Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Riba András László: Adalékok és néhány megfontolás az előzetes egyeztető tárgyalások történetéhez

4-A negyedik modell úgy írható le, hogy megmarad az MSZMP, a létrejövő baloldal viszont nem tudja megtartani hegemén szerepét. Az elemzés szerint ez a szituáció politikai káoszhoz vezetett volna, főleg ha a többi baloldali párt nem jól szervezett.

5. Az ötödikben [ami Kemény László szerint megvalósult és, amit ők egyáltalán nem támogattak] a hatalom átadása történik meg. A politikai rendszer teljes liberalizálásával, mindenféle jogi, alkotmányos kötöttség elvetésével olyan szituációt teremteni, amelyben a hatalom a szocializmust ellenzők kezébe kerül.45

Az Aczél György vezette csoport javaslata tömören összefoglalva azokat a megoldási módokat kutatta, amelyek révén biztosítható egy többpárti szerkezet elfogadása esetén is a párt hegemón szerepének fenntartása. Ennek egyik alapvető eleme egy olyan szervezeti keret létrehozása volt, amely biztosíthatta az MSZMP és a válság megoldásában érdekelt erők között az intézményes párbeszédet.

Kemény László elmondása szerint az ő elgondolásaik eredeti formában sosem lettek felhasználva, azokat nem tisztázott körülmények között, jókora módosításokkal az Aczél-féle anyag „emelte” magába. Ezzel egy Grósz Károly által február első napjaiban összehívott találkozón szembesültek, és mivel erre Grószék nem állítottak össze anyagot, az övéket pedig Aczélé „tartalmazta”, a helyzet egyértelmű volt. Emellett egy másik érdekes dologról is beszámolt:

„De hadd térjek vissza még egy pillanatra az Aczél-féle anyaghoz. Igen lényeges elemének tartom ugyanis - különösen így utólag - azokat a javaslatokat, amelyek az »alternatívokkal« való folyamatos konzultációra és párbeszédre vonatkoztak. [...] »Szükség van tehát ehhez új szervezeti keretekre, hasonlóan a Nemzeti Bizottságokhoz, amelyek 1945 után egy ideig működtek. Az ilyen koordináló szervezetben minden olyan erő képviseltetheti magát, amely konstruktív javaslattal és szándékkal lép fel a válság leküzdésére. Az új Nemzeti Bizottság működését mára várható résztvevők konzultációja alapján célszerű kialakítani.«”46

Az Aczél-féle „új Nemzeti Bizottság” felveti a Nyers Rezső és az ÚMF témakört, mivel nagyon hasonló elképzelésekről van szó. Ennek érzékeltetésére egy mondat az ÚMF-től: „Magunkénak valljuk a felszabadulást követő népi demokratikus politikát és szellemiséget.”471989. januári felhívásukban pedig az átmenet szervezeti formájaként „Országos Nemzeti Bizottságot” akartak felállítani, amelynek keretében az átmenetben érdekelt minden demokratikus szervezet és mozgalom részt vehetett volna. Nem is lehetne megmondani, hogy melyik a hasonló és melyik a hasonlított. Tudható, hogy 1988 elején Aczél közbenjárt Kádárnál az ÚMF-ért, és, hogy Kádár Aczélt sejtette a szervezkedés mögött, akinél egyébként volt egy megbeszélés is annak idején.48

A Kemény-interjú itt válik nagyon érdekessé: „Ez azt jelentené, hogy a később megalakult Nemzeti Kerekasztalt Aczél György találta ki?” [Kemény László válasza] „Ilyen kijelentést nem szívesen tennék, de kétségkívül ennek az előképe körvonalazódik a TT1 anyagában.”49 Ha Kemény László saját maga által korlátozottan vállalt véleményét legalább egy kérdés erejéig elfogadjuk, kaphatunk egy választ arra, hogy miért lett 1989. elején is kigáncsolva az ÚMF. Lényegében azt akarták gyorsabban megcsinálni, ami az MSZMP legfelsőbb szintjén már eldőlt, és amit Fejti György, éppen január közepe táján vethetett papírra. Vagyis az MSZMP akarta „megcsinálni” az egyeztető fórumot a tárgyalásokhoz.

48