Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

Erzsébet megnézi az íróasztalt. Rudolf képe. Vetsera képe. Kézbe veszi.

Ferenczy Ida halkan visszakíséri.

Erzsébet: (visszafelé, lassan, gondolkozik útközben) Baronin Schrattal szeretnék beszélni. Kéressük át. Ha nincs próbája, jöjjön át... Rögtön.

SCHRATT PRÓBÁL

Schratt vendégként a sötét nézőtéren ül. A színpadon Girardi és Odilon próbálnak, „A legboldogabb pár” nagyjelenetét.

Pillanatok alatt kiesnek a szerepből, vad, viharzó veszekedéssé válik a jelenet.

Mindketten Schrattot követelik fel a színpadra, döntőbírónak. A rendezőt már elsöpörték, tehetetlenül rágja a körmét.

Schratt felmegy a színpadra; csitítja őket. Elhívják a próbáról: a császárné várja.

(A továbbiakban inkább csak a cselekmény menetét vázoljuk)

ERZSÉBET-SCHRATT ELSŐ DIALÓGUS

Erzsébet bizalmas beszélgetésben feltárja Schratt előtt milyen mélységesen aggódik a trónörökös szerencsétlen házassága miatt.

Ez politikai házasság; a császár soha figyelembe nem vette fiának rendkívül érzékeny, szubtilis természetét. Rudolf ezért nem találja helyét az életben, kiutat keres zavaros, szenvedélyekben, furcsa kalandokban, legutóbb épp most állítólag ezzel a szegény kis álmodozó gyermek baronessel, Vetsera Máriával.

A császárné megkéri Schrattot, legyen segítségére abban, hogy a császárt meggyőzzék, Rudolfnak legalább a politikai életben, az államvezetésben adjon több szerepet. Úgy is egyre több a hír arról, hogy a fiatalok szerte a Monarchiában, de különösen Magyarországon mennyire ragaszkodnak Rudolfhoz. A császárnak látnia kell mindezt.

Schratt visszahúzódik e feladat elől: úgy érzi, nem tudná megoldani. A császár számára Gloriette gassei reggeliknek épp az a vonzása, hogy valamit hall a bécsi életről, az emberekről, a színház világáról, mindarról, ami soha sem szerepelhet az ő hivatali napirendjén.

— Ez más, ez politikum, ez nehéz családi ügy, a trónörökös ügye... De talán valami másban tudna segíteni. Épp a na53