamentnek. Mindenütt kedvelték, ő meg humanistának vallotta magát. Mivel vallásos életet élt, korán életre szóló barátságot kötött a későbbi rochesteri püspökkel Fisher Jánossal. 1509-ben Vili. Henrik lépett az angol trónra. A király azt remélte, hogy Sir Thomas személyében (akit kancellárrá nevezett ki) szövetségesre lel az első házasságának érvényességéről folyó vitában, de hamarosan belátta, hogy csalódott. Amikor a király kényszeríteni próbálta a papságot, ismerjék el őt, az angol egyház oltalmazójának és fejének, Morus, annak ellenére, hogy jól tudta mi a tét, a lelkiismeretére hivatkozva ellenszegült. 1532. május 16-án Sir Thomas benyújtotta lemondását. Később, amikor megtagadta a király hűségnyilatkozatának aláírását, a hírhedt londoni Towerba zárták Itt, állítólag a börtön kapitányának a következőket mondta: „Uram, megígérem Önnek, hogy nem fogok panaszkodni ellátásra, lakásra és elhelyezésre. Ha mégis megszegném ígéretemet, vagy bármiben is terhére lennék önnek, akkor megengedem, hogy kíméletlenül tegye ki a szűrömet.” 1535. július 6-án vezették a vesztőhelyre. Nyugodt és derűs volt, mint mindig, belsőleg készen állt a vértanúságra. A Katolikus Egyház mellett kitartó Morus Tamás, Anglia első világi kancellárja, a lelkiismeretének engedelmeskedve vállalta a (világi) zsarnok kezéből a halált. „Először Istenre kell tekintenünk, és Isten után a királyra.” Barátjával és sorstársával, Fisher János bíborossal együtt 1886-ban boldoggá avatták. 49 évvel később, pedig XI. Pius pápa mindkettőjüket szentté avatta. 1935-ben egy olyan időben zajlott a szentté avatási eljárás., amikor a fasizmus és nácizmus 19
