Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 8. szám - Horváthy Péter: Kedves Annuska! - Egy magyar haditengerész levelei nyitrai szerelméhez (1912-1913)
HORVÁTHY PÉTER Kedves Annuska! EGY MAGYAR HADITENGERÉSZ LEVELEI NYITRAI SZERELMÉHEZ(1912-1913) 1. GYULA BÁCSI, AZ AGGLEGÉNY Ezeket a megfakult, kopott sarkú képeslapokat gyerekkori öreg barátomtól, Gyula bácsitól kaptam a hatvanas évek elején. Nyitrára, az Erzsébet út 64-be „Nagys. Gérecz Annuska Úrlány”-nak címezte őket egy magyar haditengerész a dalmát tengerpartról az 1. világháborút megelőző, 1913-as évben. A régi, elszínesedett képek nem nagyon tetszettek akkoriban; a hátukra írt leveleket pedig sok évvel később kezdtem csak kisilabizálgatni. Mit tudok a szereplőkről? Az igazat megvallva, Annuskáról, a lapok címzettjéről keveset; ferenczről, a haditengerészről, pedig végképp semmit. Gyula bácsiról tudom, hogy alezredes volt a horthysta hadseregben, s hogy együtt szolgáltak apámmal Szolnokon, a 11. világháború előtt. Hogyan, s pontosan mikor került Gyula bácsi a városunkba? Ezt se tudom; csak annyit, hogy Gyula bácsi az év jelentős részét a Népköztársaság tököli üdülőjében töltötte: mikor ezzel, mikor azzal az ürüggyel kapták le, s utalták be, államköltségen, ama kellemes intézménybe, hol negyed-, hol fél év pihenésre. Két ki- (pontosabban be-) ruccanás közt éjjeliőrködött. Notórius agglegény és (elejtett megjegyzéseiből ítélve) a nyitrai városi színház zsenge üdvöskéinek nagy tisztelője volt valaha. Református volt, de a katolikusokhoz, az Öreg Templomba járt misére - bár a „híradót” általában kihagyta. Naponta feljárt hozzánk; nagyokat sakkoztunk. - „Helló Boj! ” - kiabált már messziről, ha meglátott az utcán. Gyula bácsi, ha épp szabadlábon volt, a „Szíves Takács” utcájában lakott, a Hősök tere közelében. Mindig leeresztett (törött?) redőnyén kellett kopogni. Földszintes házából, melyet eltartás fejében már korábban eladott, ezt a szobát tartotta csak meg magának. Látogatót nem szívesen fogadott, - rajtam kívül mást talán be se engedett magához. Engem is csak azért, mert nagyon szeretett - bár nekem is morgott, hogy „legközelebb szóljál, mielőtt jössz!” Szobájába lépve, megértette az ember, hogy miért: az egymáshoz tolt, régi és kopott bútorokat többszörös rétegben fedték a sokéves újságok, szakadt vagy csak gyűrött ruhadarabok. A fontosabb helyekhez: a petrofórhoz, vagy a csorba szélű lavórhoz ösvények voltak vágva az őserdőbe. Egy harmadik a bevetetlen ágyhoz vezetett. A törött karfájú karosszék mellett, az ebédlőasztalon, Révai Nagylexikona. Négyöt kötet felnyitva; bennük a releváns részek kicsit eltompult és elszürkült ceruzával aláhúzva és apró, szálkás betűkkel kommentálva a margón. Sok felkiáltójellel. 1
