Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Weiss András: A kezdet (IV. rész)

leti lakásban. A jelentkezők egy teremszerű szobában a fal melletti széken ültek, le­hettek vagy harmincán. Miután leültem, odajött hozzám egy körülbelül velem egy­korú fiú, és azt mondta, hogy ő velem már találkozott. Én nem emlékeztem semmi ilyesmire, de udvariasságból nem mondtam ellent. G. Andris, így hívták, azt állította, hogy a Kaufering 4-es lágerban voltunk együtt. Ez biztos így is volt, csak én őrá nem emlékeztem. Aztán egyenként behívtak bennünket egy belső szobába, ahol egy ná­lunk vagy 5 évvel idősebb férfi vizsgáztatott, hogy alkalmasak vagyunk-e az általa szabott követelményekre. A kérdésekre nem emlékezem. A vizsgáztatás után ismét a teremben foglaltunk helyet, és vártuk az eredményhirdetést. Rövidre szabva, ket­ten feleltünk meg az elvárásoknak, Andris és én. A táborozásnál mégis csak én ügyködtem, Andris, aki pécsi volt és már akkor or­vostanhallgató, nem jött, ha jól emlékezem valami nő ügy miatt. De ezután szoros kapcsolatban maradtunk, ahányszor Budapesten volt együtt voltunk, aztán 1948 után, amikor már egyedül laktam, budapesti tar­tózkodásai alkalmából, nálam is aludt. Maga a gyerektábor nekem csaknem nyaralás volt. Ha jól emlékezem, reggel taxikkal szedték össze a gyerekeket, lehettek vagy húszán, aztán a fogaskerekűvel fel a Széchenyi- hegyre, ahol egy sátortábor volt felépítve. Itt töltötték a gyerekek a napot, majd este ismét hazamentek. Tehát ez csak egy nappali tábor volt. A sátrakra én vigyáztam éjjel, tehát fent is aludtam. Ebédelni a Gyopár szál­loda éttermébe járt az egész tábor. Idővel kiderült az egész konstruktió. A táborszervező vállalkozót Neiger Istvánnak hívták, ő pszichológia hallgató volt, Mérei növendék. Az étterem a Gyopár szállo­dában az édesapjáé volt. A gyerektáborban hihe­tetlen gyorsasággal a gyerektársadalom tagjává lettem. Idővel nem is realizáltam állandóan, hogy ők gyerekek és én nem. Neiger István rendkívül tarka egyéniség volt. Egyetemista, táboroztatási vállal­kozó, valamint 1. Regien (A Neiger 1. Megfordítottja) néven kiadója Boccaccio De- kameronnak, egy ponyvasorozat formájában. „Olasz eredetiből fordította 1. Regien”, ebbe a fordításba néha én is belesegítettem. A német „eredetiből”. Idővel a gimnázium magyar önképzőkörének elnöke lettem és az úgynevezett Önképzőkörök Országos Tanácsának a munkájában vettem részt. Ezzel a működé­semmel kapcsolatban gyakori kapcsolatban voltam az akkori szociáldemokrata köz­oktatási államtitkárral, Bóka Lászlóval, valamint a Budapesti tankerületi főigazgatóval, Szávai Nándorral. Mind a ketten támogattak abban az elképzelésem­ben, hogy egy központot hozzunk létre, ami az egyes önképzőkörnek olyan írókat közvetítsenek ki, akik hajlandók magukról, meg általában irodalomról előadni. Ennek az elképzelésnek megfelelően kapcsolatot vettem fel írókkal, hogy térítés nélküli előadásokat tartsanak. így nagyon sok írót ismertem meg. Emlékezetes volt többszöri találkozásom Hatvány Lajossal, aki városvezetésre hívott meg, és a Kos­suth Lajos utca környéki házak történetét magyarázta. Lakásán a számtalan falon függő autográfra emlékezem. Lackó Gézát otthonában kerestem fel, szobalány nyi­A szerző (1948) 78

Next

/
Thumbnails
Contents