Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Zalán Tibor: "Alkalmiversek" gyerekekhez
Bobó beolvas Valaki igazán megmondhatná a felnőtteknek, hogy komolyabban kéne venni ezt a mi viszonyunkat! Mire gondolok? Ne hívjanak például Tütyikémnek, Mutyikámnak, Kis Büdösbogaramnak és Tündérvirágomnak se! Csakúgy tartózkodnék a helyükben a Kis Dagadék, a Pufikám, a Gömböcke és a Döbrögi elnevezésektől is. Ne gügyögjenek hozzám, mintha félkegyelmű lennék, mert attól herótom van, megvan nekem a magamhoz való eszem! Ne paskolják ezerrel popómon a pelenkámat, mert bár nem fáj, semmiképpen sem méltó az ilyesmi hozzám, leendő férfihoz. Ne csipkedjék pirosra az arcocskámat, hogy közben azt mondják mézesen: Kis Pampuskás, Bucifejű Kisszentem, Én Picinyem, Hörcsögöm. Ne gyűljenek össze visongva, ha végre sikerül kiadósat kakálnom, nem az én érdemem, a természet végzi bennem a dolgát. Ne kacagjanak egymást túlvisongva akkor sem, ha eleresztek egy-egy harsányabb pukit, ne simogassák utána a hasamat, ne gratuláljanak, ilyenkor nem én produkálom magamat, csak a szelek dolgoznak önfeledten bennem. Ne csókolgassanak össze, se vissza, mert olyankor ragadok és egészen más szagom lesz, mint amihez normálisan hozzá vagyok szokva! Azt se mondják, hogy az anyukámra hasonlítok, máskor meg, hogy az apukámra, vagy egyszerre mind a két nagymamámra, keresztanyámra, keresztapámra, mert én senkihez sem hasonlítok magamon kívül, legfeljebb a nagyapámra, mert neki szakálla van, és nekem is lesz szakállam, ha nagy leszek, csak nem teljesen olyan, mint az övé, mert az övé egészen ősz már. 2
