Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Molnár Miklós: Drekk úr házasodik
(.Drekk úrnak.) Akkor hát...! DREKK ÚR Kap egy véka aranyat, százezret ér egy darab, ezért enyém lesz a lánya, és még hálás is lehet, úgyis olyan satnyácska. ANYUCI Satnyácska az öreganyja térde kalácsa! Margaréta húszéves, és szép, mint a hajnal. Kicsattan az egészségtől. És dolgos. Maga dagasztja a kenyeret, maga varrja a szoknyáit. DREKK ÚR Azt mondtam, satnyácska, és punktum. De nem baj, mert én éppen a satnyácskákat szeretem. Hívja a papot! (.Anyuci jajveszékelve kimegy. Drekk úr Margarétához lép, és együtt indulnak a templomba. Megkondulnak a harangok.) KÖLTŐ Tetszik látni? Micsoda erőlködés! Micsoda erőlködése a szamárnak, hogy rózsa lehessen! Egyedem-begyedem, vén kecske: minek annak menyecske... Januárból február lesz, sok emberből nagy szamár lesz... Sárgarépa, petrezselyem - a vénasszony: veszedelem... A hold fehér sas. A hold lókoponya, a levegő fekete alma. A hold a szegénynek kenyér, a gazdagnak meg fehér selyemmel bevont ülőke az árnyékszéken. De sem Drekk úr, sem Margaréta nem látja a holdat. Ha a színigazgató úr akarná, Drekk úr még a vízi sellőket is megláthatná. Margaréta pedig zúzmarával hinthetné be a haját a harmadik felvonásban, ahol az ártatlanokra nagy, fehér hópihék hullanak. De a színigazgató úr fél a költészettől. A szereplőket rozsdás vasszekrényben tartja, hogy csak csámpás lábú, krumpliorrú kékharisnyák meg azok a fölfúvalkodott golyhók láthassák őket, akik esténként fallabdázni járnak, és dölyfösen azt dünnyö- gik: „Én adom az egyiket, a fal adja a másikat...” Mert Drekk úr nem ilyen, és Margaréta sem ilyen... SZÍNIGAZGATÓ Ki beszél itt ilyen bődületes marhaságokat? KÖLTŐ Csak azt mondom, hogy most esküsznek. SZÍNIGAZGATÓ Legyen szíves, ne avatkozzon bele mindenbe, maga balfácán. Ha nekem volna képzelőtehetségem, hétszentség, hogy már réges-rég kiteszem a szűrét. Pofáját ha be nem fogja, rúgom seggbe, vágom kupán - azon nyomba’, vagy két perccel előadás után. 26
