Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 21.)
Egy hirtelen fékezéstől két batyum a padlóra esett. Az egyik ki is bomlott és kon- zervek, borok, szalámi rudak gurultak szerteszét. Bosszúsan szedegettem a holmikat, és az járt a fejemben, hogy egy részüket a padok alatt kellene hagynom. Szófiában hárman is buzgólkodtak a felrakodás körül, de miképpen birkózók meg velük, ha leszállók Pesten? Az is felvillant gondolataim között, hogy otthon esetleg csakugyan elvámolnák a tiltottnak vélt portékákat, ráadásul meg is büntetnének! Úgy határoztam, hogy az ajándékokat Pesten majd a vagonban hagyom. Legfeljebb egy bort, meg egy szalámit viszek magammal, mutatóba, hencegni velük. 117. Megint rándult a vonat, majd lassított, aztán újra előrelendült, akárha csuklana, vagy valamilyen előírt, határ menti koreográfia szerint mozogna. Három bolgár katona vonult el a kupém ajtaja előtt. Egyikük be is nézett, kicsit csodálkozott, hogy a padlón guggolok, aztán ő is továbbment. Nyilvánvalóan a bolgár-jugoszláv országhatárhoz érkeztünk, mert megállt a vonat. Kiléptem a fülkémből a folyosóra s az ottani ablakokon kibámulva fürkésztem a tájat, de sötét volt és csak gyéren világítottak egymástól távoli, kicsi fények. Az ellenkező oldalon, a fülkém ablakán át sem fedeztem fel sokkal több érdekességet. Pár perc múltán ismét nekilendült a vonat, felgyorsult és hosszan ebben a tempóban haladt. Újra elbóbiskoltam, és arra riadtam, hogy megint egyenruhások nyitottak rám ajtót. Tisztelegtek, mondtak valamit, én pedig anélkül, hogy szavaikat 43
