Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai" felé

még hiányzik az irodalomhoz szükséges nyelv és élmény. Talán egyelőre nem is na­gyon erőltette. Önnön pátoszában élve dolgozott benne a megváltás archetípusa, hogy Jung kifejezésével éljünk Két hónap múlva „A kamaszkor” című három oldalas írásában leszámolt a ka­maszkorral. Ez „a szenvedés és vívódás szakasza”, a lelki dráma oka metafizikai és szexuális. Ez feledteti a gyermekkort, a mesék világát. A tizenöt éves kamasz, már mindent tagad. Vége „a gyermekkori fanatikus álmoknak”, a kamasz „többé-kevésbé nihilista”, és „a semmi - nem tudom milyen - varázsát állítja szembe a valósággal”. A tizenhat éves kamasz már materialista, az a valós, a reális, amit érzékel, és hisz az értelemben. Egyesek számára azonban tizenhét évesen kezdődik a tragédia: a me­tafizikai érzékenység szembeszáll a materializmussal, és akik szembesülnek saját belső bizonytalanságaikkal, azok lelkében már hat „a megtisztulás balzsama”.88 Talán soha nem volt ilyen őszinte Cioran, és naiv - ha arra gondolunk, amit az ön- rejtésről vallott. Igaz, mintha a kitárulkozást sokallta volna, mert a szexualitásról már hallgatott. Ez a lélekbúvárokra maradt. Lelkesen ki is mutatták az Ödipusz- komplexust89 - mint ahogy ezt mindenkinél megteszik. Ő viszont az említett három oldalon, amikor az individuációt vázolta fel, saját pszichogramját alkotta meg. Még­hozzá hitelesebben, amikor később kis vademberként jelenítette meg magából a gyermeket, aki a resinári paradicsomban élte világát. Láttuk, könyvek között nőtt fel, és láthatjuk, meséltek neki. A paradicsomi kis vadember retrospektív álom, ami­nek persze szintén van valóságalapja. Az sem kétséges, hogy átment az általa felvá­zolt individuáció szakaszain, de nem szakadhatott el tőlük. Benne élt a mesevilág gyermeke, a tagadó, a materialista és a metafizikus kamasz. Aztán - írta már 1957- ben - „a kamaszkor végén törvényszerűen fanatikusok vagyunk, magam is az vol­tam - a nevetségességig.”90 Valójában ez már a fanatikus kamasz, aki azt hiszi, hogy kilépett a kamaszkorból, miközben a mesére áhítozó gyermek, a tagadó, a materia­lista és a metafizikus kamasz keveréke. Kérdés: a fanatikus kamaszban mikor melyik és miként kerekedett felül; és mikor következik el az a bizonyos megtisztulás? Mi­közben - mint néhány évvel túl a hetvenen megvallotta - nem telt el nap a melan­kólia válsága nélkül. Az írás lett a terápia, minden írása győzelem a bátortalanság fölött.91 Hiszen, „ha az ember ír, akkor úgy kell tennie, mintha egyedül lenne a föl­dön, és egy része az abszolútumnak”.92 JEGYZETEK 1 Cioran: Cahiers 1957-1972. Paris, 1997. 545. 2 Cioran: CEuvres. Paris, 1995. 3 Cioran: CEuvres. Szerk. Nicolas Cavaillés, Aurélien Demars. Paris, 2011. 4 Emil Cioran: Opere. I-Il. Szerk. Marin Diaconu. Bucure$ti, 2012. 5 Cioran: Opere. I. CLXXXVI1. 6 Cioran: Schimbarea la fafä a Romőniei. Bucure$ti, 1936. 203. 7 Cioran: Cahiers, 921.. 8 Cioran: Entretiens. Paris, 1995. 20. 9 Convorbiri cu Cioran. Bucurejti, 1993. 67. 10 Cioran: Entretiens, 230. 11 Gabriel Liiceanu: Cearta cu filozófia. Bucure$ti, 1992.157. 16

Next

/
Thumbnails
Contents