Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Katona Attila: "S a langyos szélben felszárad a mult..."
KATONA ATTILA „5 a langyos szélben felszárad a múlt..." A SOÁ EMLÉKEZETÉNEK KEZDETEI SZOMBATHELYEN „Vezényszavak hallatszottak, A vagonajtókat a csendőrök lezárták és lelakatolták. A kenyér és a konzerv ígéret maradt. Néhány sípjelzés és a vonat egy-kettőt rándult és lassan elindult. Ahogy kinéztem a vagon bedrótozott felső ablakán, egy kis salakdomb tetején megpillantottam Fördőst, Palkót és a város javadalmi hivatalának néhány tisztviselőjét. A domb mellett állt a polgári ruhás csendőrpribék. Nézték a lassan kifelé gördülő vonatot. Palkó széles arccal nevetett és valamit beszélt. A többiek szótlanul, egykedvűen nézték a vonatot. A pálya mellett egy hulla feküdt és néhány gyermekkocsi hevert, amely nem fért be a vagonba. Gyermekkocsi és halott. Kezdet és a vég. Milyen ellentétes fogalmak. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen közel voltak egymáshoz. Nem tudtam elképzelni, hogy még a csecsemők is milyen közel voltak a halálhoz. Néhány napon belül csecsemőre és aggastyánra ugyanaz a sors várt. ”2 Ezekkel a drámai képekkel, mondatokkal zárul 1944. július 4-én Hacker Iván ötvenes években magyar nyelven írt, de csak 2001- ben napvilágot látott visszaemlékezése a szombathelyi zsidóság sorsáról. Lényegében egy évszázados történet zárult le akkor.3 Törvénnyel (1840. évi 29. te.) engedtetett be a város akkori területére a zsidóság, és hatályos jogszabályokkal de- portáltatott. A halálba, a megsemmisülésbe küldték őket a Magyar Királyság kormány és rendészeti szervei. Mindenki érezte, ha lesznek is visszatérők a haláltáborokból vagy a munkaszolgálatokból, azok nem folytathatják ott, ahol a történet véget ért. 1945 májusától aztán lassan visszatértek az első túlélő csoportok, kik német területekről, kik utóbb orosz hadifogságból. A maradék zsidóság újra elindította hitközségi életét. Szembesülhettek a kialakult helyzettel, a tragédia mélységét első pillanatban még fel se fogták. „1944 július 4 feledhetetlen dátum Szombathely történetében! Ezen a napon a középkor tért vissza a városfalai közé, hogy kitaszítsa az országból a »megbélyegzett sereget«” - írta Vát Jenő a tragikus események első évfordulóján a Szabad Vasmegye napilap hasábjain. - ... 1945 július 4-én gondoljunk rájuk. Fia az aggokra gondolunk, jussanak apáink az eszünkbe, ha csecsemőkre, jussanak eszünkbe a gyermekeink, ...Július 4-én gondoljunk a halálra, amely végigkaszált az ártatlan emberek százezrein és az életre, amelynek folynia kell tovább!” Tudomásunk szerint ez az első írás a második világháború után, amely a helyieket nem csak emlékezésre, hanem folytatásra buzdította. Bár ez utóbbi a megváltozott viszonyok és a tapasztalatok tükrében nem akármilyen feladatot jelentett. Maga az újságcikkíró is, aki nemcsak Auschwitz-Bir- kenaut, de más német hadiüzemek poklát is megjárta, nagyon jól tudta ezt. Az említett esztendőben elveszítette feleségét, édesapját, testvéreit és széles rokonságát, még a (művész)nevét is megváltoztatta; Heimlerről Vát Jenőre. A választás - ha akarom - az eltörölt múltat idézte, egykori apjai nagyapja Váton volt bérlő, innét került a család a vasi megyeszékhelyre. Heimler/Vát Jenő a maga természetességével jelölte 42
