Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben - Nagy Gáspárnál (II. rész)
v\ ze. 'S- ^ Hírek kerengenék arról, hogy ötvenéves lettél; azt is hallottam, hogy kardos vitézzé avattak Bálint-napon, aztán gyönyörűséges könyveddel, a Szabadrabokkal minden megvilágosodott számomra. Elborított engem az öröm, a hála, jó érzéseknek minden változata, de mi tagadás: szívsajogással elegyes lelkiismereti gyötrelem is. Lám, hogy mik esnek meg veled is! Jubileumi fordulóhoz értél, én meg nem lehetek ott veled, melletted, körötted: nem rebeghetem el jókívánságaimat és soha, álmomban sem felejthető, hozzám írott, nekem küldött verses ajándékodat, szolidaritásodat, igazoló szavaidat arról, hogy én is teveled azonos szellemi vércsoportba tartozom. EZt ugyancsak jubiláris alkalommal jó volt hallanom tőled: megerősített súlyos próbák, sárkányos éjszakák idején. Bátorságot is ör^ttek belém , és senki se mondhatta, hogy mindez afféle ünnepi szólás. Ellenségeim akkor elhallgattak, mert vakmerő férfiú szólt arról, hogy ne árt nekünk a bátorság a Gyávaság Nagy Korszakában. Gazsi drága! Azt hiszem, ez a Szabadrabok, ez a gyűjtemény: telje? és vitathatatlan igazolása annak az én hitemnek is, hogy kristályos esztétikum, színarany Szépség és Illyés-Németh-i értelemben vett közösségi kötöttség, Balassi-etika egymástól elválaszthatatlan, mi töb' a kettő együtt jelent új minőséget. Rád gondolva gyakorta Német bácsi jut eszembe: életműved őt igazolja, az ő szigorát is, ha úgy tetszik: "Aki csak szép: az szajha!" De hogy is nézne rád a magyar - aki magam is lennék - ha <^4zal a Balassi- karddal a kezedben így szólnál: nemzeti gondjaival Petőfi megrontotta a magyar irodalmat! / Tudod, honnan jő a vád!/ Nem folytatom. Ünnepellek. Magamban. Eny- hülettel sorsom iránt, amely hozzád hasonló barátokkal ajándékozott meg gyakori reménytelenségeim idején. Befejezem, mert ahonnan én lággal való diskurzussal. Ha betekintést nyerünk majd hagyatékába, látni fogjuk, hogy ennek az emberi és poétikai elkötelezettségnek megvannak a maga „ellensúlyai” is. Hány meg hány kortársunkról meg néhai barátunkról vélelmezhetjük, hogy ott volt abban a Nagy Gáspár szelleme szőtte virtuális diskurzus-térben... Előttem egy Sütő-levél, ami 1999 májusában kelteződött az „ötvenes” Nagy Gáspár felé fornézem a napot, úgy látom, hogy esteledik. öl pléssel : azzal egy jelentésű, hogy nála (és még sokaknál) a világról való beszéd azonos a vi70
