Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai" felé

még hiányzik az irodalomhoz szükséges nyelv és élmény. Talán egyelőre nem is nagyon erőltette. Önnön pátoszában élve dolgozott benne a megváltás archetípusa, hogy Jung kifejezésével éljünk

Két hónap múlva „A kamaszkor” című három oldalas írásában leszámolt a kamaszkorral. Ez „a szenvedés és vívódás szakasza”, a lelki dráma oka metafizikai és szexuális. Ez feledteti a gyermekkort, a mesék világát. A tizenöt éves kamasz, már mindent tagad. Vége „a gyermekkori fanatikus álmoknak”, a kamasz „többé-kevésbé nihilista”, és „a semmi - nem tudom milyen - varázsát állítja szembe a valósággal”. A tizenhat éves kamasz már materialista, az a valós, a reális, amit érzékel, és hisz az értelemben. Egyesek számára azonban tizenhét évesen kezdődik a tragédia: a metafizikai érzékenység szembeszáll a materializmussal, és akik szembesülnek saját belső bizonytalanságaikkal, azok lelkében már hat „a megtisztulás balzsama”.88 Talán soha nem volt ilyen őszinte Cioran, és naiv - ha arra gondolunk, amit az ön- rejtésről vallott. Igaz, mintha a kitárulkozást sokallta volna, mert a szexualitásról már hallgatott. Ez a lélekbúvárokra maradt. Lelkesen ki is mutatták az Ödipusz- komplexust89 - mint ahogy ezt mindenkinél megteszik. Ő viszont az említett három oldalon, amikor az individuációt vázolta fel, saját pszichogramját alkotta meg. Méghozzá hitelesebben, amikor később kis vademberként jelenítette meg magából a gyermeket, aki a resinári paradicsomban élte világát. Láttuk, könyvek között nőtt fel, és láthatjuk, meséltek neki. A paradicsomi kis vadember retrospektív álom, aminek persze szintén van valóságalapja. Az sem kétséges, hogy átment az általa felvázolt individuáció szakaszain, de nem szakadhatott el tőlük. Benne élt a mesevilág gyermeke, a tagadó, a materialista és a metafizikus kamasz. Aztán - írta már 1957- ben - „a kamaszkor végén törvényszerűen fanatikusok vagyunk, magam is az voltam - a nevetségességig.”90 Valójában ez már a fanatikus kamasz, aki azt hiszi, hogy kilépett a kamaszkorból, miközben a mesére áhítozó gyermek, a tagadó, a materialista és a metafizikus kamasz keveréke. Kérdés: a fanatikus kamaszban mikor melyik és miként kerekedett felül; és mikor következik el az a bizonyos megtisztulás? Miközben - mint néhány évvel túl a hetvenen megvallotta - nem telt el nap a melankólia válsága nélkül. Az írás lett a terápia, minden írása győzelem a bátortalanság fölött.91 Hiszen, „ha az ember ír, akkor úgy kell tennie, mintha egyedül lenne a földön, és egy része az abszolútumnak”.92

JEGYZETEK

1 Cioran: Cahiers 1957-1972. Paris, 1997. 545.

2 Cioran: CEuvres. Paris, 1995.

3 Cioran: CEuvres. Szerk. Nicolas Cavaillés, Aurélien Demars. Paris, 2011.

4 Emil Cioran: Opere. I-Il. Szerk. Marin Diaconu. Bucure$ti, 2012.

5 Cioran: Opere. I. CLXXXVI1.

6 Cioran: Schimbarea la fafä a Romőniei. Bucure$ti, 1936. 203.

7 Cioran: Cahiers, 921..

8 Cioran: Entretiens. Paris, 1995. 20.

9 Convorbiri cu Cioran. Bucurejti, 1993. 67.

10 Cioran: Entretiens, 230.

11 Gabriel Liiceanu: Cearta cu filozófia. Bucure$ti, 1992.157.

16