Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

A fehérkesztyűs kéz meghúzza a csengő zsinórját.

Netti: (kecses Hofknix-szel) Die Gnädige Frau lässt bitten. Márványkandalló. Empire óra. Aranybrokát tapéta. Vitrinek. Sok szőnyeg. Intarziás biedermeier szekrény. A sarokban cselló, pianínó. Puha csend. Fotöjök.

Reggeliző asztal, remek terítéssel, Gugelhupf, kávé, - csend. Regalia Media.

Kék füst. Az óra jár.

11. D. Császár. Most tulajdonképpen egy kicsit beszélgetni kellene, nem gondolja Gnädige Frau?

Schratt: Mindig, ahogy Felséged parancsolja.

Császár: Esetleg, ha valamit kérdezne...

Schratt: Szabad, Majestät?

Császár: Aber bitte schön Gnädige Frau.

Schratt: Nem fog megharagudni Felséged, ha megkérdezem, mi lesz most ezzel...

BÉCSI TAVASZ

Kaiser-Walzer első mouv. Ibolyaillatú bécsi tavasz. Árad a béke, valami tiszta életkedv, és most ezen a kora tavaszi délelőttön mintha csak fiatalokat engednének az utcára. Piac, bevásárló cselédek, a téren át katonák mennek gyakorlatozni, az egész század hátravágott fejjel vonul, egy kislányt néz a tavaszi szélben, - minden „drei-viertel Takt”-ra kering, szobrok, kutak, rügyező fák.

Vetsera Valaki, feltűnő szépség, fekete tizenhét éves, zeneiskolába

megy. Ez egy kis baronesse (Vetsera Mária) rácsos finom magánpalotából, - hóna alatt kotta. Mozart, - senkit sem ismer, egyedül megy, útja sohase több garde nélkül, mint a zeneiskola és vissza. Most még csak egy villanásra látjuk a bécsi utcán, tucatnyi friss leányarc közt egyedül; feltűnő másfajta szépség, fekete, déli olasz vagy görög, elütő búzaszőke, kicsit már gyermekkorban párnázott húsú, nevető bécsi lányok között. Ő a film tragikus fiatal szerelmi vonalának egyik hőse.

Talán dél van, leányiskolából egy csoport jókedvű lány jön végig az utcán.

Fényképkirakat. Kifestett daguerrotype a kirakatban: Rudolf. Csomó lány nézi. Rudolf törékeny, finom, melankolikus. Nézik.

A kirakat másik oldalán hatalmas nő, vastag, kellemetlen: Stefánia.

Figurák A lányok meglátják, óriási nevetség: Ez a felesége - szegény Kronprinz - szegény Rudolf - szegény...” Vihogva továbbmennek.

47