Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Czakó Gábor: A megújuló magyar őstörténet-kutatás reményéről
A múlt század eleje, az andronovói kultúra fölfedezése óta tud, mégpedig egyre többet tud a régészet egy kb. négyezer éve létező cserepes és fémműves, lótenyésztő, szekérkészítő, földvárépítő társadalomról, amelynek nyomai az Ural és az Altáj, valamint az Ural és a Baltikum közt lelhetők föl, és természetesen számos helyi sajátosságot mutat: minuszinszki, szintasta, petrovka, cserkaszkuli stb. ezért kultúra-családnak is mondják a szaktudósok. Annyit biztosan tudunk, hogy az „andronovóiak” igényes bronzműves és cserepes ipart hoztak létre a kor kőkori népei között, ugyanakkor kereskedelmi kapcsolataik kiterjedtek délen Indiától a Kaukázuson át Kisázsiáig, északon nyilván addig, ameddig áruikért értékes prémeket tudtak szerezni. Bíborbanszületett Konstantin császár a Birodalom kormányzása c. könyvében (948-952) Bulcsú horka és az Árpád ivadékai közül való Tormás herceg 948. évi követjárása alkalmából szerzett adatok alapján bőven ír a magyarság honfoglalás előtti történetéről és szokásairól. Ebben említi, hogy a magyarok egy része, a „szabartoiaszfaloi” nem tartott a honfoglalókkal, hanem Perzsia vidékére költözött. Egyik csoportjuk lehetett az a tápár, szabar, szabir, nép melynek mód fölött nagyra becsült emléke maradt fönn az Urál mindkét oldalán a hantik, manysik, nyenyecek és más finnugor népek között.1 Némely tudósok szerint ők voltak az andronovói kultúracsoport népe, tőlük ered a Szibéria szó. Leghíresebb említésük Bíborbanszületett Konstantin császár a Birodalom kormányzása c. könyvében (948-952) a „szabartoiaszfaloi.” A kutatók szerint a sokat idézett szó két többes számú alak egybeírása - talán tévesen. Az első szó törzse az ókortól fogva jól ismert „szabar” népnév. A középkor elején, a VI. sz. első felében élt lordanes, gót születésű történetíró Geticájának 37. fejezetében a hunok egyik törzsét altzia- girusoknak, a másikat savirusoknak nevezi. Utóbbiak alább a „hunugarus” néven „hermelinprémmel kereskednek.”1 Őseink prémkereskedelméről több korabeli szerző írt. Szerafim K. Patkanov XIX. században kutatta a szibériai finnugor népek mondavilágát, melyben a déli Tápár, másutt: Saper, Soper, Saber, Sibir, Sivir stb. nép mintegy magasabban álló fajként szerepel magas színvonalú fémműves és agyagipara miatt. A hantik/osztjákok népköltészeti hagyatékának közismert darabja az Aranyfejedelem éneke, amelyben a hősnek szabir királylány a felesége, és a szabírok látják el az ő népét különféle javakkal a fegyverektől a sörig. Az ének végén a hős az öccsével kettesben leveri a szabírok íjas-lovas, páncélos hadseregét. E vágybeteljesítő fordulat 33 Az andronovói kultúra területe. A helynevek egyben az egyes részkultúrák nevei.
