Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 8. szám - Horváthy Péter: Kedves Annuska! - Egy magyar haditengerész levelei nyitrai szerelméhez (1912-1913)
De hát ferenczünknek minderről fogalma se lehetett akkor még, a Boldog Békeidőben: decemberi 7-i lapján (3.1/2 - 22. kép) még arról ábrándozik, hogy „talán már nemsokára haza bocsátanak minket innen, a búbánat hazájából”. Az S-M-S Erzherzog Karl-ltd való összevetés is magyarázhatja ferenczünk kétségbeesést súroló elkeseredését: míg az „anexio évében” Pólától le egészen Cattaróig, az egész „osztrák” tengerpartot végighajózták, - ami (a szolgálat nehézsége ellenére) szinte kalandnak tűnhetett a frissen érettségizettnek - most egy lerobbant, alig-mozgásképes, rozsdaette őrhajón kellett szolgálnia az isztriai tengerpart mentén, ahol reggeltől estig és estétől reggelig, semmi, de az égvilágon semmi említésre méltó esemény nem történik - „hacsak, a rettenetes viharok nem”, mint panaszolja (3.4/4). Hát ami a viharokat illeti: nem hiába raknak ki köteleket és láncokat Triesztben, ha rákezd a Bóra ! Ja Bora nasce a Segna, si sposa a Fiume e muore a Trieste” [a Bora Zenggben születik, Fiumében házasodik és Trieste-ben hal meg] tartja a trieszti mondás... Vagy másik változatban: Ja Bora nassi in Dalmazia, la se scadena a Trieste e la móri a Venessia” [A Bóra Dalmáciában születik, Triesztben tombol és Velencében hal meg]. ferencz az Újévet is a hajón tölti; a kínjában-optimista képeslapokat (3.21,2 - 50. kép), vele együtt szolgáló sorstársai is aláírják. Fokozódó elkeseredésében Annuska levelei nyújtanak csak vigaszt; nagyon várja őket (3.3/1,2). Márc. i-jén keltezett lapja (3.4/1) szerint, panaszára biztató választ kaphatott - legalábbis, ő úgy értette... De rövidesen újra az elkeseredés vesz erőt ferenczen: „Immár 4dik hónapjába lépünk hogy itt vagyunk, - ellopva tétlenül és haszontalanul egy negyed év...’’Hinni pedig csak akkor lehet, ha már a vonaton ülve feledjük el e rettenetes helyet, ahová oly sok kínos emlék fűz” - kesereg újra már másnap (3.4/2). Március közepén, optimistább hírek kapnak lábra: „talán már nemsokára minket is hazabocsátanak innen. Mint jobban tartja magát itten a hír s úgy látszik valóban van valami alapja a dolognak” - bizakodik. ’’Még ma gondolni is hihetetlen hogy 3 havi rabság után talán talán szabadok leszünk s gondolataink szívünk után szabadon repülhetünk oda, oda!” A tavasz közeledtével, ferencz egyre inkább hisz a csodában: - „Pár nap múlva immár húsvéthoz közelgünk s ha addig sem vállik valóra e hír - úgy kedves Annuska A CS. ES KIR. HAD1TENGERESZET ES KOSI HALOTTAINAK EMUSKERE DER K.U.K. KRIEGSMARINE UND DEREN HELDENTOTEN ZU EHREN ÍS67-10I6 MAGYAR TENGERESZEK EGYESÜLETE 200Í Äi 16. ábra. Magyar haditengerészek emléktáblája 11
