Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Tornai József versei

TORNAI JÓZSEF

Egyszer biztos

Egy titán-fenyőt meghagyott a favágó, talán mert azt hitte, az önmaga, az idők tűz-tombolását kiálló megmaradás nyílt szimbóluma.

De körülöttem is itt a halál-erdő, népirtott fák sirámos sörény-ligete, egytorony-egyedül maradok meg a kísértő fatársak között, kik már elaludtak a sors-mögöttibe.

Várni az utolsó fa kidőltét, meddig, hogyan?

Elaludni szép, de még szebb éj-esélytelenül is fölétápászkodni reggel, ahogy harsog a helyi folyam, rajta az elfeledett levél száraz lelke ül.

Hozzátok kiáltok, mindenek, nem bújhattok el a keletkezés fátylaiba pusztulásom elől.

Megyek, megyek, mind messzebb búcsúm könnyeivel, majd egyszer biztos a vadonnal együtt magasodva föl.

1