Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben - Nagy Gáspárnál (II. rész)

álltam a temetésén a Farkasréti temető legszélső sorában.) A 30. oldalon, az Ilyen világ című versnél két bejegyzés található. Az lllyés-mottóhoz odabiggyesztette: „Mozgó Világ c. verséből”, a vers végén kiírt dátumhoz meg ezt: „ekkor indult az új mozgó, ezzel köszöntöttem.” A - lerabolt - cím rokonszenvesen kis betűkkel írva, ahogy ezt Molnár Ferenc (Horváth Péter dédapja) óta illik az árulásra. A 36. - ciklushatárt jelző üres oldalra ez van jegyezve: „A fiú naplójából (helye), Tiszatáj 86/6.” A 90-en egy sorcserére hívja fel a figyelmet az aggályos szerző. A következő kötetet, a Múlik a jövőnk címűt, 1989-ben adták ki, ebben már benne lehettek „azok” a versek is. Két apróságot hadd jegyezzek meg mégis. Az egyik: Gáspár nem vette észre, hogy a nekem küldött példányból súlyos nyomdai mulasztás (ellenőrzés hiánya) következtében egy teljes ív hiányzik. Azaz: nem lapozta át a könyvet (hja, a rendszer- változás eufóriája!), így hiába is keresnénk benne kéziratos jegyzeteket. Viszont ott van benne a Kiszálló önkéntes című vers. Ezt szintén bírom kéziratban is: Vásárhelyi Miklósnak „szeretettel” ajánlva 1987-ből. A kötet-közlésből ez az ajánlás lemaradt, ami azért is feltűnő, mert - lásd: N. G. a „megszólító” költő... - jó néhány itteni vers is névre szóló ajánlással indul. A vers eredetileg valószínűleg annak a három kötetes „emlékműnek” volt a darabja, amit Vásárhely Miklós tiszteletére állított össze a renitens magyar irodalmár értelmiség, és amit a 70. születésnapján adtunk át neki a közkedveltségnek örvendő Benda Kálmán („Marci bácsi”) lakásán a Belgrád rakparton 1987. október elején. A három kötet tartalomjegyzéke nekem is megvan, felettébb tanulságos a lista. De az is, ahogy ez a névsor röpke két év alatt radikálisan elemeire hullik a politikai változások, a szekértáborok kialakulása következtében. Szerényen jegyzem meg, hogy jómagam - némi galádsággal - egy Csoóriról szóló esszével vettem részt ezen a seregszemlén (Gazsi erre a szövegemre is szívmelengető sorokkal reflektált annak idején), s magam is mellőztem a későbbi újraközlésnél az ajánlást, a - mondjuk így - az 56-os nimbuszt SZDSZ-es sarzsira váltó férfiúnál. Erőt kell vennem - hajdani MDF-es alapítói magamon - hogy itt bele ne kezdjek valami Vásárhelyi sagába.

És sorjáznak a kötetek... A Mosolyelágazás (1993) ajánlása maga is utal az utólagos „emendációkra”, hogy régi irodalmáros terminológiával éljek. A Fölös ébrenlétem (1994) ajánlásában ott az a mozzanat, ami oly sok más helyen: a baráti reflexió egy-egy könyvemre, jelezve, „Olvastam öreg, örülök neki”, itt egy testes zsoltár-válogatásom volt az apropó. A kötetke hátsó belső borítóján a hátsó külső borítón olvasható bibliográfia kézírásos korrekciója: „A szerző megjegyzése: A kibiztosított beszéd a Magvetőnél jelent meg!” (Tehát nem a Móránál, mint tévesen - de pszichésen indokolhatóan - nyomtatták ide.)

Kedvenc könyveim egyike - próza. Ezzel a „lehetetlen” címmel: augusztusban, Ludvík Jahn nyomában (legény-részlet.) („Budakeszi, 1998. október 2.”) „A. K. uramnak - szigorú, ám nyugalmas olvasásra - küldöm ezen egyszer már elveszett kisded könyvecskét, gondolván, hogy valóban a sors a könyvet is megkísérté, meg az patás ördög is a hiú szerzőt, aki írásai után feltűnteté az első megjelenési helyet etc. (az filológusoknak). Fogadja hát jó szívvel, s a legjobb egészségben - barátsággal n. gás- pár deák” Öt kis etűd, anekdotás, álommozgatta, emlékidéző, „tudósító” darabok egy lélek tájairól, egy fiatalember férfiúi emancipációjának fordulópontjairól... Mindjárt egy különös térképpel kezdődik, odacsillagozván alája (mintha nem tudná, aki valaha is közel került a salföldi mesterhez): „S. Győző úr rajza!” S a fölső kis sa73