Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Weiss András: A kezdet III. rész
történt, nem tudom, hiszen naptárunk nem volt, és hogy milyen dátumot írunk, gondolom csak megbecslés alapon ment. Most utólag számolok. Amennyiben találó volt a ioo nap akkor szeptember 15. volt, mert miután tény, hogy július 7-én érkeztünk Auschwitzba, 100 nappal később szeptember 15. volt. Ebben a számításban sok bizonytalan van, utólag felülvizsgáltam. Danuta Czeh: Kalendárium der Erreignisse im Konzentrationslager Auschwitz-Birkenaut vettem alapul. Czeh tudósításából az első esemény, amit be tudtam mérni egy nyilvános akasztás a B 11 D láger rész;,un szeptember 15-én. A B 11D a mi lágerrészünkkel szomszédos volt. Valamiféle víztorony volt közvetlenül a bejárata mellett, erre szereltek fel KB 5 méterrel a föld felett egy vízszintes gerendát, ez képezte az akasztófát, ezen lógott az akasztott. A kép előttem van. Tehát szeptember 15-én még egyértelműen ott voltam. De hát ez csak 70 nap. Nézzük tovább. A Czeh által leírt bombatámadásra, szeptember 13-án, nem emlékezem, amikor az Auschwitz 1 lágerra (nem magára Birkenaura, Auschwitz 1 néhány kilométerre volt tőlünk) területére több bomba esett. A légiriadóra emlékezem, valahogyan messze tőlünk robbanásokra is, de az hogy Auschwitz lágerra estek bombák, nem realizáltam. Egyébként, ha jól emlékezem, több légiriadót is éltem meg Birkenauban, minden alkalommal „Blocksperre” volt, amikor nekem a barakk előtt kellett ülnöm. A következő lényeges esemény, amiről Czeh ír, az október 7-i rablázadás, amikor a krematóriumban dolgozó rabok felrobbantották a Krematórium IV-est. Ez a krematórium látótávolságra és szabad bepillantásra volt az én állomáshelyemről. Erről semmit nem tudtam. Eszerint október 7-én nem lettem volna már Birkenauban. Akkor legalább egy héttel kellett elszámolnom magam. Lehet. De az is lehet, hogy éppen aznap éjjel nem voltam, mint éjjeliőr szolgálatban és nem vettem az egészről tudomást. A rablázadás éjjel 2 óra körül történt. Az, hogy a robbantás után a IV-es krematórium nem üzemelt, nem jelentett semminemű változást, az öt krematóriumból maradt még négy, többek között a rámpa melletti krematórium 11, amelyik mellett álltunk, amikor kiszámoltam a száz napot. Egy darabig álltunk, aztán megindult a sor, de nem szálltunk be a szerelvénybe, hanem meneteltünk a krematórium 11 felé. A sorokban lassan elkezdődött a rettegés: ismét beugrattak bennünket egy tansporttal, ami munka helyett a gázba vezet? Arra, hogy én mit éreztem, nem emlékezem. Féltem? Nem látom ennek nyomát magamban. De valamiféle szorongásra emlékezem. Pár perc múlva kiderült, hogy elöl osztották a vonatútra szánt ellátást és utána visszafelé jőve szálltunk be a szerelvénybe. (Folytatjuk) 88
