Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

szerte kialakult baráti légkört s a nemzetek bizalmát a Monarchia megdönthetetlen stabilitásában.

EGY KIS EZÜST KULCS

Reggeli Schrattnál. A Gnädige Frau elkészült kézimunkájával, a paravánnal, melyre azt hímezte: „Gott erhalte unsern Kaiser...”

A császár kis ezüstkulcsot ad át bársonytokban Schrattnak; Császár: A császárnéval egyetértésben úgy határoztunk, hogy bizalmunk s szeretetünk jeléül felajánljuk a hátsó kiskapu kulcsát, hogy mindig, mikor szükségét látja, meglátogathasson bennünket. A kis ezüst kulcs megnyitja Gnädine Frau előtt a parkot, sétáljon, amikor kedve van a mi régi családi fáink alatt.

A főudvarmester és főszertartásmester nagy buzgalommal készítik elő az unokaöccsök audienciáját.

Már kimentek az értesítések az érdekelteknek.

VETSERÁÉK SZALONJÁBAN

Larisch grófné Vetseráéknál a Salesianergassei kis palotában.

Mária van itt, anyja és dajkája, aki ma is szolgálja és kíséri minden felé.

Ők vannak együtt Larisch grófné látogatásakor.

Larisch módot talál azonban, hogy négyszemközt beszéljen Máriával.

Larisch: Eljössz majd velem. Egy kis délutáni séta az egész. Jó? Mintha a fényképészhez kísérnél. Mutasd az ujjad. A gyűrűs ujjad. Milyen gyermek-kezed van...

Bratfisch kocsija feltűnik. A Práter felé viszi Larisch grófnét és Máriát. Behúzódnak a kocsi mélyére.

A film most két nagyobb mozzanatban utoljára hangsúlyozza - mindig kissé szatirikusán - a kor idillikus hangulatát. A Neffék audienciája és a pályaudvari fogadás még egyszer feloldja humorban az egyre sűrűsödő légkört, mely a következő fázisban uralkodóvá válik majd: a mayerlingi tragédia komor, nehéz felhői és ezen túl, messze a Monarchia összeomlásának első moraja.

55