Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Fábián László: Dallamok láthatatlan kerete
Megvallom, hozzám azért is közel áll az ő munkássága, mert harmonikusan ösz- szekapcsolódik benne a kortárs zene és a régi zene világa. Ebben az épületben ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy ez Eötvös Péterrel is rokonítja őt - Eötvös ugyanis éppen a BMC régi, Lónyay utcai épületében mondta nekem egy évtizeddel ezelőtt, hogy mindig jól megértette magát a régi zene világának képviselőivel - emlékszünk, néhány évig a hilversumi rádió zenekarát kettesben irányította Frans Brüggennel a legharmonikusabb egyetértésban -, mint mondta, a két gondolkodásmódot egy sor közös vonás köti össze mintegy a közbülső „rendes” zenészek feje fölött. Nos, Garas Kálmán a maga módján egyike ezeknek a közös, összekötő vonásoknak régi és új zene között. Ami pedig a képek közös, összekötő vonása, az nem más, mint Garas Kálmán végtelenül szerény és szeretetreméltó személyisége, amely ugyancsak tetten érhető valamennyiben. Nem tolakodóan, és tulajdonképpen nehéz lenne megmondani, milyen módon. Titok ez és varázslat, ami azonban teljesen helyénvaló - hiszen művészetről van szó, és nem akármilyenről. FÁBIÁN LÁSZLÓ Dallamok láthatatlan kerete* Bizony mondom, a lélek szféra... John Donne Garas Kálmán címet adott kiállításának: Muzsikusportrék Szombathelyről címet. Gyaníthatóan nem véletlen a címadás. Közölni kívánt valamit. Mondjuk az eredet topológiáját. Egyfelől sugallja, hogy az alkotónak köze van Szombathelyhez, másfelől, hogy a portré-alanyok valamiféle kapcsolatban lehetnek a várossal. Mindkét információ lényeges: egyik a művész helyzetét, kiindulópontját adja meg, a másik a téma origóját. Az érdeklődő ebből akár azt a következtetést vonhatja le: egy lokálpatrióta fényképező fölvételeit láthatja jeles zenészekről, akik - vélhetőleg - jelentős zenei eseményen mutatkoztak be az itteni közönségnek. És valóban, többnyire a Bartók- szemináriumok, a Bartók-fesztiválok kínálták a képek lehetőségeit. Mielőtt bárki fintorogna a lokálpatrióta besoroláson, hangsúlyoznom illik, hogy Garas Kálmán igenis tudatos alázattal vállalkozott/vállalkozik Szombathely kulturális életének dokumentálására, mindenekelőtt három évtizede már az európai rangú, az egyetemes zenekultúrában értelmezendő és értékelendő Bartók-esemé- nyek követésére - azzal a meggyőződéssel, hogy értékőrzést végez a maga sajátos eszközeivel. A Bartók-szemináriumok szakmai fórumai nem kisebb föladatot vállaltak, mint az új, a legújabb zene értelmezését, közvetítését, népszerűsítését. ]ean Cocteau, a minden lében kanál francia író ugyan azt mondta az új zenéről: c’est simple comme bonjour, ami akár igaz is lehetne, ám mit sem könnyít a szélesebb körű befogadáson, amelyet nem föltétlenül esztétikai ellenszenvek akadályoznak. Szombathely viszont következetesen otthont adott legrangosabb művelőinek: Garas fotóin találkozunk John Cage, Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter, Jeney * * Elhangzott 2014. június 25-én a kőszegi Európa Házban. 37
