Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 20.)
Hasonlóképpen zajlott, ha Kűroszt, vagy Hérodotoszt emlegette. Esetleg idézett valami hozzájuk kapcsolhatót, amit azonban rajta kívül senki sem tudott semmivel kapcsolatba hozni a göböljárási tanyavilágban. Többnyire én sem, noha tizenhárom éves korom ellenére alighanem én voltam a legműveltebb abban a tanyavilágban, a polgári iskolai tanulmányaimnak, meg a Dorogi tanító úr könyvtárában olvasottaknak köszönhetően. Legérdekesebb, és általam máig meg nem fejtett sziporkája volt új apukámnak, amit a tanya közepén magasodó villa idős, magányos lakójáról, a Hölgyről mondott: „Olyan lidérc, akitől elgörbül a tér”. Addig faggatóztam, amíg meg tudtam anyámtól, hogy bagóhiten, azaz: törvénytelenül élt együtt fiatal korában a Hölgy a földbirtokossal, akinek balkézről szült is egy fiút. A fiú most könyvelőként dolgozik a birtokon és ott árt apukának, ahol csak lehet Tudomásom volt akkor már az indiai Tadzs Mahalról, amelyet szerelme zálogául építtetett szíve hölgyének egy maharadzsa. Ehhez hasonlítottam a tanya közepén díszlő emeletes palotát. Római történelemből tanultak alapján azt a nevet adtam neki: Tuszkulánum. 106. Egyszer ellátogattunk a Tuszkulánumba anyámmal. Nekem szánt, használtan vett, vagy ajándékba kapott ruhát igazgatott rajtam, de kiderült, hogy varrógép nélkül nem tudja befejezni az átigazítást. Ekkor merült fel, hogy a Hölgyhöz fordulunk, mert annak varrógépe is van. Megvallotta anyám, hogy nem szívesen közeledik, mert nincsenek beszélő viszonyban, de hamar legyőzte kételyeit. Azt is jóváhagyta, hogy vele tartsak, feltéve, ha igazi úri gyerekként viselkedek. Surranó mozgással, fenyegetőnek tetsző elszántsággal nyomakodott célja felé. Tétován lépkedtem a nyomában. Fojtottan beszélt, pedig csend és mozdulatlanság honolt a tanyabelsőben. Léckerítéssel övezett kiskerten mentünk át, és amikor a palotácska bejárati ajtajához értünk, megnyitotta jó anyám, huhogott egyet és örömhírt hozók módján beleénekelte az ürességbe:- Itt vagyu-unk! A szoba távolából talpig érő ruhában lépdelt felénk a Hölgy. Lágy hangon szólalt meg:- Lám csak, a biztonságosnak vélt otthon is ki van téve váratlan veszélyeknek.- Semmi veszély, Emmácska, kedves - hadarta anyám. - Azért jöttünk, hogy bemutassam gimnazista fiamat, aki most érkezett hozzám nyaralásra. A szőnyegre meresztettem a szememet, mert fixírozni kezdett a Hölgy, miközben azzal folytatta:- Úgy vagyok már az élő világgal, hogy az a jó hír, ha semmi hír nincsen. A fiad érkezése azonban más. Lajos bácsitól hallottam felőle. Áldott rendelkezése Istennek, hogy összehozott benneteket, ha csupán ideiglenesen is. Mennyei rendelkezés, hogy az anyák boldoggá tegyék gyermekeiket. 20
