Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Söptei Imre: A Schey és Spitzer családok sorsa, szerepe és hatása a XIX. századi Kőszegen

ben bekövetkezett részbeni törvénykezési visszalépések után sanyarúbb sors várhatott volna rájuk.

Ezt azonban felülírhatták a francia köztársasági, majd a napóleoni háborúk hosszú éveinek hadsereg-felszerelési és ellátási igényei, amelyek - ahogy már sok évszázada - az uralkodót (császárt és királyt) valamint az uralkodó elitet rákénysze- rítette a zsidó kereskedőkkel szembeni nagyobb toleranciára. Kőszeg városában is egyre nagyobb szükségét érezhették jelenlétüknek ezekben az években, hiszen olyan kapcsolatokkal rendelkeztek, amelyek lehetővé tették, hogy az udvar-kincstár-kamara-hadsereg-helytartótanács nagyegyüttes, egyre inkább egymást licitáló, mind nagyobb mértékű „önkéntes” felajánlásokra kötelező „kérései”-vel kapcsolatosan nemcsak a beszerzés pénzügyi, de mennyiségi korlátáival egyre inkább szembesülő városi vezetést rendre ők segítsék ki. Általuk teljesíthették csak a felsőbb elvárásokat. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy a két család tagjai egyre gyarapodtak, a Scheyek házaló kiskereskedőből 1790-re 2. adóosztályú, majd az 1810-es évek közepére szinte mindegyikük 1. osztályú termény-nagykereskedőkké váltak, helyi szinten a legtöbb adót fizetők közé küzdötték fel magukat, fejenként évi 100 ft-tál segítve a költségvetést.

A KONFLIKTUSOK KORSZAKA

11. József halála után sokan azt hitték, hogy Magyarország részleges önállóságának visszaszerzésével az országgyűlés megszünteti a zsidók kötelező részleges egyenjogúsításának eredményeit. Részmegoldás született, ugyanis az 1790. évi 38. te. a megszerzett jogokat nem vonta vissza, de a továbbiakban nem engedélyezte a szabad

7