Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

szer és a kádári párt modernizálására a túlélés eszköztárának megteremtésével. Közben viszont (már Grósz kormányfősége idején) a pártpolitikai hatalom folyamatos csökkenésével együtt járt a párttól mindjobban távolodó kormányzat egyes köreinek erőteljes előretörése.

A magyar kormányfő hivatalos látogatást tett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol bejelentette, hogy Nagyot és társait, ha a család akarja, megfelelő körülmények között végső nyugalomra helyezhetik. Két héttel később, az 1988. augusztus 17-én Kulcsár Grósszal, majd a következő napon Pozsgay Imrével tárgyalt. Utóbbi megbeszélésen Kulcsár felvetette, hogy a történelmi múlt feltárásával foglalkozó történészek csoportját ki kellene egészíteni jogászokkal, akik felderítenék a törvénytelen büntetőperek összefüggéseit. A jogász-történész tényfeltáró bizottság épp azért jött utóbb létre, mert akkor Kulcsárnak (a T1B már ismertté vált álláspontjával egyetértő, azt támogató) kezdeményezése sikertelen maradt.31

Az igazságügy-miniszter is az Amerikai Egyesült Államokba látogatott. Onnan hazatérve szeptember 14-én látogatást tett Fejtinéi. Megállapodtak, hogy a tárca felderíti az ’56-os megtorlás „ügyeit”, a büntetőperek során életüket vesztettek számát, a kivégzettek nyughelyét; bizottságok vizsgálják meg az 1946-1960 között lefolytatott koncepciósnak tűnő büntetőpereket.32 Abban is megegyeztek, hogy külön bizottság foglalkozzon az internálással és az esetleges kártérítés nagyságával.33 Ami nem sikerült Kulcsárnak amerikai útja előtt, eredménnyel járt azt követően. Sőt, az MSZMP egyik vezetője biztosított lehetőséget a munka megkezdéséhez, azaz nem „pártellenes” módon indulhatott a tényfeltárás előkészítése. A tárca a közvéleményt elképzeléseiről szeptember 19-én tartott sajtóértekezleten tájékoztatta. A miniszter szólt az ’56-tal összefüggő elítélésekről, a TIB-bel tervezett kapcsolatfelvételről, a büntetőperes iratok hollétéről.34

Baloghgal csak az újesztendő első havának végén találkoztam újra. írásos összefoglalómat sem átadásakor, sem most nem minősítette. Nem tudhattam meg tőle azt sem, hogy felhasználták-e. Annyit közölt, hogy az igazságügyi s a belügyi tárca vezetőjével együtt készítettek egy javaslatot, amit utóbbi, Horváth István nem írt alá, mert aggályait hangsúlyozta. Balogh ennek okait nem részletezte. Sérelmezte ugyanakkor, hogy a kormány a párt vezetését kész tények elé akarja állítani. Megjegyezte, hogy Kulcsár a részben ellenjegyzett előterjesztést ugyan megküldte Fejűnek, a kormányfő mégsem várta be a párt állásfoglalását. Németh „saját nevében” 1989. január 8-án, a minisztertanács ülésén felhatalmazta Kulcsárt arra, hogy a törvénytelen büntetőperek felülvizsgálatára vonatkozó elképzeléséről az Országgyűlést eredeti elgondolásainak megfelelően tájékoztassa.35

Kulcsár két nappal később, január 10-én hivatalában fogadta az LfB elnökét és a legfőbb ügyészt, büntető helyetteseikkel együtt, és tanácskozásukon - amin részt vettek a miniszter legközelebbi vezető munkatársai, Borics mellett László Jenő miniszterhelyettes és Urbán Géza, a Katonai Főosztály vezetője is - részletesen ismertette, hogy miképp képzeli el a felülvizsgálatot. Ezen az értekezleten megszabták a fő tennivalókat, és a későbbiekben csak akkor tért el ettől, ha eltökélt céljait gyorsabban valósíthatta meg. A magyar igazságügy irányítóit a hallottak akkor meglepték, de készséges partnerekké váltak.36 Nyíri arra emlékeztet, hogy kiderült, miszerint az igazságügyi vezetőknek hiányos volt az ismeretük, mert a korábbiakban ők sem láthatták a büntetőperek iratait, csak olvasmányélményekkel rendelkeztek.

90