Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Mánta György: Fekete orgonák
hajtotta és kormányozta, meglepő ügyességgel. Az erkélyről csak a hátát láthattam, azt is csupán néhány percig, de a szélben összekuszálódott hajfürtök azt sejtették, hogy lány. A Miklósék szomszédságában épült villa egyik szárnya ugyancsak összeomlott, ahogy az ő erkélyük, a másik azonban, csodával határosán, épségben vészelte át az ostromot. A kézzel hajtott kerekes szék azoknak a bokroknak a sűrűjében tűnt el a szemem elől, amelyeket a kerítésnek az utca felé eső szakaszára ültettek, valószínűleg holmi védőbástyául, hogy a leskelődésre hajlamos szemeket meggátolják a kíváncsiskodásban. Magamat is a leskelődésre hajlamosak közé sorolva, a következő délutánokon én is sorra kudarcot vallottam, s egyetlen pillantást sem vethettem a lányra, mivel azon a bokorsövényen nem sikerült keresztüllátnom, pedig számtalanszor megkíséreltem. Ügyefogyottságomban csak három hét meddő próbálkozásai után jöttem rá, hogy a kertnek a lakatlan domboldalig nyúló részén nincsenek bokrok, itt feltehetően azért, mivel erre a gazos, elhagyott kapaszkodóra csak égi ritkaságként vetődött járókelő. A kerekes szék, benne a fekete hajú lánnyal az egyik virágágy mellett állt. A lány, mélyen kihajolva a székéből, kapálta a gazt az egyik virágágy palántái közül. Innen, a távolból, nem csupán ügyesnek, de fölöttébb merésznek is láttam, ahogy mit sem törődve a veszélyes testtartással, lankadatlanul dolgozik. A balszerencse egyik pillanatról a másikra következett be. A kapa kiesett a kezéből és a virágágy túlsó szegélyéig csúszott. A lányt látni valóan bosszantotta az ügyetlensége, jókora húzásokkal a virágágy szemközti részéig meghajtotta a kerekeket, mivel onnan könnyűszerrel elérhette volna a szerszámát. Ám ahogy az előzőekhez képest is merészebben kihajolt a székből, az egyik kerék belesüppedt a porhanyós talajba, a szék megbillent, s ha ő nem tenyerei a virágok közé, óhatatlanul kifordul belőle.- Ne mozduljon! Segítek! Áttornázva magam a kerítésen, rohantam hozzá. A hóna alá nyúlva visszasegítettem a helyére, majd a kereket kiszabadítva a talajból, pár méternyivel hátrébb toltam a széket, hogy a szilárdabb, kitaposott gyalogúira kerüljön. A lánynak, amint rám emelte a szemét, égővörösre színeződött az arca.- A legjobbkor érkezett... Hálásan köszönöm... - mondta, a riadalmában kissé lihegve.- Nincs mit - válaszoltam. - Most már megnyugodhat, szerencsére nem történt nagyobb baj.- Ügyetlen voltam... Szép, kerek arca volt, a selymesnek tetsző bőre lebarnult a napon, a karja is, a válla is meglepően izmosnak látszott a rövid ujjú, szellős blúzban, a bénaságra kárhoztatott lábán fekete nadrágot viselt, fekete harisnyával, cipő nélkül. Amint sikerült lehiggadnia, megigazította az összekócolódott haját, majd tetőtől talpig megjártatta rajtam a szemét. 51
