Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - M. Lezsák Gabriella: László Gyula életműve egy évforduló apropóján
M. LEZSAK GABRIELLA László Gyula életműve egy évforduló apropóján 70 évvel ezelőtt, 1944 tavaszán jelent meg László Gyula könyve a honfoglaló magyar nép életéről. Sokak szerint a XX. század legismertebb és legnagyobb hatású magyar régészének fő műve ez a könyv, amit Kolozsváron, az Erdélyi Tudományos Intézetben, a front árnyékában pár hónap alatt írt. A kötet szintézise mindannak, amit akkor a témában tudni lehetett, de sokkal több is annál: a mély intuícióval, komplex kutatási módszerrel és a korabeli ásatásokból származó adatok alapján az egész magyar közösség élettörténetét a fiatal tudósnak addig nem sejtett kezdetekig sikerült visszavezetnie. A kötetet a Püski Sándor által vezetett Magyar Élet Kiadó adta ki Budapesten, és röviddel megjelenése után elnyerte a Magyar Irodalompártoló Társaság fődíját. Az alábbiakban a kiadvány születésének körülményeit, fogadtatását és a könyvben ismertetett kutatási eredmények időtállóságát vesszük górcső alá az elmúlt 70 év függvényében.1 LÁSZLÓ GYULA INDULÁSA - A KÖNYV SZÜLETÉSÉNEK KÖZEGE László Gyula könyve születésének idején a 11. bécsi döntés után visszacsatolt Észak - Erdély területén, a Szamos parti városban élt és dolgozott. A Ferenc József Tudományegyetem régészeti tanszékén tanított, és egyúttal munkatársa volt a Teleki Pál miniszterelnök által, 1940-ben létrehozott Erdélyi Tudományos Intézetnek. Kinevezését egykori főnökének, Zichy Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának, és Kelemen Lajos kolozsvári történész-levéltárosnak köszönhette, amit Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter erősített meg.2 A fiatal tudós Kolozsvárra települése tulajdonképpen repatriálásnak számított, hiszen az 1944-ben 34. életévét betöltő fiatalember székely szülőktől, a Dél-erdélyi Kőhalomban (ma Rupea) látta meg a napvilágot. A László családnak többször kellett menekültként elhagynia az országrészt, a trianoni döntés után pedig véglegesen Budapesten telepedtek le. Édesapja a Néprajzi Múzeum könyvtárában kapott állást, így a fiatal László Gyula közvetlen ismeretségbe került a korszak vezető néprajzkutatóival, köztük Györffy Istvánnal. A fiatal tudósra nagy hatással volt Szekfű Gyula szellemtörténeti irányzata és Teleki Pál magyarságtudományi érdeklődése, geopolitikája is. Kialakuló világnézetét jelzi, hogy főként Németh Lászlót, Illyés Gyulát és Szabó Dezsőt olvasott,3 eljárt a Bartha Miklós Társaság előadásaira,4 rokonszenvezett a Márciusi Fronttal és a népi írók mozgalmával.5 A népi mozgalom a történettudományban is éreztette hatását, ahol a népiségtörténeti iskola megteremtése főként Mályusz Elemér (1898-1989) és Hajnal István (1892-1956) nevéhez fűződött. A 30-as évek végén a Pázmány Péter Tudományegyetemen már hungarológiát is oktattak: 1939-ben nyitotta meg kapuit az Eckhardt Sándor nevével fémjelzett Magyarságtudományi Intézet.6 László Gyula a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése (1933), illetve a budapesti tudományegye57
