Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Fenyves Marcell: Nudliász

próbálták a saját szereikkel a bajt tovaűzni;

végül a szomszéd táltos is, ámde belátta hamar, hogy

minden elixir és tabletta; varázsa: hiába.

Rajta, fiúk! Ez után kitaláljátok, mi követkéz?

Az nyer majd, aki megszabadítja a mámit a kórtól. Próbát bárki tehet, de a főmukié a dicsőség; egynek csak sikerül, neki én is adok valamit most, íme a koldussonka, mi szelve elég regimentnek: tömje degeszre magát, ki barátai közt lakomázik.

Már sírok-nevetek, noha még itt álltok előttem, mert szint’ látom, amint dermedtek a rút banya láttán: Lámia hozzá mérve a legjobb nő a világon.

Honnan kapta nevét a gigászi darab, kötözött hús, rejtve maradt; az eget fürkészte a soproni bölcs, mert unta erősen a sok jövevényt meg a szószaporítást, és sörkészlete is kimerült, nosza útnak ereszté szépen a már csüggedt daliákat a két vezetővel.

Csősz, aki látófának ütötte sután taligáját, ült mereven, majd bendőjére terítve behabzsolt még a szalonna után alig egy táskányi tepertőt. Hanczúr Tom nem a szoknya alatt keresett menedéket, párizsiárus lett. Megatócsni beállt katonának. Mellényházy, szegény: mialatt gazdája lebegve ment lefelé valamely hegyi úton, a földre bukott, és észre se vette a többi a durva talajba taposván.

Butykosi és Züller meg a Tegnapi Hurka fivérek, kik nagy szarba kerülve pityergő lányra hajaznak: ó, hova tűntek! Ez arcokat elnyelték a mesék mind? Dévid Aranka, tökös csávót Monokon kiherélték.

Társai elvesztése miatt keseregne az ember,

Túr bán és a magára maradt ellenfele mégis szenteket és a magasságost említve vitáztak, mert a seregnek elég sonkát felváltva cipelték.

Jó tizenöt napi járóföld-megtétel után, lám

ott kerekeztek a cangabetyárok a kocsmamanók közt,

ám cúgos, kicsi, kurva unalmas hely vala Zugló.

Mint kiderült, akad itt Zs. úr legalább ezerötszáz, árubeszerző mind: tudták, hol a mámi lakása; vándorok így lelték meg végül a Tátika utcát.

Múzsa, e történetnek a végéhez közeledve érzem, erőm fogytán, oda, díványomra ledőlök.

Írni muszáj, de mi szűz irkát bámulva nehézkes: munkám dunyha alatt fejezem be, ezért ne zavarj most.

Nyílik az ajtó, és azután a szobába belépnek,

52