Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája

ken keresztül, s gyümölcsöseit is öntözte, a legtikkasztóbb nyarakon is. Ő ezt nem tehette, mert birtokai nem értek a Dravusig, attól délnyugat felé terültek el. Étkezés után előbújt szobájából, és vízzel hígított borát már az ebédlőben kor­tyolgatta lehiggadtan családja körében. Hosszasan nézegette Hieronymust, s nem értette, zabálósan jó étvágyú, ínyenc kölyke mi az ördögért nem tudott megerő­södni! Hiszen nagyanyja a legfinomabb római ételeket készíti számára! A minap ga- rumszószt passzírozott neki a Dravusból fogott hatalmas harcsához. Szégyellte iménti dührohamát, hajlamos volt önvádaskodásra, s tudta, sem a fia, sem a család nő tagjai nem adtak okot arra, hogy haragudjék. De ezt nem volt haj­landó hangosan beismerni, s kiváltképp képtelen volt arra, hogy ha nem is bocsá­natot, de legalább valamiféle elnézést mormogjon otrombaságáért. A nők nem szóltak hozzá, a fiú dacosan hallgatott.- Verekedtél? - kérdezte, ki tudja, hányadik pohár vizes bor benyalintása után. Eusebius halványkék üvegpohárból itta a bort. Hieronymus nem válaszolt.- Verekedtél!? - kérdezte újra az apa fölemelt, fenyegető hangsúllyal. Nagyanyja ránézett a fiúra, és engesztelőén az apja helyett megsimította a kezét, újabb dühro­hamot elkerülendő, szemével kérlelte a válaszra.- Igen. Verekedtem.- Hányán voltak?- Hárman. De csak egynek sikerült betörnöm az orrát. A válasz az apát megnyugvással töltötte el.- Sohase hagyd magad. Inkább verjenek véresre, de ne alkudj meg. A mi faj­tánk... - mondta, de nem fejezte be a gondolatot. - Soha senkivel ne alkudj meg - folytatta s azt is vésd az eszedbe, hogy csak neked lehet igazad. Mert mindenki más baromarcú. A rómaiak is... Castorina és Mammama pontosan fölfogta, a célzás nekik szól, de a békesség kedvéért hallgattak.- Azt mondta Orbilius, a tanítómestered, a legjobb, a legokosabb te vagy. Jobb, mint Bonosus. Tudom, agyba-főbe veri az iskolásokat, úgy is csúfolják a háta mö­gött: a „dühödt ökör Orbilius”. A minap meglátogattam Stridonban. O mondta, egyedül téged nem kellett még megvernie. Gondolom, Bonosust meg nem meri, mert erős, mint egy bika... Tényleg! Bonosus nem volt veled? Nem segített?- Később érkezett, amikor az ökölharc vége felé jártunk... - Azt nem merte meg­mondani apjának, hogy a túlerő legyűrte és két bitang suhanc lefogta.- Azt terveztem, itthon maradsz, és átveszed tőlem a gazdálkodást, de mégis úgy döntöttem, tovább tanulsz. A paraszti gazdálkodásra hitvány vagy. Elküldelek Ró­mába. Már meg is érdeklődtem. A legjobb iskolája Donatusnak van. Grammatikát, szónoklattant, filozófiát, görög nyelvet, amitől nagyanyád földhöz verheti a valagát örömében, latint, poétikát, erkölcstant, történelmet tanít. Azzal már kezdhetsz va­lamit. A felesége közbeszólt:- Te döntesz, Eusebius. Az lesz, amit te akarsz.- Hát persze hogy az lesz, amit én akarok. Kérdeztelek benneteket? Nem válaszolt senki, Hieronymus sem, de titkolta örömét, mert tudta, Bonosust is Donatushoz küldik tovább tanulni. Nem merte megmondani, mert attól félt, az apja meggondolja magát és visszavonja elhatározását. 78

Next

/
Thumbnails
Contents