Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Horváthy Péter: Kedves Annuska! - Egy magyar haditengerész levelei nyitrai szerelméhez (1912-1913)

1916 februárjában kerül ki újra a frontra. Önéletrajzában nem említi, de a HÍM dokumentuma szerint (54. kép) 1916 júniusában, mint frissen kinevezett századparancsnok, 3 napig tart egy fontos magaslatot az orosz túlerő ellen; végül hadifogságba esik. Eltűntnek nyilvánítják és hősies magatartásáért kitüntetésre terjesztik fel.

Két évig, 1918 májusáig marad Nyizsnij Novgodorodban orosz hadifogságban, majd, a Forradalom zűrzavarát kihasználva, sikerül hazakerülnie. (Hadifogságát - részletek nélkül - nekem is említette.)

Alig ér haza, újra szolgálatra jelentkezik a 16. honvéd gyalogezrednél. 1918. május elsején főhadnagy lesz. 1919 januárjáig marad a 16. ezred kötelékében; részt vesz a felvidéki honvédő harcokban.

19 februárjában Nyitrára megy a szüleihez, de rövidesen Teresienstadtba, majd Königgrätzbe internálják, 1919 augusztusában pedig külfölddé vált hazájából és szülővárosából kitoloncolják.

Továbbra is a Honvédségnél szolgál. 1920-ban híradósnak képezik ki: Miskolcon, majd Szegeden szolgál. Műegyetemi tanfolyamat végez; 24-ben Cegléden századparancsnok. 1925-ben századossá léptetik elő. 26-tól 33-ig a Honvédelmi Minisztériumban dolgozik. 34-ben törzstiszti tanfolyamot végez „igen jó” minősítéssel.

Hogy mikor került Esztergomba, azt továbbra se sikerült kideríteni. Csak annyit, hogy 1934-ben Géza öccsével közösen 3 szobás családi házat vesznek és újítanak fel.

1934-től 1938-ig a pótkeret parancsnoka Debrecenben a VI. híradós zászlóaljnál, majd 1939-ig a 6. honvédelmi parancsnokság híradó előadója ugyanott. Közben 1937-ben őrnaggyá lép elő.

1940. január i-től a 6. honvédelmi parancsnokság híradó előadója és a 6. honvéd légvédelmi központ parancsnoka Szolnokon. (Itt találkozik apámmal, aki 1935 óta légvédelmi tüzér ugyanott; 1940 óta mint százados. Apám 1941-ben, a Felvidék visszacsatolása után kerül haza: légvédelmi parancsnok lesz Ungváron.)

Gyula bácsi 1940 óta alezredes. 1941-ben a légvédelmi híradás terén elért eredményeiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntetik ki. Ezen kívül még az „ellenség előtt tanúsított vitéz magatartással vagy kiváló csapatvezetéssel kiérdemelt” Signum Laudis-a (a kardokkal) volt az első világháború idejéről, sebesülési érme egy sávval, Károly csapatkeresztje és 1. oszt. Tűzkeresztje háborús teljesítményekért. És (persze) erdélyi és délvidéki emlékérme.

1942-1944 okt. között a 6. honvéd légvédelmi központ parancsnoka, majd 45 januárig a légierők parancsnokságánál előadó. Utána, március 25-ig, a Honv. Min. anyagi osztályán híradó előadó (de már Kőszegen). Ezután a Honv. Minisztérium szállásadó törzsével együtt nyugatra vonul vissza; 1945 októberig Passau-ban amerikai hadifogoly a hadikórházban.

1945. okt. 10-én hazajön; az 1. kerületi parancsnokságon lesz létszám feletti. 1946-ban (feddéssel) leigazolják, de 1948 februárjában nyugállományba helyezik, mint alezredest. De 1950. április végétől - 53 éves korában - a nyugdíj folyósítását beszüntetik. „Azóta kisegítő, alkalmi munkából tartom fönn magam’ (mint 51 július i-i keltezésű önéletrajzában írja). „A honvédségen belül szakmaszerinti képzettségben szolgálhatok” - álmodozik.

37