Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Mohácsi János: Egy kalandos élet - Határ Győző Életút köteteiről

leszt, amelyek egyidejűleg magasabb szintre is emelik az elmondottakat. Arra például, hogy hogyan is válaszolhatna az interjúkészítő kérdéseire, válaszként Rabelais egy komplett dialógusát idézi, a Panurge és Dudolita8 közt lezajló beszélgetést hozza fel mintának. A zenéről mesélve saját kompozíciójának kottarészletét találjuk a kötetben. Levélrészieteket idéz barátaitól, ismerőseitől egy helyzet magyarázatául, a levelezőtárshoz való viszony érzékeltetésére. A korabeli sajtóban megjelent támadó kritikák szövegeinek idézetei a hivatalos kurzus hozzáállására utalnak. Szabó Lőrinc és Weöres Sándor levelei fontos adalékot szolgáltatnak művei recepciójához. A Határnál megszokott módon, Genette által paratextusok9 között számon tartott mottó vezeti be az Életút fejezeteit. Genette a mottó alkalmazását néma gesztusként fogja fel, amelynek interpretációját az olvasónak kell megoldania. Ezek Határnál saját és másoktól idézett versek, saját regényeiből vett idézetek, más irodalmi, filozófiai művekből vett szövegszegmensek. Határnál a mottók mindig az utána álló szövegtest tartalmára, hangulatára tesznek utalást, egyfajta felütésként szolgálnak.

Történeteinek középpontjában önmaga, vagy épp világlátását meghatározó írók, filozófusok, művészek állnak. Az, ahogy a körülötte levőkről nyilatkozik és saját maga történetét beszéli el, szuggerálja a világáról és a róla kialakítandó képet. Határ a vallomásos irodalomban megszokott módon élettörténetét nem, vagy csak ritkán helyezi el történelmi kontextusba ágyazva. A széles történelmi kontextusba ágyazás teljes mértékben hiányzik az Életút köteteiből. Elbeszélésén nem érzékeljük, hogy tudomást vett volna a Magyarországot ért történelmi kataklizmákról, mint a Trianoni veszteség következményeiről, az őszirózsás forradalom előzményeiről, a Tanácsköztársaság Kun Béla - Szamuely Tibor nevével fémjelzett horror történetekről, vagy a harmincas évek nagy gazdasági válságáról, a második világháborúról, a Rá- kosi-rendszerről, vagy akár 56-ról. A történelem eseményei legfeljebb csak kulisszaként szolgálnak életeseményei bemutatásához, értelmezéséhez. Mindent saját sorsa alakulása mentén mutat be: saját szellemi haladását, fiatal korának kilengéseit, íróvá válásának folyamatát, majd az ezeket támogató vagy épp megakasztani szándékozó eseményeket kísérhetjük figyelemmel. Visszaemlékezéseiben tág teret ad és aprólékosan mutatja be élete villoni mélységeit, mint pl. szexuális kilengéseit, ami még az új korszak szexuális forradalma előtt következett be; börtönélményeit, amelyek központi helyet foglalnak el elbeszélésében. Alapélményeiről olyan gátlásoktól mentesen beszél, hogy még a mai korszak sokat látott olvasóját is meghökkenti.

Határ elbeszéléseiből hiányzott a túlzott óvatosság. Adódott ez Határ emigráns helyzetéből. Megengedhette magának azt, amit a Magyarországon élők történelmi és szituációs beágyazottságuknál fogva nem tehettek meg: mondta, amit gondolt, nem járt a fejében, melyik politikai felekezetnek kell megfelelnie, nem járt a fejében a „mi lesz akkor ha...”. Megtehette, mert abban az országban, ahol lakott, nem a magyar történelem törvényszerűségei voltak a mérvadók. Semmi sem volt tabu számára.

Fasisztaságára feltett kérdésre nem kapkodó választ ad, mintha lelkiismeret-fur- dalása lett volna, hanem azzal kapcsolatban vezeti le szellemi világrajöttének lépé - seit, ami azután az 1943-as letartóztatásában kulminált: „Nietzscheánus korszakomban csak természetes, hogy „értettem a nyelvét” jobboldali barátaimnak s még a fasisztoidoknak is, hiszen kire tévesztette volna el a hatását az a történelmi tény, hogy a háború 1939-es kitörése utolsó pillanatáig Nyugat-Európa versenyt cso11