Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Molnár Miklós: Újabb rövidkék és hosszabbkák
- Jer ide mellém, segítő szellemek eleje, jó tündérek gyöngye, őrző angyalok dísze, jótét lelkek büszkesége! Hősiesen, mindenkinél többet fáradoztál, és a legnagyobb munkát te végezted! BÜNB0C5ÁNAT KATOLIKUS MÓDRA Hozzávalók: i macska, i gyóntatószék, i katolikus pap. Bemegy egy macska a gyóntatószékbe, hátsó lábaira ágaskodik, mellső mancsaival megkapaszkodik az elfüggönyözött rácsban, ami elválasztja a paptól, és töredelmesen meggyónja:- Atyám, függönyöket téptem szét, bútorok tucatját karmolásztam össze, perzsaszőnyegeken végeztem a dolgom, kerti virágokat tapostam ki az ágyásukból, teniszlabdákat dugdostam el hozzáférhetetlen zugolyokba, pótolhatatlan meisseni porcelánedényeket vertem le, meg nem mondom, hány egeret tettem el láb alól és ettem meg, és merő passzióból elpusztítottam több száz csalogányt.- Föloldozlak, fiam - mondja a jószág neme felől tudatlanságban leledző pap (a szóban forgó macska ugyanis nem kandúr, hanem nőstény). - Dorombolj három percig, és minden bűnöd meg van bocsátva! ITT A BOLHA, HOL A BOLHA „Ez pedig akkor történt, mikor én kétszázötven éves asszony voltam. Egy közeli faluban élő cimborám elpanaszolta - mesélte a Kutyakaparó csárdában Toporczi, az Agyatlan Akadémikusok Agyonverésére Ajánlkozó Atyafiak szóvivője -, hogy a postahivatalukban dolgozó vénkisasszony, aki ötvenkettedikszer érte már meg a krumplikapálást, minden levelet fölbont és elolvas, és amit így megtud, elpletykálja a barátnőinek. Csakhogy igen körmönfontan intézi a dolgot, lehetetlenség rajtakapni. Olyan ügyesen visszaragasztja a borítékokat, hogy nem marad nyoma. A helyzet egyre tűrhetetlenebbé vált, a legféltettebb titkok is napvilágra kerültek, mindenki mindent tudott mindenkiről.- Megmondom én neked, hogyan leplezheted le a postásnő mesterkedéseit - mondtam neki. - Máris írok neked egy levelet: »Drága Barátom! Hozzánk is eljutott a híre, hogy a falutok betegesen kíváncsi postáskisasszonya állandóan fölbontogatja és elolvassa a leveleiteket. Hogy véget vessek ennek a csúf és kártékony szokásnak, levelembe beleteszek egy bolhát. Maradok hűséges cimborád: Toporczi Bence« Barátom jelenlétében le is zártam a borítékot, bolhát azonban nem tettem bele. És most jön a fogas kérdés. Mit gondolnak, uraim, mi volt a borítékban, mikor megérkezett a cimborámhoz, s ő lassan és óvatosan, ahogy a tűzszerészek döglött bombát szoktak szétszerelni, kibontotta? 47
