Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Molnár Miklós: Drekk úr házasodik
DREKK ÚR Ha a lánya enyém lesz, én őt degeszre, dagadtra, dugig és tövig, húsig és csontig... ami belefér! ANYUCI Jaj, megfulladok! Kot-kot-kot. Repülősót, piócát, köpölyt, priznicet ide. Szent Ne- nyúljhozzámra mondom: ezt nem élem túl! DREKK ÚR Mi lelte, asszonyság? ANYUCI Téli éjszakákon a falusi hold nagy pofonokat ad a tyúkoknak. Akkora pofonokat, hogy zeng belé az utca. Tiszta röhej! Senki nem érti, miért vannak ezek a pofonok. Csak az Isten érti - meg a tyúkok... Hoci a suskát! Ha megkapom a pénzt, Margaréta azt teszi, amit mondok neki. DREKK ÚR Akkor megegyeztünk? ANYUCI Meg. DREKK ÚR Mert ha nem egyeztünk volna meg, itt a fütykös, aztán tudja, mi vár magára... Aki azt meri mondani nekem, hogy nem, azt letaszítom a pokol legfenekére, ahová már annyi embert leküldtem. Ez a fütykös, amit itt lát, sok embert megölt már, burku- sokat, batávokat, cselákokat... A könyvelőmnél megvan a részletes leltár. Nehogy maga is rákerüljön! Jó ideje már, hogy nem dolgoztatom a fütyköst, és könnyen megugorhat a kezemben. Hát csak vigyázzon! ANYUCI Jaj, mit tettem! Eladtam a lányom! DREKK ÚR Fél? ANYUCI (reszketve) Jaj! DREKK ÚR Mondja utánam: félek. ANYUCI Félek. 22
