Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Söptei Imre: A Schey és Spitzer családok sorsa, szerepe és hatása a XIX. századi Kőszegen

Az intézkedés azért nem mondható teljes körűnek, mert a bányavárosokban való lakhatást és bármilyen a bányászathoz kapcsolódó tevékenységet továbbra is tiltotta. Minden bizonnyal ez a központi engedély által biztosított szabadabb helyzet bátorította a környéken lakó zsidókat, hogy próbálkozzanak a kőszegi letelepedéssel.

A SCHEY CSALÁD

Schey Mózes lakompaki (ma: Lackenbach, Ausztria) kereskedőt 1785-ben kétszer is a tanács elé citálták, mert szerintük nem engedélyezhető, úgynevezett házaló kereskedést folytatott a városban. Ezt az intézkedést a tanács az 1767-ben kiadott királyi kamarai utasításra alapozta, de ahogy januárban, úgy októberben is „most egyszer” visszaadták elkobzott áruit, 1 aranyforint büntetéssel fenyegetve. Utóbbi alkalommal azonban azt is hozzátették, hogy amennyiben helyben boltot nyit, házhoz is kihívhatják. Információ hiányában azt nem tudjuk eldönteni, hogy ez felhívás lehetett-e a város vezetése részéről a beköltözésre, vagy már folyamatban volt a Schey család letelepedése. Mindenesetre a hivatalos iratokból készített kimutatás szerint Schey Izrael az 1786/1787. katonai évben adózott először Kőszegen, Mózest a következő esztendőben tüntették fel. Lehet, hogy elírás történt, mert nevét helyenként Mózes Izrael változatban tüntette fel, ugyanakkor Izrael nevű apja 1788- ban még lakompaki kereskedőként írta alá a szenátorokhoz küldött kérelmét.

Mielőtt folytatnánk a megtelepedés folyamatának ismertetését, érdemes kitérni arra, hogy honnan érkezett a Schey família, mivel a Spitzerek is Lakompakról költöztek át. A község alig 40 km-re fekszik Kőszegtől. Már a XVI. századtól megtelepedhettek itt a Bécsújhelyről (Wiener Neustadt) illetve Sopronból elűzött zsidók, 1670-1671-ben pedig újabb, bécsi sorstársak érkeztek. Ezért mondhatjuk, hogy az askenázi, vagy mások szerint a nyugat-askenázi csoportból kerültek ki. A herceg Esterházy uradalomban egykor létező Hétközség vagy Hét Szent Gyülekezet (Sevá Kö- hilot) egyik tagja, Kismarton (ma: Eisenstadt), Nagymarton (ma: Mattersburg), Sopronkeresztúr (ma: Deutschkreutz), Boldogasszony (ma: Frauenkirchen), Kabold (ma: Kobersdorf) és Köpcsény (ma: Kittsee) mellett. Ezeken a helyeken a herceg védelmet, szabad vallásgyakorlást és bizonyos mérvű önkormányzatot biztosított. No és a foglalkozások űzésének lehetőségét is, hogy az adókat minél nagyobb mértékben és biztonsággal tudják fizetni. Fényes Elek 1851-ben megjelent statisztikája 1200 zsidó személyt mutatott ki Lakompakon. Innen érkezett tehát a két család, egy viszonylag szabad, védett környezetből, engedve a jobb élet csábításának, a városi élet nagyobb távlatait és lehetőségeit választva.

A családtagok rövid bemutatását időrendben kezdjük, méghozzá Izraellel, annak ellenére, hogy az iratokból kiderül, hogy nem ő költözött be először és bár éveken át adózott a városban, nem őt tekintették a család fejének. Ez nem volt szokatlan abban a korban, sőt elég jellemző volt, főleg a kereskedelemből élő zsidó családokra. Egyik tagjuk elköltözött egy másik vidékre, és amikor megvetette lábát, kialakította vevő és felvásárlói körét, a többiek közül akár többen is követhették, hozva a régi kapcsolataikat. Egy későbbi, életkorát feltüntető dokumentum alapján Izrael 1731- ben születhetett Lakompakon, feleségének, Katalinnak csak a keresztnevét őrizték meg a rendelkezésre álló források. Az adókimutatások alapján Mózes után egy évvel érkezett. Gyermekeik közül kettőről van tudomásunk, mert csak ők laktak a város3