Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Weiss András: A kezdet (IV. rész)

felkaptam a fejem, tudtam, ez az „Én” Sebestyénem lesz! Az volt. A nemzetközi építészszövetségnek volt valami főembere, évek óta nagyrészt Hollandiában élt, de amikor hívtam, éppen Pesten volt. Kedvesen fogadott, meghívott egy kávéra, de az egész dachaui időkre nem emlékezett. Közben a Kádár-rendszerben építésügyi miniszterhelyettes volt. Nem tudom, él-e még.

Szegő Sándor, a hazatérés után rögtön Ávós százados lett, még Dachauban ösz- szeismerkedett egy fiatal nővel, azt hiszem Virágnak hívták, akit aztán el is vett feleségül. Hazatérte után előszór Ávós, azután ÁVH-s lett. 2007-ben Sebestyén Gyulától hallottam, nagyon beteg volt.

Schiffer Pál, ő alighogy beköltöztem a 19-esbe, hazament. Ő Szakasits Árpád veje volt és valamilyen szociáldemokrata tisztségviselő. Még Dachauban hallottam tőle egy előadást az „alapvető szemináriumon”, amelyiken, mint kommunista szerepelt. 1946-ban a Rákóczi úton találkoztam vele, a Szocdem pártházzal szemben, és „felelősségre vontam”: „hogy van az, hogy te most szocdem vagy, hiszen Te kommunista vagy! Mire ő: „Öcsi Te ezt nem érted” (Ma már értem).

Jámbor Árpád, aki a Sátoralján volt börtönben, de a fogolyfelkelésben nem vett részt, és ez ügyben valamifajta „Kritika Önkritika” keretén belül, sok megrovást kellett elviselnie azoktól a szobatársaktól, akik a fogolyfelkelésben részt vettek. Hazatérte után ő is Ávós, majd ÁVH-s lett, 1956-ban valami olyat hallottam, hogy a forradalom után az ÁVH vezetője lett volna.

Egy Nagy nevezetű, keresztnevére nem emlékezem Újpesti, vagy Óbudai kályharakó mester, jóindulatú, nagy bajuszos kommunista.

Bernát László (?), ő valahol Nyíregyháza környéki, kommunista nyomdász. Ő is megtalálta a feleségét, az is hozzánk jött augusztusban. Nem tudom mi lett velük.

Mátyás bácsi, öreg volt, lehetett úgy 60 éves, pécsi kommunista bányász volt, nem tudom mi lett vele, hazatérésünk után.

Stern Dezső, róla nem tudok semmit.

Dorn Tibor, szintén kommunista, a Szent István utcában volt pékségük, a bátyja, Dósai István néven a MAF1RT vezérigazgatója volt. Hogy ő maga mit csinált hazatérésünk után, nem tudom. 2010-ben, véletlenül megtaláltam a telefonkönyvben, felhívtam, nem emlékezett rám, persze, mert sajnos „csak” a nevemen jelentkeztem, (elfelejtettem hozzátenni, hogy én vagyok az Öcsi). Éppen költözőben volt, nem nagyon ért rá. Többet nem hívtam.

Egy további szobatárs keresztnevére nem emlékezem, Ungárnak hívták.

Ezeken kívül még egy Csöpinek szólított, legalább 1.90 magas kommunistára emlékezem, aki hazatérésünk után a pártközpontban az agitprop osztályon dolgozott.

Ezek mind, Mátyás Bácsi kivételével, Jelinek Karcsi korában lehettek, úgy 25 és 30 között, tehát 2013-ban, aki még él közöttük már 90 felett van.

Karcsi úgy gondoskodott rólam, mintha a bátyám lett volna. Az élet folyt. Hozományként a kollektívába én Gruberékat hoztam be, Karcsival és néha talán még mással is a 19-es szobából Gruberékhoz jártunk „kávézni” (gondolom „valódi” pótkávét), és polgári körülményeket élvezni.

A kommunisták rendszeres „alapvető szemináriumokat” tartottak az első emeleti előadóteremben, ahol a 19-es szobán kívül, akadtak még mások is. Mik voltak a témák? Nem emlékezem, de tudom, hogy érdeklődéssel figyeltem. Lassan a meg74