Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Molnár Miklós: Drekk úr házasodik
KÖLTŐ (Félénken elősettenkedik.) Igazgató úr, elmondhatom az epilógust? SZÍNIGAZGATÓ Bánom is én... Adjanak egy kis vattát, hogy bedughassam a fülemet... KÖLTŐ Hölgyek, urak, kofák, katonák, diákok, léhűtők! Valaha ilyen és ehhez hasonló komédiákon mulattak és épültek a csűrökben, pajtákban, elhagyott istállókban, fogadók udvarán, vásártereken egybegyűlt emberek. Lovak, csikók, borjak, tehenek, ökrök, szamarak, öszvérek közelében pergett a jó ízű, eleven szó az ódon falusi bohózat kedves alakjainak ajkáról, s közben elbűvölően ártatlan trágárságok is elcsattantak. Soha ne a formát, hanem a formák velejét kérjük számon a színházon. Most olyan korban élünk, amikor a gonoszság, a tévedések, a kusza, löttyös érzelmek az otthonok legmélyére is behatolnak. Töltse meg hát a teátrumot a kalászok friss illata, s e bájos népi malackodással is küzdjünk a posztmodern színház nagyképű semmitmondásra és gyomorforgató közönségességre ítélt válfaja ellen, melynek homlokzatára már nem az a szó illik: KÖLTÉSZET, hanem az, hogy SZÓMÉSZÁRSZÉK, vagy inkább az, hogy TÉBOLYDA. Üdvözöljük színházunkban Drekk urat, az andalúz Don Cristóbal unokaöccsét, a párizsi Monsieur Guignol fivérét és a ber- gamói Arlecchino nagybátyját - Drekk urat, akiben a színjátszás legősibb lényege él tovább... Szívetekben éles, tiszta fuvolafutamként csendüljön meg Federico García Lorca gyönyörűséges neve, hisz’ játékunkat rá emlékezve, az ő tiszteletére adtuk elő. Az ő nyitott szeműén éber és igaz verseiben és drámáiban a szépség és a borzalom, a kimondhatatlan és a visszataszító a legizzóbb öröm közepette él együtt és csap össze. Nem ismerte őt senki. Nem. De mi daloljuk. Derítjük glóriába arcéle gráciáját. Tudása érettségét dalunkkal dicsőítjük, mert ábrándja halál volt, a halál szájaíze, s vitézlő vígságára köddel vonult a bánat. Soká születik párja - tán sohse jön világra ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag. Elcsukló szavainkkal siratunk, délceg fenség - a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt. Az előadásnak vége, menjetek békével - de mielőtt fölcihelődtök, verdessétek össze szép ütemesen a tenyereiteket! Függöny 33
